Keresés az oldalon

A Tőserdő Lelke csapatának adventi túráján vettünk részt még decemberben. Az erdő csodáiról készült képeket és gondolatokat egyben is olvashatóvá tesszük évnyitó cikkünkben. Rejtjelek, anyagáramlás, életközösségek 🪵🍄🪲🌱❄️ A Tőserdő Lelke csapata Adventi túrát hirdetett, ennek kapcsán indítottam fotósorozatot Instagramon decemberben. Az első három posztban különleges közösségeket és mintázatokat mutattam be. Bár úgy tűnhet, hogy télen alszik a természet, valójában ebben az időszakban is tele van élettel. Zúzmók, mohák hozzák vissza a zöldet a hófedte farönkön, gombák jelennek meg a körforgást jelezve, és ha nagyon figyelünk, még rovarok nyomaira is bukkanhatunk, mint a lenti "térképen". Vajon hová vezet ez a kincses térkép? Milyen apró csodát mutat meg legközelebb? Ha egy picit lelassulunk, hallgatunk a belső térképünkre és észrevesszük jeleit, mi is boldogságra lelhetünk. Önmagunkban, közösségeinkben, a természetben. ✨ Elágazások 🌳🍂❄️ Akár egy folyódelta, úgy ágazik ezerfelé a fák a törzse is az ágak felé haladva. Lomb nélkül feltárul előttünk a korona formája, mintázata, ami néha olyan érzés, mintha az égből néznénk le egy hatalmas folyamra. Folyam ez is, csak a tenger helyett az ég felé törekszik, és bár ez a mi perspektívánkból nem látható, elágazik lenn, a mélyben is a gyökereknél. Mint a vízgyűjtő fenn a hegyekben és a folyódelta a tengernél lenn, csak a fák lentről gyűjtik össze a vizet és fent ágaznak szét. Fentek lentje, lentek fentje... A törzs pedig a létra a Föld és az Ég között. 🌳🌍✨ Aztán ott vagyunk mi, emberek. Ezer szálon gyűjtjük össze őseink tudását a jelenben, az életünkben, hogy aztán szép lassan kiáradjon ez a bölcsesség a világ felé, miközben a kombinációk újabb formái jönnek létre általunk. A gyökereinktől a törzsünkön át az ágainkig, felfelé az ég felé. Manólépcsők 🍄‍🟫🌳🍂❄️🧝🏼‍♂️ Vajon kik járnak fel s alá ezeken a gombafokokon, amikor senki sem látja? Ők is a gombafonalakkal kommunikálnak, mint a fák? Milyen csodákat rejt még a Tőserdő? A természet önmagában is csodálatos, hát még akkor, ha az emberi képzelet is szárnyra kap általa. Sokszor megszemélyesítjük a növényeket, gombákat, állatokat, ami segít abban, hogy könnyebben tudjunk hozzájuk kapcsolódni. Jobban megérthetjük így kapcsolatainkat a világgal és az egymásra utaltságot is. Persze azt is ki kell azért emelni, hogy e lények önmagukban is értékesek, még akkor is, ha mások, mint az emberek. Érdemes néha nem az emberképünkből kiindulva vizsgálni a világot. Érdekes kérdés például, hogy intelligensek-e a fák. Ehhez olyan kérdéseket kell feltennünk, mint hogy mit jelent egyáltalán az intelligencia? Mi, emberek intelligensek vagyunk például, amikor az éltető környezetünket pusztítjuk el, a fák viszont nem azok, amikor egymást segítik a gombafonalakon keresztül a közös túlélésben? Ha egy kicsit elmozdulunk az embert középpontba helyező egocentrikus világképtől, és elkezdjük felfedezni, megérteni és csodálni a körülöttünk lévő világot, paradox módon épp önmagunkkal teszünk jót. Mentálisan is vágyunk erre a kapcsolódásra, és azért vagyunk sokszor rosszul, mert a mai urbanizált, modern világban egyre kevesebb terünk van erre. Tér fizikailag, tér időben és tér mentális kapacitásban is. Az ünnepi időszak épp erre a térre kiválóan alkalmas, ha valóban el tudunk szakadni a rohanástól, és megtöltjük ehelyett valódi kapcsolódásokkal az életet. Gombatermesztők 🍄‍🟫🦫🪵🌿 A túra egyik legizgalmasabb részén hódnyomokat fedeztünk fel. Annyira mondjuk nem kellett keresni őket: igencsak látványosra sikerült, ahogy széles törzseket rágtak meg, hatalmas fákat döntve ki. A rágásnyomokban meg is jelentek a gombák: az elhalt fa lebontói vették át innentől a munkát, amit a gombák termőtestjei jeleznek. Mintha csak gombatermesztők lennének, úgy alakítottak ki új élőhelyet a hódok. Ha gombát szándékosan nem is termesztenek, az élőhelyek kialakítása tudatos munka. A hódokat ökoszisztéma- mérnököknek is nevezik, mivel egész rendszereket képesek befolyásolni építkezéseikkel. Kisebb vízfolyásokon gátakat emelnek, ami lassítja a lefolyást, az építmény mögött pedig mélyebb vizű, szélesebben elárasztott terület jön létre. Ezzel egész előhelyrendszereket hoznak létre, ami nagyon sok más lénynek biztosít menedéket, táplálékot. A séta során mi is láttunk ilyen torlaszt az egyik vízfolyáson, ami lassította a visszaáramlást. A víz így hosszabb időn keresztül tud a talajba szivárogni az elárasztott területen, ami az aszály elleni küzdelemben is hasznos. Azt nem tudtuk biztosra, hogy hódok munkálkodtak-e ott, de akár ők is lehettek. A kidőlt fa látványa ugyan szomorúnak tűnhet, valójában ez is része a természet körforgásának. Az elhalt fa remek élőhelyként szolgál, a megnyíló lombkorona pedig az új generációnak ad lehetőséget, hogy betöltsék a nagy fák helyét. Vagyis a rágással nemcsak élőhelyet teremtenek, hanem a megújulást is segítik a hódok. Élet mindenhol 🍄‍🟫🪵❄️🌱 A sorozat záró fotóin néhány parányi lényt örökítettem meg. Ha nagy levegőt veszünk és igazán elkezdünk figyelni, eggyé válni a környezetünkkel, sok ilyen apró csodát vehetünk észre. Számomra ez a legcsodálatosabb része a természetnek. A mindenhol megbúvó Élet.

A talaj rejtélyes élőlényei a gombák, akik nélkül nem lenne élet a Földön. Nem növények és nem is állatok, miközben rendületlenül mozgatják az élet körforgását. A Tőserdő Lelke túráján ezt is felfedezhették a résztvevők. A gombák mindenhol ott vannak. A Tőserdő kidőlt fáin éppúgy megtaláljuk őket, mint a hűtőszekrényben felejtett ételen, és ha kellően odafigyelünk, tényleg bárhol rájuk lelhetünk.  Így volt ezzel A Tőserdő Lelke novemberi túrájának több mint ötven résztvevője is, akik az erdő csodáinak felfedezése mellett ezúttal kimondottan a gombák miatt is érkeztek. A túravezetők, Lendvai Edit és Hegedűs Zoltán gombaszakellenőrként segítették a felfedezést, Borda Balázs pedig közösségépítő játékokkal kovácsolt közösséget. Az őszi erdő persze ezúttal is tartogatott izgalmakat. Már-már téliesbe hajló idővel, sejtelmes köddel és a párán végül átszűrődő napsütéssel újabb arcát mutatta a túrázóknak. Nem csak vizuálisan volt megérintő ez a délelőtt az ősz ezernyi színével, csatlakozott hozzá a többi érzék is: a lábunk alatt ropogó avar, a lehulló levél halk huppanása és a napsütéssel előbújó madarak; a természet örök körforgásának, az elmúlásnak őszi illata; a gombák kalapjának változatos textúrája és a hűvös pára arcunkon táncoló érintése; a túra végi erőleves melengető íze a gombák hozzáadott sejtelmességével… Nem növény és nem is állat a ma ismert legnagyobb élő organizmus Az őszi túra főszereplői persze a gombák voltak, és bár kevés csapadék hullott a megelőző időszakban, így is egészen sokféle élőlényt sikerült felfedezniük a kalandoroknak. Pontosabban azok termőtestét: a hétköznapi nyelvben a gomba névvel azonosított, föld felett látható rész valójában csak egy része az egyednek, ami a szaporodást szolgáló spórák kijuttatásában játszik szerepet. Ez az a rész, amit többnyire el is fogyasztunk. Persze csak akkor, ha bevizsgálta azt egy hivatalos gombaszakellenőr, mivel avatatlan szemmel nézve sok ízletes gomba keverhető össze olyannal, ami mérgező, melyek között halálosan mérgezők is vannak! Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) - öreg példányok Kerti őzlábgomba (Chlorophyllum brunneum) - enyhén mérgező Kerti őzlábgomba (Chlorophyllum brunneum) - enyhén mérgező A gombagyűjteménynek köszönhetően nem csak tőserdei gombákkal találkozhattunk. Az élőlény jelentős része a gombafonalak, vagyis a hifák ezreinek hálózatából, a micéliumból áll, melyek a talpunk alatt a talajt átszőve alkotnak titkos birodalmat. Ez annyira így van, hogy a Föld jelenleg ismert legnagyobb élő organizmusa  is egy gomba, amiről Hegedűs Zoltán mesélt a túrán. A „mézgomba” neve bár édesen hangzik, valójában élő, egészséges fák tápanyagával is táplálkozik. Az 1998-ban felfedezett Armillaria ostoyae  2384 hektárt - csaknem 10 négyzetkilométert - borít az amerikai Oregon állam Blue Mountains hegységében.  Genetikai vizsgálatok bizonyították, hogy az erdő különböző pontjain vett minták ugyanahhoz az egyedhez tartoznak, ami ráadásul 2400 éves, vagy ennél is jóval idősebb lehet. Az élőlény szó is fontos, mert nem növényről, de nem is állatról van szó. A gombák önálló országot alkotnak, nagyjából egymilliárd évvel ezelőtt  válhattak el az evolúciós úton. Ami még érdekesebb, hogy evolúciós értelemben közelebb állnak az állatokhoz, mint a növényekhez. Az elválás csak evolúciós értelemben igaz, valójában elválaszthatatlan részét képezik a legtöbb ökológiai rendszernek a más élőlényekkel kialakított rendkívül sokféle kapcsolat miatt. Öreg fényes likacsosgomba (Picipes Badius) - nem ehető faj Fiatal fényes likacsosgomba (Picipes Badius) - nem ehető faj Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea), amit már bont egy penészgombafaj Táplálkozásuk szerint lehetnek szaprofiták, akik korhadékokat, az elpusztult élőlények maradványait fogyasztják, szimbionták, akik egy gazdanövénnyel hoznak létre kölcsönösen előnyös kapcsolatot, vagy pedig élő gazdatest szerves anyagát felhasználó paraziták. Ezeket jobban megvizsgálva pedig rögtön választ is kapunk arra, miért annyira fontos a jelenlétük az élet szempontjából. Élet és elmúlás a titkok birodalmában „A gombák nélkül az egész Föld kipusztulna néhány hónapon belül”  – mondja Hegedűs Zoltán a túrán arról, miért ennyire fontos szereplők.  „A gombák elképesztő lebontó munkát végeznek. A magasabb rendűek az elhalt növényi és állati anyagokat fogyasztják el, az alacsonyabb rendűek pedig a magasabb rendűek anyagait, majd rajtuk keresztül a szén és más anyagok ismét felvehető tápanyagként kerülnek vissza a talajba.” Ha a gombák varázsütésre eltűnnének, megszakadna ez a körforgás, amit a baktériumok és más talajlakók egyedül nem lennének képesek fenntartani. Az elhalt szerves anyag halmozódna, de nem tudna kellő hatékonysággal tápanyaggá alakulni, így előbb a növények, majd az állatok is élelem nélkül maradnak. Egy ilyen katasztrófa esetén a szénkörforgás is megszűnne, nem jutna szén-dioxid a légkörbe, így a fotoszintézis is ellehetetlenül. Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) - öregecske egyedek A lebontás fontos része a tápanyag körforgásának A lebontás mellett más előnyei is vannak a gombáknak. A mikorrhizás vagy más néven gyökérkapcsolt gombák a fosszilis tüzelőanyagok éves globális kibocsátásának akár 36 százalékát is a föld alatt tartják egy kutatás szerint . A kiterjedt gombafonál-hálózat több mint 13 gigatonnányi  szenet tárol világszerte, amit a növényektől kapnak. A mikorrhizás gombák ugyanis kölcsönösen előnyös kapcsolatot alakítanak ki a növények gyökérzetével, így az ő világuk még talán a lebontókénál is izgalmasabb. A növény cukrokkal és egyéb szerves anyagokkal látja el a gombát, amit a fotoszintézis során hoz létre. Ezek először a gyökérszövetekbe jutnak, majd a gombapartnerekhez. Cserébe a micélium hálózat hatalmas felszínével több vízhez és ásványi anyaghoz juttatja a növényt. A legfrissebb kutatások még ennél is tovább mennek. A gombafonalak nemcsak kapcsolódnak a növényekhez, hanem össze is kapcsolják azokat. Segítségükkel a növények képesek különféle anyagokat juttatni egymásnak, érzékelik és segítik egymást és akár kommunikálni is képesek. Erről a terület úttörő kutatója, Suzanne Simard kanadai tudós, a British Columbia Egyetem Erdő- és Természetvédelmi Tudományok Tanszékének professzora ír „A bölcs erdő titkai – Az anyafa felfedezése”   című könyvében . Lepketapló (Trametes versicolor) - gyógyhatású gomba Elfogadni és megélni a változást A túra során elképesztően izgalmas volt belegondolni, milyen rejtélyes élet zajlik éppen a lábunk alatt, amiről alig tudunk valamit. Látunk egy gombatestet a felszín felett, miközben lent a mélyben összetett és teljesen talán soha fel nem térképezhető hálózat működik. A gombafonalakon jeleznek egymásnak a fák, sőt, az anyafák az állatokhoz hasonlóan még utódaikat is táplálják  a micéliumon keresztül, életük utolsó pillanataiban is. Na meg az utolsó pillanatok után is, hiszen az anyag nem vész el, ha hagyjuk, hogy a körforgás mehessen tovább. A kidőlt fák vagy a lehulló levelek elhalt növényi anyagát birtokba veszik a lebontók, például a baktériumok, gombák és más élőlények, hogy visszaalakítsák azt ismét felvehető szerves anyaggá. Ha belenyúlunk a rendszerbe, például kivesszük onnan az ősszel lehulló faleveleket, vagy elszállítjuk az erdőből a kidőlt holtfákat, azzal ezt a körforgást bénítjuk meg. Egy kidőlt fa ráadásul nemcsak nagyon hosszú időn keresztül biztosít tápanyagot akár az utódoknak is, hanem maga is sokféle szempontból  hasznos és lenyűgöző élőhelyként szolgál. A Natura 2000 jelölő állatfajainak 15 százaléka, a magyarországi védett fajoknak pedig 10 százaléka kötődik a holtfához , de összességében is az erdő egyik legnagyobb diverzitású élőhelyének számít. Az elmúlás tehát része a természet körforgásának, a lehulló levelek és a kidőlt fák pedig csak elsőre tűnnek szomorú látványnak, valójában már az újrakezdést, az új élet sarjadását készítik elő.  Az elmúlás folyamata maga is tele van élettel, akiket ugyanúgy meg kell becsülnünk, hiszen nélkülük mi magunk sem léteznénk. A természettel való kapcsolatunk helyreállításában a szüntelen elmúlásért és újrakezdésért is hálásnak kell lennünk, és ha ezt megértjük, akkor látjuk meg igazán, milyen hátborzongatóan csodálatos világban élünk. Szunnyadó újrakezdés Erre a megértésre és elfogadásra szolgálhat a téli elcsendesedés időszaka is. Szép lassan nyugovóra tért az erdő, de az élet nem szunnyad, most is dolgozik a talpunk alatt. Decemberben ismét új arcát mutatja az erdő, másfajta gombák mutatják meg magukat, lomb nélkül pedig a fák is feltárják formáikat előttünk. Mi is felfedezhetjük ezeket A Tőserdő Lelke csapatának Adventi túráján, december 15-én. További részletekért és jelentkezésért látogassatok el a Facebook-eseményhez .

Az Alföld elsivatagosodása a kertünkre is hatással van. Az öntözés hosszabb távon nem jelent megoldást, inkább szárazságtűrő növényeket kellene ültetni. Mit és hogyan? Erről szólt a Lakiterra projekt legutóbbi két eseménye a Színeskertben és Tiszakürtön Tálas László Máté vezetésével. Történelmi aszály sújtotta  Magyarországot 2022-ben, majd egy valamivel csapadékosabb év után 2024-ben újabb súlyos nyári aszály  következett. Ennek elsősorban a mezőgazdasági termelésre nézve volt katasztrofális hatása, de a kertjeinket is megviselte a vízhiány. Az eső elmaradása mellett a légköri aszály is komoly problémát jelent . Ez a légkör tartós, nagyfokú nedvességtartalom-csökkenése, amely a növényi vízellátásban zavart okoz, akár a levelek is megéghetnek. Ilyenkor hiába árasztjuk el a növények gyökérzetét, azok nem képesek annyi vizet felvenni, mint amennyit a leveleiken keresztül párologtatnak. Ez ellen öntözéssel sem tehetünk, sőt, még ronthatunk is a helyzeten . Bizonyára mindenki emlékszik még nyárról a kiégő gyepre, kiszáradó növényekre, megviselt fákra, melyeket az egyre szélsőségesebb nyári viharok  még könnyebben döntenek le, újabb károkat okozva. A helyzet várhatóan csak romlani fog a következő években. „A klímaváltozás kontinentális éghajlatra gyakorolt legtöbb negatív hatása a Pannon-övezetben tapasztalható, amely Magyarországot, Szerbiát, Bulgáriát és Romániát jelenti. Ez a régió szenvedni fog a hőhullámok és az aszályok megnövekedett előfordulásától, anélkül, hogy a növénytermesztést az év más időszakaira át lehetne helyezni.” – szemlézi a Válasz Online  a dán Aarhus Egyetem agroökonómusa, Jørgen E. Olesen által vezetett kutatócsoport tanulmányát . A téma a Szelesné Kása Ilona és a Színeskert  által szervezett, „Miért örüljünk a homoknak”  című, a lakiteleki talajok egészségével foglalkozó LakiTERRA program részeként megszervezett találkozókon is előkerült. A szakértő vendég Tálas László Máté, a Tiszakürti Arborétum vezetője volt, aki előbb a Színeskertben, majd egy héttel később saját tiszakürti birodalmában adott hasznos és szemléletformáló tudást a résztvevőknek. A Színeskert Lakiteleken, őszi színekben pompázva. Az öntözött pázsit már ma is luxus, amin változtatnunk kell A vízhiányra az öntözés nem jelent valódi megoldást, mert ehhez természetesen vízre is szükség lenne. A talajvízszint folyamatosan csökken , amit egyre többen tapasztalnak a fúrt kutaknál is. A mélyebben fekvő vízkészletek is végesek , ráadásul nagyon lassan pótlódnak, melynek megőrzése az ivóvízellátásunk miatt sokkal fontosabb lenne. Vannak tervek a folyókból történő vízpótlásra, de ezek leginkább mezőgazdasági célt szolgálnak, nagyon kis területen alkalmazhatók , és az kell hozzá, hogy a folyó megfelelő vízhozammal rendelkezzen. A szélsőséges, aszályos időszakban hiába öntöznénk a folyóink vizével, ha azokban is alig van víz. (Az öntözéssel szembeni ellenérvekhez ezt a bejegyzést  ajánljuk.) Az öntözés tehát luxus, főleg akkor, ha az egyedüli haszna olyan növények életben tartása, melyek csak esztétikai értékkel bírnak és önállóan nem is tudnának alkalmazkodni hazánk klimatikus viszonyaihoz . „Ha már öntözünk, olyan növényeket öntözzünk, amit meg is eszünk vagy fel is használunk” – mondja Tálas László Máté a Színeskertben, a Lakiterra talajegészséggel foglalkozó projekt egyik programján. „Vizet kellene spórolni, amit pedig használunk, azt tényleg hasznos dolgokra használjuk fel. A szép zöld gyep csak viszi a vizet, de valójában luxus, extra, nincs rá szükségünk.” Pázsit helyett jöhetnek a szárazságtűrő növények Akár ilyen is lehet egy előkert zöld gyep helyett, mint amit Tiszakürtön láttunk Mátééknál. Bár a klímaváltozás és az aszály trendjei vészjóslóak számunkra, a természetet nem olyan fából faragták, hogy összeroppanjon a változástól. Az alkalmazkodás természetes folyamat, ha hagyjuk kibontakozni. „Nincs két egyforma év, folyamatos a változás”  – mondja Máté. „A növények is vándorolnak, csak ez nem emberi tempóval történik, ezért nehezen vesszük észre.” Ha ragaszkodás helyett jobban megfigyeljük a kertünket, hamar felfedezhetjük ezt. Máté szerint, „ami helyben van vagy helybe jön, azzal kell megpróbálni együtt élni” . Olyan homoktalajon hoztak létre kísérleti kertet, ahol korábban semmi sem maradt meg. Talajcsere helyett olyan növényekre költöttek, melyek eleve ehhez a közeghez alkalmazkodtak. Szokásos gyep helyett gyeppótló növényeket ültettek és vetettek, melyek bírják ugyan a nyírást, de az aszályhoz is alkalmazkodtak. „Nyáron vannak ezek közül is olyanok, amelyek kisülnek, de el nem pusztulnak, csak nyugalmi állapotba vonulnak – mondja Máté. Bizonyos növényeknél, bizonyos helyeken abszolút természetes folyamat, hogy nyáron is pihenőre mennek . A szárazság színeinek, textúráinak szépségeihez érdemes lesz hozzászoktatnunk magunkat, mert a nyáron dús és zöld kert élménye a klímánkkal teljesen ellentétes. A lokális vándorlás és alkalmazkodás mellett nagyobb léptékben is vándorolnak a növények. Az idegenhonos növények megosztó témának számítanak, Máté szerint érdemes ezt két részre osztani. A Balkán, vagy akár Kis-Ázsia és a Kaukázus térsége hozzánk jobban kapcsolódó terület, ahonnan korábban és most is érkeznek növények az éghajlat változása miatt. „A baj akkor van, ha nagy ugrások történnek. Például Amerikából vagy Kelet-Ázsiából ugranak át növények az emberrel, melyek teljesen más ökológiai rendszerekből   származnak (lásd selyemkóró, kanadai aranyvessző, őszirózsa fajok, homoki prérifű, medvetalp kaktusz fajok, zöld juhar, gyalogakác stb.)”  – mondja Máté. Az észak-amerikai préri növényei például komoly kihívást jelentenek az eurázsiai sztyeppi társulások számára és teljesen tönkre teszik azok ökológiai egyensúlyát, megváltoztatva az élőhelyek faj összetételét, kiszorítva onnan az élőhelyen természetesen előforduló növényeket és a hozzájuk kapcsolódó állatvilágot is. Máté sokféle növényfajjal és ültetőközeggel kísérletezik. A mediterrán növények hazánkban is egyre nagyobb számban jelennek meg. Ezek jobban alkalmazkodtak a szárazsághoz, az éghajlati övek északabbra tolódása pedig a növényvilág tolódásával is jár. Máté rendszeresen járja a térséget, hogy megfigyelje a helyi növényvilágot és a szárazsághoz való alkalmazkodást. Itthon is kísérletezik különféle talajtípusokon szárazságtűrő, helyben őshonos vagy délebbről érkező növényekkel, melyek a jövőt is jelenthetik. Ettől persze a klímaváltozás veszélye nem oldódik meg, mert a fő gond nem a változással, hanem annak ütemével van. Ma a klimatikus eltolódás olyan sebességgel történik, amit már nehezen tud lekövetni a vándorlás, így mindkét területre, a klímaváltozásra és annak hatásainak csökkentésére, valamint a változáshoz való alkalmazkodásra is szükség van. Az aszály a havas látszat ellenére nem múlt el, továbbra is készülnünk kell rá. Mit és hogyan ültessünk akkor a zöld gyep helyett? Bár elsőre ez csak álomnak tűnik, az öntözés csökkentésére a mi viszonyaink között is van lehetőség. Máté például több olyan ágyást gondoz, melyek egyetlen alkalommal, ültetéskor kaptak tőle vizet, a többit a természetre bízta. A Tiszakürti Arborétumban is van kísérleti ágyás. A szárazságtűrő növények kiválasztásakor is fordulhatunk a természethez. Érdemes több évszakban kimenni a rétre és megnézni, mi található ott, melyik növény mikor bújik elő, milyenek helyben a csapadékviszonyok. Ha például találunk olyan növényt, ami kiválóan érzi magát aszályos időszakban a homokon, utána is nézhetünk a tulajdonságainak, majd szedhetünk róla magot. „Milyen magot találtál? Hogyan nézett ki, volt-e függeléke? Ezek alapján a szél viszi a magját, rovarok, madarak, esetleg más állatok?” A magfogásról a Színeskert diákjai is tanulnak. Arra érdemes figyelni, hogy ne legyen inváziós faj, ami könnyen túlszaporodhat a kertünkben. Mátéhoz is fordulhatunk segítségért és tanácsokért, ha megfelelő növényt keresünk. A mesterséges körülmények között szaporított, földlabdás növények helyett a magfogás és magról vetés hatékonyabb lehetne Máté szerint. „Erősebbek lesznek a növények, mert ehhez a fizikai és mikrobiológiai közeghez és klímához alkalmazkodtak. A behozott növényeknél ez nem áll fenn, nem tudnak elég gyorsan alkalmazkodni a körülményekhez, a beporzókkal is kevésbé kompatibilisek.” A foglalkozáson néhány szárazságtűrő növényt is elültettünk a Színeskertben. Az ültetési módszer kiválasztásánál a felület sűrűségét érdemes vizsgálni. „Ha kevés a vegetáció, érdemes vetni. Ha sok, akkor a magvetés kevésbé fog működni, mert a nagy versengést kevésbé bírják ezek a növények” . Mátéék például talajfúróval alakítanak ki lyukakat, melyek megnyitják a záródott gyepet az új növények előtt. A vakondtúrás maga is természetes gyepnyitás, ami nagyon hasznos lehet, érdemes hálával tekinteni a jelenlétükre. „Jönnek a magok, bepotyognak, a túrás idővel összeesik és már meg is tud kapaszkodni a növény a gyep közepén is” – mondja Máté. Ha pedig kiválasztottuk a növényt a szabadgyökeres ültetéshez, az alábbi elveket érdemes követni: Érdemes kibontani a növényt és leszedni majd lemosni a gyökerekről az eredeti talajt. Ez a korábbi talajmikrobák eltávolítása miatt fontos, mert könnyebben tud alkalmazkodni a növény az új közeg mikrobiológiájához. A sok helyen használt tőzeges közeg a víz elszivárgását gátolja a növények gyökérnyaki részén, ami kirohadáshoz vezethet. Ezt mindenképp el kell távolítani. A felső zöld részt minél inkább vissza kell vágni, hogy az energia ne oda, hanem a gyökerek felé menjen. Érdemes megfigyelni a növény alapi rügyeit és azok fölött vágni le a lombozatot. Az ültetőgödröt akkorára kell ásni, hogy a gyökerek visszahajlás nélkül elférjenek benne . „Vagy ássunk nagyobb gödröt, vagy ültessünk kisebb növényt”  – mondja Máté, hozzátéve, hogy a gyökerek megmetszését egyáltalán nem ajánlja. „A lényeg, hogy a növények nyaka jól érezze magát, különben nem élik túl az átültetést”  – mondja Máté. Ha ezeket az elveket betartjuk, és fokozatosan szárazságtűrő növények felé mozdulunk el, a nyári aszályoktól is már kevésbé kell tartanunk. Az öntözés csökkentésével pedig sok pénzt és időt is spórolhatunk magunknak amellett, hogy a fenntarthatóbb jövőhöz is hozzájárulunk. Ha többet szeretnél tudni a talaj egészségéről, a fenntartható kertről vagy az ökológiai gazdálkodásról, csatlakozz a LakiTERRA csoporthoz Facebookon , ahol a program következő közösségi alkalmai mellett sok hasznos tudást osztunk meg egymással. A LakiTERRA program a Lakitelek Önkormányzata által vezetett, a HuMUS projekt keretében megvalósuló pilot projekt, melyben a talajdegradáció, tömörödés és vízvisszatartás problémáinak kezelése áll a középpontban. A LakiTERRA célja a talajegészség fejlesztése különféle résztvevők bevonásával: az oktatásra, helyi lakossági érzékenyítésre és gyakorlati talajvizsgálatokra koncentrálva. A projektről itt lehet olvasni bővebben .

Számtalan történetszál, mégis Minden Egy. Főszerkesztőnk személyes heti hírlevelében cikkekről és eseményeinkről is szó lesz. Izgatott vagyok, ugyanis hosszú tervezés után elindítottam a #MindenEgy személyes hírlevelem, melyben heti-kétheti rendszereséggel foglalom össze, mi minden történt velem, milyen impulzusok értek és mit tanultam a fenntartható és természetközeli jövőnk felé vezető úton. 🌍✨🌿 Az első számban csaknem másfél hónapot foglalok össze. Alig fértem bele egy e-mailbe, annyi minden történt. Az írás közben örömteli volt megélni, hogyan függnek össze a látszólag távoli történések is. A talajtól és a kerti levelektől indulok, kitekintek Dániába és egy inspiráló corvinusos előadásról is beszámolok, majd a lakiteleki projektjeinkkel vissza is térek a talajhoz, a körforgást teljessé téve. Ha tetszett az összefoglaló, akkor megköszönöm, ha feliratkozol rá. Ez azért is fontos, mert így visszajelzést kapok arról, érdemes ezt folytatnom. Másrészt pedig megkerülhetjük ezzel, hogy az impulzusok eljutása a közösségi média algoritmusain múljon. A Szikramag fontos írásait és eseményeinket is rendszeresen megosztom ott, így ezekről sem marad le, aki feliratkozik. A teljes első hírlevél és a feliratkozás:

Az ősszel lehulló falevél nem ellenség, hanem tápanyagban gazdag kincs, melyre a növényeknek és az állatoknak is szüksége van. Mi legyen vele akkor a kertben? Ezt foglaltuk össze közösségi cikkünkben, melyhez többen is küldtetek nekünk fotókat és történeteket. A novemberi fagyokkal az őszi lombhullás és magasabb fokozatba kapcsolt, egyre több lombkorona válik kopasszá. Ezzel párhuzamosan pedig a földön is változás történik: színes lombszőnyeg jelenik meg a fák alatt, a menedéket kereső sünök legnagyobb örömére. Mi a színekben gyönyörködünk, nekik más jelenti az "örömet". Az avar, az összehordott rakások és a rőzsekupac remek rejtekhelyet biztosítanak számukra a téli hibernáció időszakára. Többen is írtátok, hogy a csendes, éjjel aktív lakótársaink egy ideje már nem jelentek meg. "A süni családok körülbelül 2-3 hete bekuckóztak már. Nem jönnek enni a cicákhoz"  - írja Kovács Margit saját tapasztalatairól a LakiTERRA csoportban közzétett felhívásunkra, ahol egy közösségi cikkírást indítottunk el . Meglehet, hogy már nálunk is bekuckózták magukat valahol, talán épp egy általunk a kertben felejtett rakás alatt. A sündisznóknak szükségük van erre, mivel téli álmot alszanak . Bár az is igaz, hogy a klímaváltozás ebben is változást hozhat: elsősorban a táplálék hiánya és az energiatakarékosság volt eddig az ok, de az enyhe telek miatt egyre később is találkozhatunk velük aktivitás közben. A Színeskert sünimenedékei Szelesné Kása Ilona fotóin. A saját kertünkben is tehetünk azért, hogy legyen hol elbújniuk a téli időszakban. "A technika és tervezés órán már több sün-búvóhelyet építettünk falevél, ág felhasználásával a felsős diákokkal a SzínesKertben. Olyan lelkesedéssel készítették őket, ami bizonyossá teszi, többségük otthon is fog építeni ilyet" - írja Szelesné Kása Ilona ökoművésztanár, a lakiteleki Színeskert létrehozója a diákokkal közös cselekvésükről. A sünök nemcsak azért fontosak, mert régóta kedves és aranyos lakótársaink a kertben, hanem mert fontos részei is az ökológiai rendszernek. Például az étlapján kiemelt helyen szerepelnek a puhatestűek, így a csigák is, de más kártevőket is szívesen fogyasztanak. Fontos szerepük lehet tehát a kertünk természetes védelmi mechanizmusaiban is. A sünik jól alkalmazkodtak az ember közelségéhez, akár a macskákkal is jól kijönnek. Igaz, inkább az eledelük miatt, amire szívesen rájárnak - akár a cicaházakba is. Fotó: Kovács Margit Az avar nemcsak menedék, hanem tápanyag is a növényeknek "Fontos tudni, hogy minden ilyen zsák avarnak a kertünkből való elküldésével a kertünk talajából exportálunk egy jó adag szerves tápanyagot, ezzel lassan de biztosan lepusztítjuk a kertünk talaját!" - írta egy korábbi bejegyzésében Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, amit szintén a LakiTERRA csoportban tett felhívásunkra osztott meg Kovács Renáta. Itt kanyarodunk rá arra az üzenetre is, hogy a lehulló lomb és a kertben keletkező más szerves anyagok (páldául ágak, elszáradt virágok) kulcsszerepet játszanak a talajaink egészségének szempontjából is, ami a LakiTERRA kutatási projekt fontos célkitűzései közé tartozik. A tápanyagokban gazdag szerves anyag ugyanis idővel lebomlik a lebontó szervezetek, így a baktériumok, gombák, talajlakó rovarok vagy puhatestűek munkájának köszönhetően, a tápanyagot pedig a talajból ismét felvehetik a növényeink. Ha ezt a természetes körforgást megbontjuk, és a tápanyagot zöld zsákok formájában kivesszük a rendszerből, az idővel hiányozni fog onnan. A legjobb tehát az, ha a levelek a kertben maradnak, az elhelyezésnek pedig több módja is lehet. A legegyszerűbb, ha minden marad ott, ahová a természet eljuttatta azt, például a fákról lehulló levelek a saját "anyafáik" alatt, így tápanyagban gazdag talajon növekedhet tovább. A fiatal csemetéket segíthetjük azzal, hogy összegyűjtjük nekik a nagyobb fákról lehulló leveleket. Ez nemcsak a tápanyagutánpótlásban segít, hanem takarja is a talajt, így az kevésbé szárad ki nyáron vagy fagy meg télen, és a gyomok ellen is hatékony módszer. Pongrácz Márta fotói a csemeték köré gyűjtött levelekről. Ha az otthagyásra nincs lehetőségünk és összegyűjtjük a leveleket valamilyen okból, akkor sem érdemes zöld zsák után nyúlni. Fel is használhatjuk azt a konyhakertben vagy virágoskertben, ahol mulcsozással nemcsak tápanyaggal segítjük a növényeket, hanem a gyomnövények ellen is tehetünk. Így magunkat is kíméljük, hiszen elfelejthetjük a kapálást és a talajforgatást, ami egyébként sem tesz jót a talajainknak . Érdemes ilyenkor ősszel vastagon ráhordani a kertre a levélkupacot, az elszáradt, elfagyott növényeket pedig nyugodtan hagyhatjuk is alatta. A télen ezek lebomlanak, így szintén tápanyaggá válnak, a talajban maradó gyökerek mellett és helyén pedig olyan pórusok maradnak, melyek kiválóak lesznek a vízfelvétel hatékonyságának növelésében. Saját fotók 2022-ből, ahol jól látható a mulcsozás hatása a talajon és a termésen is. Ha az ősszel nincs hová tenni a leveleket a kertben, készíthetünk komposztálót is, ahol a konyhai zöldség- és gyümölcsmaradék is hasznosulhat. Ide is szükség van a falevelekre, melyek - megfelelő körülmények között - akár már tavaszra jó minőségű komposzttá alakulnak, amit felhasználhatunk a kertben. A komposztálásról további tudnivalókért a Humusz szövetség oldalát ajánljuk. Az alapvető szemléletmódon kell változtatnunk A "szép zöld gyep", vagyis pontosabban a zöld pázsit valódi szépségét egyre többen kérdőjelezik meg , mivel az ilyen monokultúrák nagyon alacsony szintű biodiverzitással járnak, ha úgy tetszik, sokszínűség szempontjából kihalt zónák a kertben. Ez persze ellentétes azzal, amit sokáig gondoltunk a szép kertről, vagy amit az ismert filmekben láttunk. Illetve lehetnek olyan részei a kertnek, ahol a funkciója miatt van szükség pázsitra, például kerti játékok vagy sportolás miatt. Ekkor sem kell azonban rögtön megszabadulni a falevéltől, hiszen még a pázsitnak is szüksége van utánpótlásra, a műtrágyák pedig komoly ökológiai kárt okoznak és az emberi egészségre nézve is ártalmasak lehetnek . Erre jelenthet megoldást, ha időközönként összedarájuk a fűnyíróval a falevelet, így a kisebb darabok már gyorsabban bomlanak le, és a fénytől sem zárják el a fűszálakat. A tápanyag pedig szintén helyben marad , ami a fűnek és a közeli fáknak is hasznos lehet. A legfontosabb üzenet pedig az, hogy a természetben valójában nem létezik a hulladék fogalma. Minden folyamat végterméke egy újabb folyamat kezdete is egyben, egy folyamatos megújulás és körforgás, ami biztosítja a rendszer működését. Ha mi ebbe belenyúlunk, a folyamatot lineárisnak tekintjük, vagy a fontos elemeket kivesszük a rendszerből, az előbb utóbb hiányhoz vezet. A hiány pedig a kerti biodiverzitásunk elszegényedését hozza magával. Elpusztult talajon nem lesznek növények, nem lesznek gombák és nem lesznek állatok sem. Ha pedig ők eltűnnek, mi, emberek sem maradhatunk többé életben. Érdemes tehát szövetséget kötnünk a minket körülvevő természettel, megfigyelni és megérteni a folyamatait, és odaadóan elfogadni azt, hogy nem irányíthatunk mindent. A falevél nem esik messze a fájától, aminek oka és következménye van. Az egyik ilyen következmény maga az élet és annak fennmaradása. Mit tegyünk tehát a kerti falevéllel, ha ökotudatosan szeretnénk eljárni? Hagyjuk ott, ahol van! Dőljünk hátra és élvezzük a napsütést felesleges munka helyett. Idővel lebomlik és táplálja a növényeinket. Ne bolygassuk a nagyobb kupacokat és rőzserakásokat, sünök pihenhetnek alatta. Ha muszáj elvinni, legyünk nagyon óvatosak, ne használjunk például vasvillát, amitől megsérülhetnek. Ha mégis gereblyézünk, a leveleket ne dobjuk ki, vigyük a kertbe vagy fák tövéhez mulcsnak! Komposztáljuk azt, amit nem tudtunk egyből elhelyezni! Fűnyíróval daráljuk össze a levelet és hagyjuk helyben azokon a részeken, ahol szükségünk van a pázsitra! +1: Figyeljük meg a természetet, hogy mire képes a beavatkozásunk nélkül is, majd kössünk szövetséget a minket körülvevő élettel a fennmaradásunkért! Az első közösségi cikkünket a lakiteleki talajok egészségével foglalkozó LakiTERRA csoportban közzétett felhívásunkra érkezett válaszok alapján írtuk meg. Ha neked is van jó gyakorlatod, ötleted, meglátásod a témával kapcsolatban, küldd el nekünk! A további témafelvetéseket, saját írásokat is szeretettel várjuk. Alkossuk közösen Lakitelek történeteit!

Október elején Dániában jártunk, ahol a SzínesKert oktatási programját mutattuk be. Az élményekről főszerkesztőnk, Kovács Máté írt személyes beszámolót. Hogyan működik a demokrácia Dániában? Hogyan jelenik meg a szabadság és az önállóság már egészen gyermekkorban is? Mit jelent ott a fenntarthatóság? Néhány téma azok közül, melyekről sokat tanultunk dániai utunk során október elején. A Magyar-Dán Kulturális Egyesület közvetítésével a Színeskert Alapítvány oktatási programját mutattuk meg az aalborg-i Fenntartható Városok Nemzetközi Konferencián , ahol olyan témákat érintettek a kiállítók, mint a biodiverzitás védelme, az ENSZ fenntartható fejlődés céljai , a civil klíma- és ökoaktivizmus, a fenntartható divatipar kérdései vagy éppen a hulladék mennyiségének csökkentése és az újrahasznosítás fontossága. Az úton hárman vettünk részt: a Színeskert alapítója és a Magyar-Dán Egyesület elnökségi tagja, Szelesné Kása Ilona, A SzínesKert diákvállalkozásának vezetője, Kovács Gergő, valamint jómagam szintén a Magyar-Dán Egyesület elnökségi tagjaként. Az egyhetes programunk során rengeteg új impulzussal, inspirációval és tudással gazdagodtunk, az élményekről pedig rendszeresen beszámoltam Facebook-oldalalom is. Ezeket gyűjtöttem most össze ebben a cikkben néhány kiegészítéssel, megjegyzéssel. Első nap: megérkezés Dániába testben és lélekben is Október 1-jén érkeztünk meg Dániába, az első napot Thorningban töltöttük Ellen és Torben Bæk-Sørensen csodálatos vendégszeretetét élvezve, akik a Magyar-Dán Kulturális Egyesület testvéregyesületének, a Dansk Ungarsk Venskabsforening nek (röviden DUV) oszlopos tagjai. A két egyesület közötti kapcsolat több évtizedre nyúlik vissza, a találkozások és tudáscserék pedig azóta is rendszeresek Dániában és Magyarországon is. Thorning egy csendes és nyugodt kisváros, félúton Billund és Aalborg között, Silkeborg közelében a Jylland-félsziget közepén. A délután során felfedeztük a környéket, külön odafigyelve a helyi élővilág érdekességeire. Este Ellen és Torben készítettek nekünk tradicionális dán vacsorát, ami gyakran az ünnepekkor is az asztalra kerül. Második nap: a komolyan vett demokrácia Silkeborg városába kalauzolt el minket Ellen és Torben a második napunkon, ami Thorninghoz közel helyezkedik el. Megmutatták nekünk a helyi önkormányzat épületét és a tanácstermet, majd városnéző túrára indultunk. Izgalmas volt látni, mennyire komolyan veszik helyben a demokráciát és a demokratikus működéshez elengedhetetlen tereket és intézményeket. Ezek a dán társadalom alapját is képezik, amiből sokat tanulhatunk. Az is érdekes volt, mennyire kedvesek és segítőkészek az emberek. A teremőr például bármilyen rosszalló megjegyzés nélkül jött oda hozzánk, néhány érdekességet is mesélt, a fotót is ő készítette rólunk. Ez is egy olyan alapvetésnek tűnik az itteni társadalomban, ami a hétköznapi kapcsolatok is meghatározza. Harmadik nap: bicajozni bárhol, bármikor, bármeddig "Így lehet egyre népszerűbb a fenntartható városi közlekedés Budapesten" - így szól egy korábban megjelent cikkem címe, amit a Corvinus Egyetemen írtam. Szeptemberben a fenntartható városi közlekedés volt a témánk, melyet egy vízióval indítottunk. Ebben leírtam egy olyan pozitív jövőképet a fenntartható közlekedésről, ami a mi fenntartható jövőnk is lehetne. Aztán a második napon Silkeborgban, a harmadikon pedig Aalborgban jöttem rá: ez a vízió igazából már létezik. Dániában mindent átszőnek a kiépített, szintben is eltérő kerékpárutak, a tárolóknál pedig alig lehet helyet találni. Nagy dugót sehol sem látni, rengetegen választják a bringázást. Sétatávon belül pedig szinte bármi elérhető, amire szükségünk lehet. Olyan jó lenne, ha mi is megvalósítanánk ezt a jövőt. Második és harmadik nap: találkozások Dániában élő magyarokkal Szerdán az Aalborgi Magyarok Társaságának vezetői, Kis Renáta és Varga Zsolt láttak minket vendégül. A vacsorán a hétvégi tevékenységeink és az egyesületek bemutatkozása mellett arról is beszélgettünk, milyen irányban működhetnénk együtt a jövőben is. A beszélgetés annyira jól sikerült, hogy fotót el is felejtettünk készíteni, Csütörtökön újabb Aalborgban élő magyarokkal találkoztunk, ezúttal a 7773vinbar ban láttak minket vendégül a hely megálmodói és létrehozói, Kovács Erik és Kovácsné Sárkány Adrienn. A hely célja, hogy ablakot nyisson a magyar kultúra, a magyar borok és hungarikumok felé, ezt az elkötelezettséget és odaadást pedig az ételeken és a beszélgetéseink során is tapasztalhattuk. Negyedik és ötödik nap: közös cselekvés kultúrákon átívelően egy zöldebb jövőért A fenntartható városok konferenciára az utazásunk közepén került sor, ami szintén a találkozásokról szólt Aalborgban. Sokan jöttek oda a standunkhoz alkotni, és kíváncsian hallgatták a növényi tinták készítésének menetét, a fenntartható művészet "ökosságait", valamint a Színeskert klímamegoldását. Külön öröm volt számunkra, hogy a mai napon is találkoztunk és beszélgettünk Aalborgban élő magyar családokkal. Olyan is volt, akivel teljesen véletlenül futottunk össze, és nagyon örült annak, hogy magyar szavakkal is találkozhatott. A két nap során közös alkotásra invitáltuk az érdeklődőket, akik egy Aalborg feliratot festettek meg növényi tintákkal. Így egy együtt, a természet ajándékaival színeztük újra a jövőnket. Mindenki csak egy-két motívumot adott hozzá az alkotáshoz, az mégis csodás egész lett. Éppúgy, ahogyan a klíma- és ökológiai cselekvés is működhet. Közös úton haladva, melyhez mindenki hozzáadja a saját részét, motívumát, tudását. Akár nemzeteken átívelően is. Hatodik nap: újabb közös alkotás az aalborgi magyarokkal Az Aalborgi Főkönyvtárban tartottunk foglalkozást vasárnap délelőtt az Aalborgi Magyarok Társaságával, ahová Ellen és Torben is elkísértek minket a DUV képviseletében. A téma ezúttal is a növényi tintákkal való alkotás volt a SzinesKert Alapitvány foglalkozásán, a közös munka során pedig ismét sok-sok inspiráló beszélgetésben lehetett részünk. Ismét csodás alkotások születtek, készítettünk is néhány fotót ezekről. Az aalborgi magyarok sok-sok segítséget nyújtottak nekünk az aalborgi tartózkodásunk alatt, és még a városról szóló izgalmas könyvet is kaptunk tőlük. Hálásak voltunk ezért az odaadó hozzállásért, ezért is gondoltunk arra, hogy viszonzásul itt is tartunk egy foglalkozást a helyieknek. Reméljük, hogy hamarosan ismét találkozhatunk majd, akár a jövőbeni, lehetséges közös projektjeink részeként. Hetedik nap: a dán oktatás, ahol a nyitottság és a közös fejlődés a cél Utolsó napunkon Thorning településen, Torben, a DUV vezetője megszervezte, hogy ellátogathassunk a helyi iskolába, óvodába. Itt az igazgatónő megmutatta, hogy a gyerekeknek milyen lehetőségeik vannak. A látogatás persze nekünk is nagy élmény volt. Ha lehetne, holnaptól beiratkoznék az első osztályba Dániában, annyira jó volt látni a nyitott, együttműködésre és közös fejlődésre épülő modellt az otthon ismerős frontális, poroszos oktatással szemben. Még egy órára is bemehettünk Torbennek köszönhetően, aki korábban tanított az iskolában. Ili megmutatta a gyerekeknek a növényi tintákkal való festést, és a Színeskertről készült rövid videót is levetítettük. Utána pedig a fenntarthatóságról beszélgetett a Tanárnő a gyerekekkel, akik rendkívül tájékozottak voltak a témában. Nagyon jó volt ezt hallani. 🌱🌍 A gyerekeknek van konyhai órájuk, ahol maguk sütik-főzik meg az osztály ebédjét. Külön terem és óra van szerszámokkal való gyakorlásra, de zenélni ia megtanul mindenki. Heti egyszer közös énekléssel indítják a napot. Persze a felszereltség is nagyon profi volt, de a lényeg nem itt, hanem a hozzáállásban van. A gyerekek nem alárendeltek, akiket megnevelni akarnak, hanem partnerként vannak kezelve, a pedagógusok pedig a fejlődést segítik. Egy osztállyal többen foglalkoznak, a szakma pedig megbecsültnek számít társadalmi és anyagi értelemben is. Torben nagyon jól összefoglalta azt az alapelvet, amit nekünk is el kellene sajátítanunk, ha fenntartható jövőt szeretnénk magunknak. Nem az történik itt Dániában, hogy a gyerekeket integrálják bele egy merev oktatási rendszerbe, hanem az iskola célja éppen az, hogy minden érdeklődésű és képességű gyereket inkluzívan bevonjon a közösség életébe. Mindenki egyformán fontos, a szabadság pedig a felelősségvállalás megtanulásával is együtt jár. Utunk zárása: vacsora és beszélgetés a demokráciáról Dániai utunk zárásaként egy csodás vacsora mellett a demokráciáról is beszélgettünk. Az este során szóba került az iskolarendszer mellett a dán demokrácia és a konstruktív, békés egyet nem értés fontossága is. Jó volt látni, hogy bár sok dologban ők sem értenek egyet egymással a Dán-Magyar Baráti Szövetségben, sőt, egészen eltérő politikai állásponton is lehetnek néhány témában, mégis igaz barátok tudnak maradni. 🤝 Ez egy újabb olyan személetmód, melyre nekünk is nagy szükségünk lenne itthon. Sokszor azt tapasztalom, hogy a politikai diskurzus két, szerintem egyaránt problémás irányt vesz fel. Az egyik a tisztelet és a másik fél megértésének, elfogadásának hiánya, ami aztán veszekedéshez, vagy egyenesen gyűlölethez vezet. A másik pedig az ettől egyáltalán nem független hallgatás, amikor még csak említeni sem szabad politikai témát, nehogy konfliktus vagy sértődés legyen belőle. Pedig a demokratikus működés egyik alapfeltétele a politikai diskurzus, aminek bizony része az egyet nem értés, a konfliktus is. Egy jól működő demokráciában ez nem hiba, sőt, a folyamat elengedhetetlen része. A gyűlölet csak újabb gyűlöletet szül, megoldást nem. Az elhallgatás pedig csak a lelkünkben halmozódik fel, és ugyanúgy nem vezet egy jobb világ felé. A konstruktív egyet nem értés, a tisztelettel és személyeskedés nélkül zajló vita, a kompromisszumok és közös megoldások keresése viszont mindannyiunk számára lehetőséget adnak a pozitív irányba történő változásra. "Állítsuk helyre együtt a közéleti diskurzust. Merjünk beszélgetni, alkossunk véleményt akár politikáról is, és ami a legfontosabb: hallgassuk meg a másikat. Értően, teljes figyelemmel. Ez lehet a jövőbeni közösségi demokráciánk alapja" - ez az, ami számomra a legfontosabb tanulság volt utunk során.

Kókai Géza tizedik éve szolgálja lelkészként a Lakitelek-Nyárlőrinc Református Társegyházközséget. A jubileuma alkalmából készítettünk vele interjút, melyben beszélgettünk az egyházhoz kapcsolódó ősélményéről, arról, hogy hogyan vált lelkésszé, a fiatalok helyzetéről és a jövőbeli terveiről is. Szerző: Beke Bálint, Fotók: Magyar Péter Kókai Géza 1986-ban született, Tiszakécskén nőtt fel és ott kezdte az általános iskolai tanulmányait ’91-ben, ahol első osztálytól hittan órára járt. Apai ágon református, míg anyai ágon katolikus családból sz    ármazik, de mindhárom testvérével a református vallást kapták szüleiktől. Egészen kiskorától kezdve együtt élt a református egyházzal, és hamar érezte, hogy el tudná magát képzelni lelkészként is. Az álmai pedig teljesültek is: tizedik éve szolgálja a Lakitelek-Nyárlőrinc Református Társegyházközséget. Mi volt az ősélményed, a legelső emléked a református egyházzal? Kettő ősélményem van és mindkettő esetben első osztályos voltam. Ültünk a hittanórán, hitoktatónk, Hegedűs Béla fölrajzolta a táblára a református templom tornyát, rajta a három jelképet: a gömböt, a csillagot és a kakast. A saját füzetünkbe nekünk is le kellett rajzolnunk. A másik emlékem a hittanos évzáró első osztály után, ahol kaptunk egy kis könyvecskét, amiben a teremtés hét napja volt. Ezek a legelső élményeim a református egyházzal kapcsolatban. Mi volt az útja, hogy lelkész lettél? Mikor fogalmazódott meg benned igazán? Nem mondtam senkinek, de kisiskolásként is emlékszem, hogy az járt a fejemben, hogy mégis milyen jó lenne lelkésznek lenni. Jártam gyerek istentiszteletre, meg úgy mozgott a gondolat bennem, de tényleg az égvilágon senkinek nem beszéltem erről. Aztán ez idővel egyre inkább megerősödött. De nem tudom, honnan volt bennem ilyen irányú vágy, bizonyára Istentől. Nálunk a református egyházban konfirmáció van, ami olyan, mint a római katolikusoknál az elsőáldozás és a bérmálkozás egyben. Ez egyházi szempontból a felnőtté válás. A konfirmáció után az egyik osztálytársammal, barátommal továbbra is jártunk templomba. De még ekkor is volt bennem bizonytalanság, leginkább azért, hogy nehéz lehet elvégezni a teológiát. Akkor már hallottunk róla, hogy a Biblia eredeti nyelveivel is foglalkoznak, ami a héber és a görög, és hogy ez megugorhatatlan szintnek tűnt. Azonban csak nem hagyott ez a gondolat, és a református iskolában lehetőségem volt arra, hogy hittanból érettségizzek. Úgyhogy én már 10. év végén a hittant választottam fakultációnak, akkor viszont már föl is vállaltam a tervemet. A lelkészem is mondogatta, hogy gondolkodjak el a lelkészségen, ő látna ebben fantáziát. Ezzel kapcsolatosan a legmarkánsabb történet most jut eszembe: az adventi időszakban mindegyik gimnáziumi osztálynak jutott egy vasárnap, és az adventi istentiszteleteken a diákok voltak a liturgusi szerepben is. Vagyis ők mondták az összekötő szövegeket, az éneket ők jelentették be és a fohászkodást. Kilencedikben megkaptam ezt a feladatot, és az egyik tanár, aki egyben presbitere is volt a gyülekezetnek, odajött és azt mondta: szerinte lelkésznek kéne lennem. Ez is megerősítő volt. Hittanból sikerült is az érettségim, majd felvételt nyertem Budapestre. A héberrel és a göröggel valóban megküzdöttem, nem mindig voltkönnyű menet, de végül ez is azt mutatja, hogy az Úristen lelkészként akart látni. 10 éve szolgálod a helyi közösséget, milyen különbséget érzel az első évedhez képest? A szomszéd településről jöttem, mivel a teológia után öt évig Tiszakécskén voltam beosztott lelkész. Nyilván a szomszéd gyülekezetre volt némi rálátásom, sok mindent hallottam. Egy-két embert ismertem is a gyülekezetből. Sőt, volt, hogy az elődömet, Szabó Tamást jöttem helyettesíteni. Voltak benyomásaim a gyülekezetről, de az eleje az mindenképp az ismerkedés időszaka volt. A különbség a 10 évvel ezelőtti, meg a mostani között, hogy úgy érzem, megismertem a közösséget, ami befogadott, ennek legfőbb jele, hogy megosztják velem az életük bizonyos részét. Megosztják az örömeiket is, például, amikor keresztelő van, ha gyermek vagy unoka születik, ezek mindig nagyon szép alkalmak, vagy ott vannak az esküvők is, amely szintén az élet kiemelkedő pillanata. De megosztják a szomorúságukat is. Elmondják, amikor egy betegség vagy gyász nyomja a lelküket. Épültek a kapcsolatok, ezen alkalmak által is egyre jobban megismertük egymást. Országosan ismert az a jelenség, hogy egyre több fiatal fordul el a vallástól, így az egyházaktól is. Helyben hogyan szeretnétek a fiatalságot bevonni a közösség életébe? Ezt kezdetektől fogva én is nagyon szerettem volna. Két frontos harcot vívunk, ha fogalmazhatok így. Először is, a gyerekeknél kezdődik minden. A hittanórák az iskolában előttem is folytak, ezeket nyilván folytattuk, és ezeket kiemelt alkalmakként kezelem. Lakiteleken volt gyerekistentisztelet korábban is, ezt is folytattuk, viszont elkezdtük Nyárlőrincen is. Lakiteleken a felnőtt istentisztelettel együtt van gyerekistentisztelet, Nyárlőrincen pedig szombat délelőtt jönnek el a gyerekek, ahol az ő nyelvükön beszélgetünk a Szentírás tanításáról. Nyilván ez nem olyan istentisztelet, hogy ülnek hatvan percig és hallgatnak, hanem sokkal interaktívabb formában szervezzük meg. Tavaly elkezdtük Nyárlőrincen az ovis hittant, hogy a legkisebb korosztályhoz eljussunk, ebben a tanévben pedig már itt, Lakiteleken is belevágtunk. Az ovisok nagyon nyitottak, sok léttel kapcsolatos alapkérdésük van. Például honnan jövünk, vagy hogy hogyan született Isten? Ez egy teljesen alapkérdés, aminél általában a szülők is elakadnak. A maguk szintjén az ovisoknak ezek nagyon fontos és nagyon súlyos kérdések. Oviban elkezdjük, iskolában folytatjuk, amiben nyilván fontos állomás a konfirmáció, de nagyon sokszor az a jelenség, hogy a konfirmáció után eltűnnek a fiatalok. Ez a másik frontja a harcnak, az ifjúsági közösség kialakítása a gyülekezetben. Párszor már én is nekifutottam, de általában kifulladt. Most jutottunk oda, hogy a szomszédos szentkirályi és a tiszakécskei gyülekezettel elkezdtük, hogy havi rendszerességgel van egy ifjúsági alkalmunk. Vándorlunk egyik helyről a másikra, és most azt érzem, hogy ez bejött. Régen heti rendszerességgel voltak ifik, de azt látom, hogy a gimis korosztály iszonyatosan elfoglalt és iszonyatosan leterhelt, túlterhelt.  Heti két órát nem tudnak erre áldozni, de havonta egyszer ebbe a nagyobb közösségbe szívesen jönnek. Ráadásul négy településről jövünk össze, ami azt jelenti, hogy sokan vagyunk. A kiinduló pont az, hogy van egy jó élmény a nagyobb közösségben, amiből lehetnek házasságok, református családok. Ha a jövőt nagyon előre akarom vetíteni, akkor ennek lehetnek áldásai, így próbálkozunk, de nagyon nagy az elsodródás. Ilyenkor azt remélem, hogy egyszer az életüknek lesz egy olyan pontja, amikor tudják, hogy hova jöhetnek vissza. Lehet, hogy most eltűnnek, vagy elveszítjük őket, de nem tudhatom, hogy tizenöt év múlva eszébe jut, hogy igen, hát tényleg lehet, hogy a református egyházban nem is volt olyan rossz, és akkor visszatalál. Zárásként egy személyesebb kérdéssel készültem. Milyen jövőbeli tervekkel rendelkezel, mint lelkész, tűztél-e ki célokat magadnak? Ha nagyon materiálisan akarom megfogalmazni, akkor azt mondhatom, hogy a legközelebbi célunk a lakiteleki templom felújítása, mert 1929-ben épült, úgyhogy 2029-ben lesz 100 éves az épület. Nagyon szeretnénk, hogy kívül-belül megújuljon. Reméljük, hogy ez megvalósul. Ha a lelki célokat nézem, és lelkészként ezek az elsődlegesek, akkor pedig az, hogy akik a közösséghez, Krisztushoz tartoznak, azok egyre szorosabban tartozzanak hozzá. Aki kicsit messzebb van, az lehet, hogy csak egy lépéssel, de ha közelebb jut Jézushoz, akkor már megérte. Ez a legfontosabb célom: az emberek minél közelebb legyenek az Úristenhez.

Kézműves vásár és foglalkozás, gyerekkoncert, bábelőadás, helyi alkotók kiállítása, Gondolatszikrák beszélgetés és Hang Over Gang Akusztik koncert is volt a Tősben a június zárásaként. Sokszínű délutánon vehettek részt azok, akik a Tőserdőbe látogattak június 29-én szombaton. A Művelődési Ház szervezésében indult el a Szélcsengő - Kultúresték a Tősben sorozat, melynek célja, hogy különböző témájú és műfajú kulturális programokkal töltse meg a tavaly augusztusban átadott Ökoturisztikai Központot és annak környezetét. Az első ilyen délután a helyiek köré épült, mellyel a lakitelekiek kreativitását és sokszínűségét szerették volna megmutatni a szervezők. A program első felében kézművesek és termelők várták az érdeklődőket, akik Tóth Edit sajtjai, Kovács Dóra fürjtojásai, Bodor Szilvia gyöngyékszerei és Takács István kerámiái közül válogathattak. Akik pedig a vásárlás mellett alkotni is szerettek volna valami csodálatosat, megtehették azt egy kézműves foglalkozáson Lendvai Edit és a Ditke.vajak , valamint Szelesné Kása Ilona és a SzínesKert asztalánál. A gyerekek a kézműves foglalkozás mellett zenés-táncos programon is részt vehettek, amit a Tamás Éva Játéktára produkció hozott el a Tősbe. A játék után pedig Szabados Zoltán "három levonásos" Lúdas Matyijának ősbemutatóját láthatta a nagyérdemű, a kreatív bábelőadás első ízben került ugyanis színpadra ilyen formában. Részben ugyanakkor már pár nappal korábban, a helyi zeneiskolai évzárón is láthattak részleteket belőle a gyerekek. Az előadások után újabb kulturális formátum mutatkozott be egy kiállítás formájában. A kurátorok lakiteleki alkotók fotóit, képzőművészeti és kézműves alkotásait gyűjtötték össze, hogy így kapcsolják egymáshoz a helyi "kreatív energiákat". A bemutatkozó alkotók között van Liptai Anikó, Szelesné Kása Ilona, Kovács Renáta, Magyar Péter, Sánta Márton, Sánta Tóth Erika, Csábi-Dósa Mirtill, Pongrácz Márta, Tóth Sándor Zoltán, Takács István, Varga Mihály, Lendvai Edit, Czinege Edit és Dósa-Győrfi Zsuzsanna is. A kiállítás egy pókhálóval indul, melyben a helyi közösség hálózata és a pókhálóba ragadás, mint a kötődés metaforája is megjelenik. A pókhálóra kiülő harmatcseppek épp olyan gyöngyökként csillognak a fotón, mint a kiállítás során fel-felbukkanó gyöngyékszerek. Ahogy haladunk "befelé", úgy jön elő a csiga motívuma is lelassulásra késztetve a nézőt, majd a kerámiasípoknál és a vidéki csendélet fotóinál már egyértelművé válik ez a belső megnyugvás, a hanggal kísért elcsendesedés. Valami azonban még nem teljes, rész és egész dinamikája vet fel újabb kérdéseket a látszólagos zárásnál, mintha az ember, a rész, és a természet, az egész kapcsolata felborulni látszana a világunkban. A sorozatot lezáró őz ugrása jelzi: itt még nincs vége a történetnek, vissza kell fordulnunk ahhoz, hogy újra megtaláljuk azt a hálót és azt a kötődést, amit a nyitó pókháló idillje mutatott. A kiállítás az Ökoturisztikai Központban július 4-ig tekinthető meg, majd a Művelődési Házba költözik, ahol várhatóan az egész hónapban elmerülhetünk abban, hogyan kötődnek a helyi alkotók és hogyan kötődünk mi mindannyian Lakitelekhez. Ezt a helyi kötődést hivatott erősíteni a Gondolatszikrák beszélgetéssorozatunk is, amit ezúttal rendhagyó módon a Szélcsengő est elemeként szerveztünk meg. A témánk, vagyis a helyi termékek fontossága a helyi gazdaság és a fenntarthatóság szempontjából jól rezonált a kiállítással és a vásárral is, hiszen ismét más formában, egy beszélgetésen keresztül, de ugyanúgy a helyi energiáról volt szó. A beszélgetés tanulságairól pedig hamarosan egy következő cikkben foglalkozunk majd. Az este zárásaként újabb "helyi arcok" léptek a színpadra: a 2/5-öd részben lakiteleki Hang Over Gang hozott el magyar slágereket akusztikus formában, a közönség hallható és érezhető örömére. Belicza András és Csonka Zoltán mellett pedig Pongrácz Márta énekkel és Besenyei Dénes trombitával erősítette a helyiek erejét a koncert alatt. A program ráadásul helyszínavató is volt, ugyanis az emlékműdomb lépcsői előtt most először szerveztek koncertet, amióta megépült az Ökoturisztikai Központ. A beavatási szertartás pedig olyannyira jól sikerült, hogy a szervezők biztosak abban, lesz még folytatása a sorozatnak. Legközelebb például július 13-án lesz dalterápiás fröccsterasz Belicza Andrással, majd augusztus 10-én a zene és a csillagok lépnek kapcsolatba egy zenei koncert és az évadzáró Gondolatszikrák beszélgetés erejéig.

Májusban is volt Gondolatszikrák beszélgetés, ezúttal a Lakiteleki Tisza Nyugdíjas Klubbal szerveztünk közös alkalmat. Témánk ezúttal a generációk közötti párbeszéd volt a májusi Gondolatszikrák beszélgetésen, amit előbb sós sütemények kóstolásával, majd gyermekkori történetekkel indítottunk el. Arról beszélgettünk, mivel játszottunk gyerekként, és öröm volt hallgatni, mennyi közös pont jött elő. A bunkerépítés és a babázás generációkon átívelően megjelent. A második részben szoba került az elmagányosodás is, amit talán a legtöbben időskori problémaként azonosítanak, valójában minden generációt, különösen a huszonéveseket is jelentősen érinti. A megoldásra pedig egy lehetséges mód a harmadik terek újbóli felfedezése az otthon és a munkahely után. Ilyen harmadik terek például a művházak, közösségi terek, parkok, de a klubok és a nyitott programsorozatok is. Ezek lehetőséget adnak arra, hogy a családunkon és a barátainkon túl másokkal is kapcsolódni tudjunk, új embereket és nézőpontokat ismerjünk meg, és közben átadjuk a tudást egymás között. Mi is ezért dolgozunk, hogy a Gondolatszikrák beszélgetések alatt egy ilyen biztonságos, befogadó harmadik teret hozzunk létre, ahol helyreállíthatjuk a társadalmi kapcsolatainkat, például a generációk között is. Köszönjük a részvételt és a segítséget a szervezésben a Lakiteleki Tisza Nyugdíjas Klubnak, a Művháznak pedig a helyszínt. Na meg persze mindenkinek az aktív és értékes részvételt, aki eljött erre a szombat délutánra.

Ismét túrát szervezett a Tőserdő Lelke csapata, ahol az esős idő után sokféle gombát fedezhettek fel a résztvevők. Fotóriportunkban ezt a közösségi hangulatot szeretnénk átadni. Napsütéses, bár kissé hűvös időben indult el az idei őszi Tőserdő Lelke túra. A kilátónál 50-nél is több ember gyűlt össze, hogy vezetett túrán merülhessenek el a Tőserdő ezerszínű világában. A szervezők ezúttal is Lendvai Edit, Borda Balázs és Hegedűs Zoltán voltak. A túrák különlegessége, hogy az erdő és a természet titkainak megismerése mellett az emberi kapcsolatok ápolása, erősítése is a célok között szerepel. Most sem volt ez másként: a program játékos bemutatkozással és hangulatoldással indult, hogy egy kicsit közelebb kerülhessenek egymáshoz a sokfelől, Lakitelek mellett többek között Kecskemétről, Kiskunfélegyházáról, Ballószögről vagy éppen Nagykőrösről érkező résztvevők. A túrán is több megálló volt, ahol egy-egy játékos feladat színesítette a programot. Borda Balázs vezetésével királylányok, királyfik és sárkányok küzdöttek meg egymással egy csoportos kő-papír-olló játékban, majd labdákat kellett átjuttatni az ellenfél csapat térfelére. A játék sok nevetést hozott, a mozgásra pedig szükség is volt a kissé hűvös időben. A túrán az is kiderült, milyen szerencsénk volt a megelőző napok esőzéseivel. A földből ugyanis gombaszámra nőttek ki a... gombák. Számtalan formában és színben tarkították az egyébként is színes erdei avart. Szerencsénkre Lendvai Edit és Hegedűs Zoltán személyében két gombaszakellenőr is volt a szervezők között, így nem csak csodálhatták a formákat a résztvevők, hanem sok új információval gazdagodtak. Az ehető gombák pedig a program meglepetésében is fel lettek használva. A vegán erőlevest még a megelőző nap főzte Edit, ehhez szegfűgombát, késői laskagombát és az útközben szedett nagy őzlábakat olivaolajon sütve használták fel. A felforralt levesléhez kínáltak rizstésztát, zamatos turbolyát és petrezselyemzöldet is. A túrán látott gombákról hoztunk néhány képet is, a leírás mindig a kép alatt szerepel. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy nem szabad a cikkben szereplő képek alapján beazonosítani a felfedezett gombákat. A kinézet mellett nagyon sok tényező, például az állag, a szín és a szag is számíthat egyes fajoknál. Étkezési célra gyűjtött gombát mindig be kell mutatni képzett szakellenőrnek! "Ezek a példányok már igencsak öregek, de azért még így is néhány határozóbélyeg alapján meg lehet állapítani a nemzettséget, hogy valami pókhálósgombával van dolgunk.   Termőhely alapján több faj is szóba jöhet, de a fiatalabb példányok alapján ez a fűzfa-pókhálósgomba  (Cortinarius saturninus)" - írta a fenti képekről Edit. A további gombákról is ő írt nekünk rövid ismertetőt a képek alatt.   A mérgező  retekszagú kígyógomba  (Mycena pura) jellegzetesen retek szagot áraszt, amivel könnyű elkülöníteni a hozzá hasonló fajoktól. Jó nagy retekszagú kígyógombák. Ragadós bocskorosgomba  (Volvopluteus gloiocephalus) tápdús talajon, bolygatott területeken gyakori, fiatalon ehető. Ráncos tintagomba  (Coprinopsis atramentaria) ehető gombafaj, de alkohollal fogyasztva mérgező. A  nagy őzlábgomba  (Macrolepiota procera) hazai őzlábgomba-fajaink közül a legnagyobb termetű, kalapja akár a 30 centiméteres átmérőt is elérheti. Gyakorisága, könnyű felismerhetősége és nagy termetéből adódó feltűnősége, illetve kiadóssága miatt az egyik leggyakrabban gyűjtött hazai gombafaj. Az erdő szélén sok-sok fiatal nagy őzlábgomba volt a kedvünkért. A nyeles agancsgomba (Xylaria longipes) egy fekete színű, korhadó, de még kéreggel rendelkező faanyagon növő gomba. Egész évben találkozhatunk vele. Nem ehető. A korhadó faanyagon növő sárgástönkű kígyógomba (Mycena renati) csodás kis csokrokat alkot. Nem ehető. A sárga kénvirággomba (Hypholoma fasciculare) kalapja citromsárga, kénsárga szín, közepe sötétebb. A lemezei mindig zöldes árnyalatúak. Mérgező gomba. A gombák mellett ezúttal is sok érdekességről volt szó a túrán. Az enyhe ősznek köszönhetően egészen különleges volt látni, hogy a fák lombkoronája már sárgába és vörösbe váltott, de a csalán tovább zöldellt még az ösvény mentén. A részvevők láthattak hódnyomokat, apró békákat és néhány különleges bükkfát is, de erről a rejtélyről majd egy másik cikkben rántjuk le a leplet. Ha valaki kedvett kapott volna a programhoz, érdemes követni a Tőserdő lelke oldalát a következő eseményekhez. Zárásként pedig íme még néhány színes kép az őszi erdőről:

Mire jók a gyógynövények, és hogyan tudhatunk meg többet róluk? Erről is kérdeztük Lendvai Editet a témában tartott programunk előzeteseként. A következő, 2024. január 27-én, 16 órakor szervezett Gondolatszikrák alkalomról további részletek és regisztráció az eseményben érhető el , a részvétel ingyenes! A fotókat készítette: Lendvai Edit Mikor találkoztál a gyógynövényekkel először az életedben? Arra nagyon élesen emlékszem, hogy nem tudom kinyitni a szemem, szörnyen meg vagyok ijedve, de anyukám elkezdi lágyan, meleg-nedves vattával mosogatni a szemem és lassan ki tudom nyitni. A kamillatea illata az első gyógynövényemlékem. Milyen szerepet töltöttek be a gyerekkorodban, és mit jelentenek most neked? Gyermekkoromból nagyon kevés gyógynövényélményem van. Az előbb említett kamillatea hasfájás esetén is előkerült, szívesen megittam akkor is és most is. Körömvirágkenőcsöt is készített anyukám disznózsírban, de azt ránk, gyerekekre nem kente sosem. A farkasalma levelét minden évben szárítottuk, nagyon ki volt hangsúlyozva, hogy mérgező növény, de a külsőleges sebkezelésre áztattuk, duntszkötéssel sebre raktuk. Manapság sokkal több gyógynövényt ismerek és használok. Miért fontosak ezek a növények, mit adnak nekünk, embereknek? A gyógynövények segítenek, ha megfelelő módon alkalmazzuk őket. Teaként, bőrápolószerekként is. Ne csak akkor igyunk gyógyteát, ha már valami bajunk van. Megelőzésként, vagy csak a szervezetünk erősítése, jóltartása okán is igyuk gyógyhatású növényekből, gyümölcsökből készült teákat. Télen melegen, nyáron hidegen, akár limonádé jelleggel is. Mit gondolsz, mennyire ismerik ma az emberek a gyógynövényeket, és hogyan ismerhetnénk meg jobban őket? A legtöbb gyógynövény természetes módon támogatja az immunrendszert, soknak van gyulladáscsökkentő hatása vagy javítja az emésztést, mások nyugtató és stresszoldó hatással bírnak. Azonban fontos megjegyezni, hogy a gyógynövények használatával kapcsolatban vannak bizonyos kockázatok is: bizonyos növényeket tilos gyerekek részére vagy terhesség, szoptatás ideje alatt alkalmazni. Mindenképpen ajánlott alaposan tájékozódni a gyógynövények felhasználása előtt és tanácsot kérni szakemberektől. Manapság egyre többen próbálnak, próbálunk környezettudatosan, egészségtudatosan élni, amihez hozzátartozik az is, hogy egyre több helyi zöldséget, gyümölcsöt, fűszer- és gyógynövényt használunk. Sokat lehet olvasni, előadásokat hallgatni a gyógynövények és a természetes élelmiszerek jótékony hatásairól. Azt gondolom, hogy kis közösségekben, szakember támogatással, tapasztalatcserével, akár vezetett gyógynövényismereti sétákkal, workshopon lehet még inkább átadni az ismeretanyagot, támogatni a gyógynövény- és ehető vadnövényhasználatot. Milyen gyógynövényeket ajánlanál a téli időszakban immunerősítésre, vagy éppen megfázás, nátha esetén? Immunerősítésre leginkább a csipkebogyót ajánlom, amit legjobb magunknak begyűjteni szárításra, de friss felhasználásra, csipkeital készítéshez is. Megfázás, nátha esetén sok gyógynövény tud segíteni, jelenlegi kedvencem a "téli tea", ami fenyőtűlevél, csipkebogyó és japánbirs keveréke. Ezt biztosan meg lehet majd kóstolni a szombati foglalkozáson is. Melyik a kedvenc gyógynövényed és a kedvenc gyógyteád, és miért? A kedvenc gyógynövényem a feketenyárfa rügye. Ebből készítek kenőcsöt, ami a tapasztalataim és beszámolók alapján az egyik legjobb gyulladáscsökkentő bőrápoló aranyérre, visszérre, fémallergiára, általánosan bőrirritációra, ízületi, reumás panaszokra is. Kedvenc gyógyteám a "Végvári" névvel illetett, 11 gyógyhatású növényt tartalmazó keverékem. Mindezekről szombaton sok szó fog esni, és ki lehet próbálni. Néhány gyógynövényt akár a következő Gondolatszikrák alkalmon is ki lehet próbálni majd, amit január 27-én tartunk a Művelődési Házban Lakiteleken. Itt többek között a mozgás és az egészséges életmód kapcsolata is szóba kerül majd. További részletek és regisztráció az eseményben érhető el , a részvétel ingyenes!

Képekkel és rövid gondolatokkal foglaljuk össze legutóbbi programunkat, ahol a gyógynövények, gyógyteák és a mozgás pozitív hatása volt a téma. A cikkben szereplő fotókat készítették: Váradi Fruzsina, Bende Anna, Kovács Máté "Van olyan emlékem a gyermekkoromból, ami a gyógynövényekhez kapcsolódik" - ezzel a mondattal indult januári programunk, a résztvevőnek pedig el kellett dönteniük, hogy igaz-e rájuk az állítás, vagy sem. Ez a fajta interaktív reflexió lassan hagyománnyá válik a Gondolatszikrákon, tökéletesen alkalmas ugyanis arra, hogy elgondolkodtasson és bevonjon mindenkit a beszélgetésbe. Az egyéni elgondolkodás után meg is beszéljük ezeket az állításokat, közösen görgetjük tovább a gondolatot, hiszen sok-sok olyan kérdés van, amire nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. A beszélgetés mellett ezúttal kvízzel is készültünk, ahol képek alapján kellett felismerni a gyógynövényeket. Lendvai Edit segítségével azt is átbeszéltük, mire lehet használni ezeket, erről a témáról az estet megelőzően interjút is készítettünk . A gyógynövények és gyógyteák pozitív élettani hatásairól beszélgetve közös tanulási élmény jött létre, hiszen a résztvevők is megosztották saját élményeiket, praktikáikat egymással. Még arról is szó esett, hol vannak a legjobb lelőhelyek a környéken, ha valaki esetleg kedvet kapna a gyűjtögetéshez az alkalom után. A beszélgetést ezúttal Bende Anna moderálta. Az elméletibb rész után jöhetett a gyakorlat. Lendvai Edit vezetésével tartottunk teafilterkészítő-workshopot, ahol a résztvevők maguk állíthatták össze saját gyógyteájukat. Kicsi az esélye annak, hogy két egyforma tea készült, ugyanis rengeteg összetevőből lehetett választani. Volt az asztalon csipkebogyó, hibiszkusz, körömvirág, kamilla, mentakeverék, de volt Téli tea is fenyőtűlevéllel, japánbirs héjával és csipkebogyóval. A megfázás esetén hasznos Végvári tea pedig már eleve 11 fűből készült. A keverés mellett alkotásra is hívtuk a résztvevőket. Mindenki magának készíthette el és saját kreativitása szerint díszíthette a teatasakokat. Ha valaki kedvet kapott volna a teázáshoz, a ditke.vajak Facebook-oldalon vagy a ditke01@gmail.com címen gyűjthet további információt. A workshopon egyszerre alkottak és tanultak is a résztvevők. A teákhoz mindenki egyedileg díszitett tasakot készíthetett. Miután elkészültek a teafilterek, újabb beszélgetős utazás következett. Itt már Bendéné Tóth Annamária és Bende Anna vették át a stafétát, a téma a mozgás egészségre gyakorolt pozitív hatása volt. Erről szintén készült korábban egy interjú, ami itt olvasható . Beszélgettünk arról, hogy igaz-e, hogy minden mozgásforma fárasztó és izzasztó, miért nehéz rávenni magunkat sokszor a testmozgásra, és hogy miként találhatunk rá arra a formára, amit igazán magunkénak érezhetünk. Ez azért is fontos, mert nincs olyan szabály, ami mindenkire egyformán alkalmazható, így addig kell keresnünk a számunkra leginkább komfortos mozgást, amíg meg nem találjuk azt. Nem kell feltétlenül egy megterhelő sportágra gondolni, amikor mozgásról van szó. Sőt, sokszor éppen a kisebb, reálisabb vállalások azok, amiket a leginkább be tudunk építeni a napi rutinjainkba hosszútávon is. A rendszeresség pedig az egyik legfontosabb dolog, amikor mozgásról van szó. Az elmélet mellett persze a gyakorlat sem maradhatott el. Az estet közösségépítő, mozgással egybekötött játékokkal zártuk Ani és Anna vezetésével. Ezek persze csak úgy tudtak működni, hogy ekkorra már igazán oldott hangulat és összetartó közösség alakult ki, pedig sokan voltunk, akik először találkoztak egymással. Ezért is tartjuk fontosnak az ilyen találkozásokat. A közös élmények és megélés mellett új embereket ismerhetünk meg, tanulhatunk egymástól és erősíthetjük a közösségeinket megtartó társadalmi szövetet, hálózatot is. Az estet mozgással egybekötött közösségépítő játékokkal zártuk. Zárásként pedig néhány gondolat Annától az esttel kapcsolatban: "Szerintem ez az alkalom is nagyon szuper volt, ahogy az eddigiek! Sokszínű volt amiatt, hogy először beszélgetéssel indult az esemény, ez által jobban megismerhettük egymást és ami különösen fontos, magunkat is! Majd a teafilter készítésnél lehetőség volt jobban elmélyülni a gyógynövények világában és még a kreativitásunkat is bele tudtuk vinni, a teakeverékek összeállításán és a csomagolás elkészítésén keresztül. Végül pedig egy közös mozgással, játékkal zárva még a testi és egyben mentális, lelki egészségünkért is tettünk. A jó hangulathoz persze hozzá tett a finom tea és sütemény is, amiért mindig hálásak vagyunk @Lendvai Editnek, és az, hogy nagyon nyitott társaság gyűlt össze. Örülök, hogy részese lehettem ennek az eseménynek is!" - mondja Anna. Köszönjük mindenkinek, aki eljött, mert ezt az élményt csak közösen hozhattuk létre. Köszönjük továbbá szakértőinknek a szakmai támogatást, valamint társszervezőnknek, a Lakiteleki Művháznak is, hogy a hely biztosításával és a vendéglátás költségeinek fedezésével segítették az eseményünket. Még több kép a galériában: