Keresés az oldalon

Szárazságtűrő növények segíthetnek abban, hogy aszályos időben is megőrizhető legyen környezetünk biodiverzitása. Újabb szárazkert jött létre Lakiteleken a Színeskert előtt, az Eötvös Iskola bejáratánál Szelesné Kása Ilona vezetésével. A kert célja egy olyan szárazságtűrő élőhely létrehozása, amely aszályos időben is segíti a biodiverzitás megőrzését. A parkoló melletti, száraz és tömörödött homokon létrejött kert a harmadik része egy sorozatnak. Az első szárazkert tavaly ősszel alakult a Színeskertben Tálas Máté útmutatásai szerint, a második a Művház Park Széchenyi körút felőli sarkán jött létre közösségi összefogással idén márciusban. A szárazsággal és a homokkal való együttélési kísérletek nem ma kezdődtek el. "A homokkal együtt éltek felmenőink, küzdöttek vele, megtörni és megszelidíteni igyekeztek, és közben a homok is megszelidítette őket. A zord világ hol küzdelmeket, hol lehetőségeket kínált, és talán nem véletlen, hogy oly sokan oly mély gyökeret eresztettek e tájban" - írtuk a beszámolóban, ahol a terület múltját, Lakitelek történetét és őseink tájjal való kapcsolatát tártuk fel. Cikkünkben ezt a gondolatot folytatva mutatjuk be a szárazkert koncepcióját és az aszállyal való megküzdés lehetőségeit. Egy történetet, melyben növénytársaink lesznek a tanítóink. Szárazságok kora fenyeget, melyben az öntözés is egyre nehezebb lesz A csapadékhiány egyre súlyosabb problémát jelent. A 2022-es aszály az egyik első olyan vészhelyzet volt, ami széles körben aggodalmat okozott, így a figyelem középpontjába helyezte a vízmegtartás fontosságát. Az idei év szintén aggodalmakkal indult: a szokásos csapadékmennyiség tizede hullott le áprilisban országos átlagban a HungaroMet összesítése szerint. Voltak helyek, ahol 0 mm-t mutattak hónap végén a mérések, de Lakitelek kapcsán is 5,4 mm csapadék szerepel áprilisra egy összesítésben. “Minden jel szerint beléptünk a szárazságok új korába” - olvasható a VálaszOnline cikkében, amikor nem egy-egy vízhiányos időszakkal, hanem többéves halmazódással állunk szemben. Nem önmagában a tavaszi aszály a probléma, hanem a korábbi időszakokból, télről, őszről és korábbi évekből hozott csapadékhiány halmozódása. Májusban egy mediterrán ciklon hatására több hullámban érkezett csapadék, ez inkább átmeneti enyhülést hozott. A talaj mélyebb rétegeiben megmaradt a vízhiány, különösen az Alföldön kellene még csapadék. Grafikon forrása: HungaroMet A csökkenő éves csapadékmennyiség országos trendje jól kirajzolódik ezen az ábrán, és még drasztikusabb a helyzet az Aflöldön, amit a VálaszOnline alföldi városokat vizsgáló grafikonja szemléltet. Arra is fel kell készülni, hogy a csapadékeloszlás térben és időben egyre szélsőségesebb lesz az éghajlatváltozás miatt, vagyis hosszú száraz periódusok és ritkább, de akkor rövid idő alatt egyben lezúduló nagy esők várnak ránk. Az öntözés kézenfekvő megoldásnak tűnhet, de hosszabb távon és nagyobb léptékben nem jelent igazán jó megoldást. A talajvízszint folyamatosan csökken, a Tisza alacsony vízállása már tavaly is negatív rekordot döntött. Az öntözéshez víz is kell, éppen ebből van egyre kevesebb. Települési szinten is problémát okoz a vízhiány, nem csak a mezőgazdaságban. A túlhasználat miatt több településen korlátozásokat kellett bevezetni a lakossági öntözésre 2025-ben, mert az ivóvízellátás is veszélybe került. A párolgási vízveszteség szintén problémát jelent öntözéskor, nyári nappalokon akár a víz 30-40 százaléka is elveszhet. A lakiteleki Dög-Tisza egy régebbi lefűződése a folyónak. Időszakosan kiszárad, ahogyan történt ez a 2022-es aszály során is. A települési zöldfelületek, élőhelyek megőrzése aszályos időszakban is fontos, miközben a vízzel is takarékoskodni kellene - ez komoly kettőséget jelent. Egyre kevésbé fenntartható, hogy az értékes (ivó)vizet nagy mennyiségben olyan célokra használjuk fel, melyek sem az élelmünk termeléséhez, sem valamilyen ökológiai funkció megőrzéséhez nem járulnak hozzá. A díszpázsit, díszkert állandó öntözési igénye helyett olyan megoldásokban érdemes gondolkodnunk, melyek kevesebb vizet igényelnek, miközben az ökológiai és az esztétikai szerep is megmarad. A szárazkert erre jelenthet megoldást. Kísérletek segítik a jövő fenntartható kertjeit Lakiteleken Az öntözési igény csökkentése szükséges elem vízhiányos időszakban a kertekben. A szárazkert viszont nem sivatagot és kiszáradást jelent, éppen ellenkezőleg: a módszer olyan növényekre épít, amelyek kevés öntözést igényelnek. Jól alkalmazkodnak a hosszú száraz időszakokhoz és a nyári forrósághoz, így jelentős vízhasználat nélkül is fenntartható az általuk létrehozott élőhely. A lakiteleki szárazkertek története 2024 őszére nyúlik vissza. Ekkor szervezett „Miért örüljünk a homoknak” címmel programot Szelesné Kása Ilona a lakiteleki talajok egészségével foglalkozó LakiTERRA projekt részeként. A vendég Tálas Máté, a Tiszakürti Arborétum vezetője volt, aki előbb a Színeskertben, majd saját tiszakürti birodalmában adott át hasznos tudást a résztvevőknek. Ezekről az eseményekről részletesen írtunk “A zöld pázsit öntözése helyett szárazságtűrő növények jelentik a jövőt” című cikkünkben. A Tiszakürti Arborétumban és Tálas Máté saját kertjében is zajlanak kísérletek szárazkertekkel. Fotó: 2024. november Bár a klímaváltozás és az aszály trendjei vészjóslóak, a természetet nem olyan fából faragták, hogy összeroppanjon a változástól - írtuk a cikkben. Az alkalmazkodás természetes folyamat, ha hagyjuk kibontakozni. „Nincs két egyforma év, folyamatos a változás” – mondta akkor Tálas Máté. A változásra való felkészülés részeként az első kísérlet a Színeskertben indult el tavaly ősszel a kert nyáron legforróbb, délnyugati részén, ahol a nap legnagyobb részében közvetlen napfény éri a növényeket. Többségük azóta túlélte az első telet, tavasszal meg is erősödtek, így a novemberi ültetési időpont hatékonynak bizonyult. Télen a gyökerek fejlesztésére fordíthattak energiát a növények, így a nyárnak már úgy vághatnak neki, hogy van mire támaszkodniuk a vízfelvéteben. (Galéria: felső sor - a tavaly őszi ültetés, alsó sor - növények májusban.) A második kísérletre tavasszal került sor a Művelődési Ház előtti park száraz szegletében, a hagyományos lakiteleki mag- és növénycsere program kísérő eseményeként. A széleskörű összefogással létrejött közösségi ültetés során újabb szárazságtűrő növények kerültek a lakiteleki homokba azzal a céllal, hogy a park száraz, alacsony biológiai sokféleséggel rendelkező részén idővel egy diverz élőhely jöhessen létre. A második szárazkert a Művház Parkban jött létre idén márciusban, közösségi összefogással. Ellentmondásnak tűnhet, de a szárazkertek az első évben még öntözést kapnak. Idő kell ahhoz, hogy a gyökérzet kellően megerősödjön a nyári csapadékhiány átvészeléséhez. Néhány növény nyáron kisülhet, de nem pusztulnak el, csak nyugalmi állapotba vonulnak. Ez különösen jellemző a forró nyarakhoz alkalmazkodó növényekre. Ilyenkor tűnhetnek “csúnyának”, de ez is része a természetnek: a szárazság barnás-sárgás színeit, a textúrák sokféleségét is érdemes esztétikai értékként kezelnünk. A gyöngyházlepke gyakori látogatója a kerteknek. A lepkék sokfélesége mutatja, mennyi különböző szín és textúra lehet szép. Kövek között: az eddigi legnagyobb kihívás? Térkövek tengerében találunk rá a harmadik szárazkert-kísérlet helyszínére. Az Eötvös Iskola parkolójában járunk, az udvarra vezető kapu előtt, a Színeskert szomszédságában. A járda és a parkoló szegélye közé ékelődő homokos terület tömörödött talaját csak a legszívósabbak képesek feltörni. Ilyen az orvosi atracél, aki az ültetés időpontjában, május végén már rengeteg apró lila virággal hívogatta a beporzókat. Az orvosi atracél nemcsak szép vadvirág, hanem fontos a beporzóknak is. Lakiteleken is sokfelé lehet velük találkozni. Bár sokan gyomnövénynek gondolhatják, valójában értékes vadvirágról van szó, éppen ezért része maradt a szárazkertnek is. A tervezés során úgy lett kialakítva a többi rész, hogy a helyben lévő atracél köré épüljön. Mélyre hatoló karógyökerével lazítja a talajt, segíti a víz beszivárgását, mélyebb rétegeből képes felhozni a vizet, csökkenti az eróziót, ráadásul némi árnyékot is ad. Az alkalmazkodás azt is jelenti, hogy beavatkozás előtt fontos a megfigyelés és a jövőbeni szövetségesek azonosítása, akiket érdemes megóvni. A kialakítás formája is organikusan követi az alkalmazkodás elveit. Bizonyára mindenki látott olyan parkot, ahol a járdák szögletes vagy kanyargó rendszere között kitaposott ösvények mutatják a leggyakrabban használt útvonalat. Organikus tervezés során erre is érdemes figyelni: az a legjobb kialakítás, ami a használathoz leginkább illeszkedik. Éppen ezért az új kert és a kerítés között megmaradt egy útvonal, ahol közlekedni lehet. Itt már az első héten elkezdett kialakulni egy ösvény, mutatva, hogy jó döntés volt teret hagyni a közlekedésnek. A járda és a parkoló térkövei közé ékelődő új kert mögött ezután is szabad lesz az átjárás, a legrövdebb útvonalon. A nyílt nap során a résztvevők előbb eltávolították a felesleges földet, majd jöhetett a növények gyökerének lemosása és az ültetés. Előbbire azért van szükség, hogy az eredeti ültetőközeg helyett már az új hely viszonyaihoz tudjon alkalmazkodni a gyökérzet, legyen szó mikrobákról vagy tápanyagokról. Az elrendezés során figyelembe vették a résztvevők a Lakitelek Önkormányzata által felajánlott növények várható méretét, melyek így idővel igazi mikroélőhelyet hozhatnak létre. Végezetül mulcsréteg került a kertre, ami csökkenti a nem kívánt gyomosodást, lassítja a talaj kiszáradását és véd az eróziótól is. Idővel komposztálódik, így tápanyagként segíti később a növényeket. A frissen vágott aprítékból, ágdarálékból és kéregből álló mulcsréteg magas szén / nitrogén aránnyal rendelkezik, így a lebontást végző mikroorganizmusok a nitrogén egy részét a talajból veszik fel. Vagyis a folyamat a felső rétegből némi nitrogént von el, amit erjesztett csalánlé kijuttatásával lehet természetalapú módon pótolni. Ahogy az első kettő, úgy a harmadik szárazkert is nyílt nap során, közösségi részvétellel jött létre. Köszönjük a közreműködők munkáját! A kísérlet az új típusú helyszín teszi igazán érdekessé. Az első két kertnél szintén napos és száraz helyről van szó, de azon túl nagyobb zöldfelület veszi körbe a növényeket. A harmadik viszont valóban kőtengerben kapott helyett, egyik oldalról járda, másik oldalról útpadka és térkövezett parkoló határolja. Érdekes lesz tehát megfigyelni, hogyan bírják a növények ezt a még forróbb helyszínt, és valós alternatívát kínálnak-e más hasonló terek zöldítésére is a faluban. Ellenálló növénytársak segítik az alkalmazkodást "A növények a föld és az ember közti kapcsolat újrafonásában is kiemelkedő szerepet játszanak. Egy hely akkor válik otthonná számunkra, amikor fenntart minket, amikor testileg és lelkileg egyaránt tápláló. Ha újra akarunk teremteni egy otthont, a növényeknek is vissza kell térniük" - írja Robin Wall Kimmerer Szentperjefonat című könyvében, ezt az útmutatást érdemes követnünk. Ahogyan őseink, úgy mi is igyekszünk együtt élni a szárazsággal és a homokkal, ebben a növények a tanítóink és szövetségeseink. A már bemutatott orvosi atracél hosszú karógyökerével mutatja meg, hogyan lehet alkalmazkodni a kevés vízhez és megszelídíteni a száraz homokot, de rajta kívül is vannak hasznos praktikákat alkalmazó növények. Ha szárazságtűrő fajt keresünk, érdemes a gyökérzet mellett a leveleket is vizsgálni. Minél kisebb a levele egy növénynek, annál valószínűbb, hogy szárazságtűrő, persze kivételek mindkét irányba lehetnek. A kisebb levél kisebb párologtató felületet jelent, ami segíti a növényt a víz megtartásában. A színek is lehetnek árulkodók: a szárazságtűrők sokszor szürkés-ezüstös leveleket növesztenek (például a levendula), melyek jobban visszaverik a napfény egy részét, így kevésbé melegednek fel, mint a sötétzöld levelek. Gondoljunk csak arra, milyen érzés nyáron egy sötét színű pólóban sétálni a tűző napon. A szőrökkel sűrűn benőtt, olykor egészen bársonyos, máskor érdes tapintású szárak és levelek is hasonló árulkodó jelek. Ezek a szőrök szintén a víz megtartásában segítik a növényt. A levél felületét érintő légmozgás elszállítja a párásabb levegőt, az így kiszáradó légréteg pedig fokozhatja a növény párologtatását. Ezzel szemben a szőrös, érdes levelek gátolják a felszínt érintő légmozgást, így párásabb mikroklímát tartanak fenn. A szőrök mellett a növények föld feletti részeit borító viaszszerű réteg, a kutikula vastagsága is összefügg azzal, mennyire alkalmazkodik a szárazsághoz a növény. A terjőke kígyószisz (felül) és az orvosi atracél (alul) keskeny és szőrös leveleikkel jól tűrik a szárazságot. Ezek a különleges növényi “technológiák” évmilliók alatt fejlődtek ki, ma pedig tudósok sokasága kutatja, mit tanulhatunk tőlük. Ez a folyamat a biomimikri, ami a természettől való tanulást és a természetben megfigyelhető megoldások alkalmazását jelenti az emberi problémák megoldására. Vizsgálják például, hogyan lehet hatékonyabb ködgyűjtő hálókkal megfogni a párát a Föld legszárazabb sivatagos régióiban más élőlények, például egyes kaktuszok megoldásait utánozva. Az apró szigetek idővel rendszerré állnak össze A szárazkert hasonló logikára épül, mint a szárazságtűrő növények alkalmazkodási stratégiái. A talaj mulcsozása például a növényi kutikula szerepéhez hasonlóan mérsékli a párolgást és védi a felszínt a túlzott felmelegedéstől. A növényzet által fedett, árnyékolt felszínek a levélszőrök mikroklíma-alakításához hasonlóan csökkentik a szél és a napsugárzás szárító hatását. A tájba illeszkedő, vízmegtartó rendszerek pedig azokat a növényi stratégiákat mintázzák, melyek újabb vízforrások bevonása helyett a meglévő víz megőrzésére törekednek. A növények egyéni és a rendszerek közös vízmegtartó stratégiája ezen a ponton közvetlenül is összekapcsolódik. A növényeket az is segíti a vízhiányos időszakban a párologtatás csökkentésében, ha nem egyedül kell dacolniuk az elemekkel. Egy zártabb társulásban nagyobb lehet a relatív páratartalom és alacsonyabb a hőmérséklet - ezt akkor is tapasztalhatjuk, amikor leérünk a forró kerékpárút után az érezhetően hűvösebb Tőserdőbe. Kisebb léptékben, de egy növénycsoport is hasonló szereppel bír: együtt jobban megtartják a párát és árnyékolják egymást, ez segít abban, hogy könnyebben alkalmazkodjanak a szélsőséges körülményekhez. Egy vadvirágos rét is jó példa erre a megtartó közösségre, mint ez a "lila-társulás" a péceli vasútállomás mellett. Előtérben, jobbra atracél, balra bükköny. A háttérben terjőke kígyószisz. Baloldalon pedig egy útifű is megbújik. Együtt minden könnyebb - mondhatjuk sablonossá vált fordulattal, de épp a növényeink tanítják meg nekünk, hogy ez valóban így van. A szárazkert sem önálló egyedekből áll, hanem azok kapcsolatai, a szerves hulladékot lebontó talajlakó élőlények, a beporzó és más rovarok, a cserjék között megbúvó sünök, az ágakon fészkelő madarak és nem utolsó sorban a jobb mikroklímát élvező emberek mind-mind részei ennek a rendszernek. Azzal, hogy élőhelyet hozunk létre más lények számára, végső soron a saját életünkért és teszünk. Ezek a kis szigetek első ránézésre aprónak tűnhetnek, és a nagyléptékű folyamatokra önmagukban valóban nincsenek lényeges hatással. De itt is érdemes megnéznünk a növények tanításait. A cikk elején szereplő orvosi atracél szívósságával és leleményes megoldásaival a zavart, leromlott területeken végzi az építkezést más társaival együtt. Megkötik a talajt, szerves anyagot termelnek, javítják a szerkezetét, árnyékot adnak és élőhelyet teremtenek. Ugyanígy, pionírként jelennek meg az első esőkertek, szárazkertek, táji vízmegtartással foglalkozó akciók, szemléletformáló kampányok is, melyek idővel komplex rendszerré állnak össze. Erre a folyamatra kiváló példa a Színeskert is: az Iskolakert Hálózat tagjaként már országos szemléletformáló hatással bír, miközben újabb és újabb megtartó élőhely jött létre az előző években. Eleinte festőnövények táplálták a beporzókat, majd esőkertek kezdték el tárolni a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékot. Hamarosan vizes élőhely is létrejött, egy másik szegletben sünlak várja a beköltözőket, de a rovaroknak is jutott hotel, a denevérek szállodájáról nem is beszélve. A kertben hagyott holtfák gombákat, rovarokat és mikrobákat táplálnak, a szárazkertek pedig sivatagi részekre hoznak biológiailag sokféleséget. Ezt kell folytatnunk a jövőben is, szerte a falunkban. Egymás után építve a természetközeli élőhelyeket, melyek idővel komplex rendszerré állhatnak össze. Ez a kulcs ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk az éghajlatváltozáshoz és a jövő ma még nem is ismert kihívásaihoz. Mert együtt rugalmasan ellenálló emberi és több mint emberi közösségeket hozhatunk létre.

Csaknem 60, főleg szárazságtűrő cserjével és évelővel lett gazdagabb a Művelődési Ház előtti park Lakiteleken. A közösségi összefogással létrejövő kísérleti kert célja a jövő kihívásaira való felkészülés, a múlt küzdelmeinek megismerése mellett. Szürke fellegek és szemerkélő vízpára takarta be Lakiteleket egy március végi szombat délutánon. Ritka alkalmak egyike volt ez. Hosszú hetekig egy csepp eső sem áztatta a park száraz homokját, ahol csak a legszívósabb, apró termetű növények és fűfélék élték túl a megpróbáltatásokat. "Szikra a Kecskemét Szaharája. Egy tenger, homokból. Azóta már megfogták a faültető unokák, akkor még szabad volt a homok, s futott, vándorolt, hömpölygött a végtelenbe megszakadozott hullámokban, tetszése szerint. Köröskörül végtelen darabon sem víz, sem növény; a nap liliom-színekben szórja verőfényét a milliárd apró homokszemekre, melyek mozognak, hömpölyögnek szemkápráztató gyorsaságban, mintha ezer meg ezer láthatatlan seprő dolgozna szüntelen, vagy hogy csak a napsugár mozog és ugrándoz rajtuk." Így ír Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című művében Szikra pusztáról, aki hajdanán Kecskeméthez tartozott Felsőalpár puszta szomszédságában. Később a puszták egyesítésével jött létre a mai Lakitelek, de a szikrázó homokszemek azóta is jelen vannak az életünkben és a kultúránkban. Ahogy felmenőink gyümölcsfákkal és szőlőkkel kezdték el megkötni a homokot, úgy vetettünk bele mi is magunkat az ültetésbe. A Színeskert, a CSAK csoport és a Lakiteleki Petőfi Sándor Művelődési Ház hagyománnyá vált magbörzéjét színesítve hirdettünk közösségi ültetést, hogy így szőjük újra társadalmi és ökológiai szövetségeinket. Nagy örömünkre a régóta várt esőcseppek ellenére is sokan csatlakoztak ehhez a közösségi összefogáshoz. A lelkes csapat egyetlen óra leforgása alatt törte fel a homokot és ültette el csaknem 60 növénytársunkat, akik reményeink szerint hozzánk hasonlóan gyökeret eresztenek majd a Szikra puszta homokjába. Újra-kapcsolódás a múlttal: nem volt mindig ilyen park? Mi lehetett vajon húsz, ötven vagy kétszáz éve ott, ahol ma jól ismert tereink, parkjaink állnak? Kik tarthatták otthonunknak azt a tájat, amiben ma mi éljük rohanó hétköznapjainkat? A közösségi ültetésünk alapgondolata ezekből a kérdésekből is táplálkozott. Falunk múltját kezdtem el kutatni az ősszel egy egyetemi projektmunka kapcsán, és szerencsére bőséges forrásanyag segíti ebben a munkámat. A fent idézett szépirodalmi részlettel, Szikra puszta és Felsőalpár benépesülésének és a homok megszeliditítésnek történetével a 2001-ben megjelent Lakiteleki Olvasókönyv és Millenniumi Krónikában találkoztam először, melyet Czinege Edit, Harmatos Áronné, Olajos István és Tábori Kálmán állítottak össze további, a helyi közéletben meghatározó szerzőtársaikkal. Magyarország (1782–1785) - Első Katonai Felmérés: a mai Lakitelek területe látható a térképen. Jól kivehető a tőserdei Tisza-ág, még a folyószabályozás előtt, valamint a homokbuckás puszta a magasabban fekvő részeken. Felmenőim anyai és apai ágon is az 1800-as évek közepén költözhettek ide Kecskemétről, amikor még a két puszta a városhoz tartozott. A török kor elnéptelenedése után állattartással, majd a 18-19. század fordulójától egyre inkább földműveléssel foglalkoztak a környékbeliek. Magyar Királyság (1819–1869) - Második katonai felmérés: már jól kivehető Szikra és Felsőalpár puszták elhelyezkedése, a folyószabályozás kezdete, valamint a Tisza csúcsánál a híres Szikra csárda. Egy országos tragédia aztán furcsa módon lehetőséget is teremtett a század második felében: megjelent a filoxéra (szőlőgyökértetű) az országban, a járvány a hegyvidéki szőlőkben óriási pusztítást végzett. A kártevő azonban velünk ellentétben nem szerette a homokot: az alföldi talajon nem volt képes megélni, így a homoktenger arannyá változott. A szikrai szőlőtermesztés gyorsan formálni kezdte a tájat, és megélhetést nyújtott a helyi parasztcsaládoknak. Nem volt ez másként a Művelődési Ház környékén sem, és itt érkezünk vissza utazásunk kiinduló helyszínéhez: ahol most konkrétan a szárazságtűrő növényeket ültettük, ott a beépülés előtt feltehetően szántó lehetett, de voltak gyümölcsösök és szőlők is a környéken. Erről már nagypapám, Kalló László mesélt nekem, amikor a hely történetéről kérdeztem az ültetésre készülve. Jól kivehető a mai Művház és a park helye ezen a 19. századi kataszteri térképen. Az "Ughi út" törése (a kanyar a mai Óvodánál) után, Tiszaug felé haladva balra eső rész volt az, ahol ültettünk. (Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század)) Tősgyökeres lakitelekiként (már a nagyszülők, vagyis az én üszüleim is itt éltek) elmesélte azt, hogyan épült be fiatalkorában a falu ezen része, az 50-es, 60-as évektől kezdődően. Az eredeti településmag a mai Széchényi körút által közrefogott részen, nagyjából a Bem utcáig terjedt, ez látható az alábbi 1941-ben készült katonai felmérési térképen. A lakiteleki "ősfalu"látható ezen az 1941-es térképen. A Széchenyi körút mai Művház felőli része még nem épült be ekkor, csupán a másik oldalon voltak már utcák. (Magyarország Katonai Felmérése (1941)) A téeszesítés alatt a szikrai és felsőalpári tanyavilágban élőket fokozatosan költöztették be, hogy a mozaikos tájszerkezet helyett nagytáblás, intenzív művelésre váltsanak. Ekkor épültek be például a mai Hunyadi és Táncsics utcák, ahová apai nagyszüleim, Cs. Kovács János és Bende Margit is, családjaik szintén több generáció óta éltek a felsőalpári tanyavilágban a családfakutatásaim alapján. A falu később tovább terjeszkedett, és idővel a szőlők, gyümölcsösök, szántók helyét a Lakiteleki Eötvös Loránd Általános iskola (udvarán a Színeskerttel), a Művház, a Hivatal épülete és az ültetésünk helyszínét adó park vette át. A Hivatal, vagy akkori nevén a Tanácsépület a második világháború után épült nagypapám emlékei szerint, vagyis 1952-ben már állhatott, de a Tanácsterem később épült csak hozzá. Az az 1960-as években, a CORONA kémműhold felvételein már látható a fokozatos beépülés, és a Művház épülete vagy annak helye is kivehető fehér foltként. (Forrás: Arcanum) Bizonyos "fekete kisasszonyok" több földdel is rendelkeztek a mai Művház környékén, akik bár maguk is foglalkoztak falusi, paraszti munkákkal, embereik is voltak nagypapám elbeszélése szerint. Férjeik nem voltak, így maguk kezelték a teljes birtokot. (Ezt a történetet szeretném mélyebben is felderíteni, szóval bárki rendelkezik információval, hálásan veszem a megkereséseket.) Otthonra lelni és őshonossá válni a kölcsönösségen keresztül A homokkal együtt éltek tehát felmenőink. Küzdöttek vele, megtörni és megszelidíteni igyekeztek, és közben a homok is megszelidítette őket. A zord világ hol küzdelmeket, hol lehetőségeket kínált, és talán nem véletlen, hogy oly sokan oly mély gyökeret eresztettek e tájban. Ültetésünk célja is éppen ez volt, hogy újra kapcsolatba lépjünk a minket körülvevő tájjal, a benne élő emberi és több mint emberi lényekkel, a talajjal. Az ültetés alatt megérintettük, túrtuk, formáztuk a homokot, kezeink által víz és értékes növények kerültek a száraz pusztába. Elültettük és megöntöztük őket, gondoskodtunk róluk. Ők pedig viszonozzák majd ezt azzal, hogy idővel virágba borulnak, beporzókat táplálnak, vizet raktároznak, javítják a mikroklímát és gyönyörködtetnek bennünket. "A növények a föld és az ember közti kapcsolat újrafonásában is kiemelkedő szerepet játszanak. Egy hely akkor válik otthonná számunkra, amikor fenntart minket, amikor testileg és lelkileg egyaránt tápláló. Ha újra akarunk teremteni egy otthont, a növényeknek is vissza kell térniük" - írja Robin Wall Kimmerer Szentperjefonat című könyvében, amivel a programötlet megszületésére is hatással volt. A kölcsönösség megélése a következő lépés a hellyel és a múlttal való kapcsolat után. Az összefogás erőfeszítései által, a közös munka eredményeként az új szárazkert már nem csupán ökológiai, hanem eszmei értékkel, közösségi és kulturális jelentőséggel is bír. Ezt jelenti az a mondat, hogy ökológiai és társadalmi hálót egyaránt szőttünk az ültetés során. Minden alkalommal, amikor elsétálunk a kert mellett, most már eszünkbe fog jutni azoknak a hozzájárulása, akik akár növényekkel, akár tudással, akár munkával hozzájárultak a létrejöttéhez. A növények nem pusztán növények, hanem személyiséget kaptak, és fontossá váltak számunkra. Ahol pedig sok, számunkra fontos ember és több mint emberi lény él, és ahol gyökeret eresztve kapcsódni tudunk a talajhoz, ott lesz lakóhelyünkből élőhely, településből valódi otthon. Ismét Robin Wall Kimmerer szavait idézve: "Itt kapjuk meg ajándékainkat, és itt kell eleget tennünk a felelősségeinknek. Honosítottá válni azt jelenti, hogy életvitelünkkel figyelembe vesszük a gyermekeink jövőjét, és úgy viseljük gondját a földnek, mintha az életünk és minden rokonunk élete múlna rajta. Mert ez így is van." Rugalmasan ellenálló szövetségek jelentik a jövőt Az egyre súlyosbodó környezeti és társadalmi problémák megoldása ebben a helyi gondoskodásban és szövetségépítésben rejlik. A Művház park első szárazkertje sok-sok ember összefogásával jött létre, de az elültetett növények, és a reményeink szerint hamarosan megjelenő beporzók és más állatok, vagy éppen a gombák ugyanúgy szövetségeseink. A kert most a park kisebb szegletét teszi ellenállóbbá, és az célunk, hogy a változásokat megfigyelve és kreatívan használva újabb és újabb hasonló szigetet hozzunk létre a faluban. Ezek pedig idővel összefüggő ökológiai rendszerré állhatnak majd össze, melyben a közterületek zöldfelülete és a fenntartható magánkertek is összekapcsolódhatnak. Ezekkel ellenállóbbá tehetjük a környezetünket, ami így segíthet a klímaváltozás okozta nehézségekkel való megküzdésben. Felkészülhetünk például a hőhullámokra, a súlyos aszályos periódusokra vagy a hirtelen lezúduló nagy csapadék eltározására. Arról pedig a második részben írunk majd, konkrétan milyen ökológiai szerepe lehet a szárazkertnek, milyen növényekkel léptünk szövetségre, és hogy mit tehetünk még ezen túl települési szinten a fenntartható jövőnkért. Zárásként pedig összegyűjtöttük emberi szövetségeseinket is, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a szárazkert. A tervezést és ültetést Szelesné Kása Ilona vezette, szakmai tanácsokkal és szárazságtűrő növényekkel Tálas László Máté látott el minket. Eszközökkel, mulccsal és vízvételi lehetőséggel a Laki-Park Kft. segítette a program megvalósulását Heinrich Gábor vezetésével. A növények egy részének vásárlását a Színeskert Alapítvány biztosította, de nagyon sokan hoztak saját növényeket is. Köszönjük ezeket a csodás, közösségi hozzájárulásokat mindenkinek! A program kidolgozásában Lendvai Edittel, Dósa-Győrfi Zsuzsával, Pongrácz Mártával és Fehér Istvánnal dolgoztunk együtt. A délután során Kéri Károly és Szabados Zoltán munkája segítette a program sikerét. Sokan mások is részt vettek az ültetésben, akiknek szintén hálásak vagyunk a részvételért. Az ültetésben egyébként minden korosztály jelen volt: a jövő generációját képviselve általános iskolás fiatalok és az ő jövőjükért is cselekvő idősebbek együtt dolgoztak a fenntarthatóságért. Vagyis elmondhatjuk, hogy egyszerre szőttünk ökológiai és társadalmi megtartó hálót, emberi és többi mint emberi közösségeket. Az első rész ezekről az emberi szövetségekről szólt, a második részben pedig a több mint emberi lények kerülnek fókuszba a szárazkert kapcsán. A harmadik fejezetben a Mag- és növénycsere, közösségi ültetés eseményünk további részéről is beszámolunk majd, amit a CSAK csoport, a Petőfi Sándor Művelődési Ház és a Színeskert közösen szervezett, és Lakitelek Önkormányzata támogatott. Ha ötleted, információd, kiegészítésed lenne a témával kapcsolatban, esetleg szívesen csatlakoznál ehhez a szövetségépítéshez, keress minket bátran Facebookon, vagy a szikramag@gmail.com címen!

Társadalmi vitát szervezünk Magyarország új klímatörvényéről Lakiteleken, a Magyar Természetvédők Szövetsége és 180 további civil szervezet felhívásához csatlakozva. Borítókép: a lakiteleki Dög-Tisza kiszáradt medre a 2022-es nagy aszály időszakában. Vízmegtartásról, az erdők helyzetéről és a hagyományos tudás beépítéséről is szól az az új klímatörvény-koncepció, ami több mint 180 civil szervezet részvételével jött létre, és amit 30 napos társadalmi vitára bocsátottak a kezdeményezők. A javaslat apropója, hogy alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság a 2020-as klímatörvény több elemét, és új, átfogó szabályozás megalkotására kötelezte az Országgyűlést 2026. június 30-ig. Lakiteleken is csatlakoztunk többen ehhez a társadalmi vitához, ami március 30-ig tart. Március 6-án egy személyes találkozót szervezünk, ahol az MTVSZ alapítója és tiszteletbeli elnöke, Schmuck Erzsébet mutatja be a konepciót és vezeti le a beszélgetést a témáról. A társadalmi vita jelentősen befolyásolja a klímatörvény-tervezet sorsának alakulását. Fontosnak tartjuk, hogy a lakitelekiek és környékbeliek szempontjai és a helyi problémák is hangsúlyt kapjanak az országos egyeztetés során, ezért szeretettel várjuk a személyes fórumra mindazokat, akik szeretnének csatlakozni a részvételi folyamathoz. A koncepció három formában érhető el. Minden változat ugyanarra a javaslatra épül, csak a részletezettség tér el: Közérthető összefoglaló – gyors áttekintés, kulcsüzenetek  Szakmai összefoglaló – fejezetenkénti összefoglalás  Teljes koncepció – részletes szabályozási javaslat   A helyi szervezés három civil szervezet, a lakiteleki Színeskert Alapítvány, a kecskeméti székhelyű, de lakitelekhez is sok szállal kötődő Magyar-Dán Kulturális Egyesület, valamint a Szikramag összefogásával indult el, és Lakitelek Önkormányzata is képviselteti magát az Ökoturisztikai Központban megrendezett beszélgetésen. Fotó: a Tőserdő és a Tőserdei Holt-Tisza a természetvédelem mellett éghajlatvédelmi szempontból is fontos. Nem csak kibocsátáscsökkentésről szól Az új klímatörvény nem pusztán az éghajlatváltozással és az ezzel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével foglalkozik, hanem kitér az ökológiai és társadalmi válság más területeire is. A rendszerszintű változáshoz sok különböző szektor együttműködésére van szükség, valamint a klímaváltozás lassítása mellett az alkalmazkodásra is figyelmet kell fordítanunk. „A javaslat nem csupán kibocsátáscsökkentési célokat rögzít, hanem átfogó kerettörvényként kezeli az éghajlatvédelem rendszerét. Foglalkozik az alkalmazkodással és a klímaváltozás hatásainak ellenálló társadalom kialakításával, a vízgazdálkodás és tájhasználat kérdéseivel, a természeti rendszerek védelmével, az energiaátmenettel, a finanszírozási eszközökkel és a jogi számonkérhetőséggel is” – hangsúlyozta Koczóh Levente, a Green Policy Center senior klímapolitikai szakértője. A célok három nagy pillér köré szerveződnek: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a szénelnyelő- és tároló kapacitások növelése, megcélozva a klímasemlegesség elérését (legkésőbb 2050-ig); az alkalmazkodás és a reziliencia (rugalmas ellenállóképesség növelése és a várható és váratlan klímahatásokhoz való felkészülés); valamint a természeti rendszerek védelme és helyreállítása (felszínborítás, biodiverzitás, természeti tőke, ökológiai működőképesség). Az alapelvek között a klasszikus környezetjogi elvek (elővigyázatosság, megelőzés, szennyező fizet) mellett több, a klímaszabályozás szempontjából kulcsfontosságú elv szerepel. Olyanok, mint például a jövő nemzedékek védelme, a visszalépés tilalma, a társadalmi részvétel és információ-nyilvánosság, vagy a méltányos kompenzáció elve és az adat- és tudományalapú döntéshozatal. Fotó: a karbonkibocsátás mellett a tájvédelem is legalább ennyire fontos. Például itt, a Tőserdő melletti Alpári-réten. Fel kell készíteni az országot a változó éghajlatra "Magyarország különösen súlyos helyzetben van: a térség gyorsabban melegszik, mint a világ átlaga. Emiatt gyakoribbak és erősebbek a szélsőségek: hosszabb hőhullámok, súlyosabb aszályok, hirtelen árvizek, kiszámíthatatlanabb évszakok várhatók" - olvasható a koncepció három oldalas, rövid és közérthető összefoglalójában . A mindannapokat is érinti az éghajlatváltozás. Hőségriadós napokon egy melegebb évben 17 százalékkal több haláleset is előfordulhat egy hazai vizsgálat szerint, 2015 nyarán 1740 áldozata volt a hőségnek. Az aszály is visszatérő valóság. Az elmúlt négy évből háromban az ország területének legalább 70 százalékát sújtotta aszály, ami a Homokhátság szélét, Lakitelek területét is érintette. Ez nemcsak a gazdálkodók gondja: megjelenik az élelmiszerárakban, a vidéki megélhetésben és a családok kiadásaiban is. A tervezet külön foglalkozik azokkal a területekkel, ahol a klímaváltozás közvetlenül érinti a mindennapokat, ilyen a mezőgazdaság és földhasználat, a vízgazdálkodás, az erdőkezelés, az energiaellátás, az egészségügy, a katasztrófavédelem valamint a települések fenntarthatósága. A javaslat tehát összekapcsolja a klímavédelmet a táj állapotával, kiemelt figyelemmel a felszínborítottságra. A zöld felszín, legyen az gyep, legelő, cserje vagy erdő, csökkenti a felszín és ezáltal a légkör hőmérsékletét, így önmagában is klímavédelmi hatású. Nem lehet tehát érdemben szembeszállni a klímaválsággal, ha közben eltűnnek a zöldfelületek, romlik a talaj állapota, és csökken a táj vízmegtartó képessége. Fotó: A Színeskert már most is jó példa arra, hogyan lehet települési környezetben javítani a talaj állapotát és a biodiverzitást. A tervezet ezért kimondja, hogy meg kell őrizni az ország biológiailag aktív felszíneit, pótolni kell a zöldfelület-veszteséget, és a földhasználatot a vízmegtartás, a termőföldvédelem és a természetvédelmi szempontok szerint kell alakítani. Különösen fontos az erdőkezelés szerepe is. Az erdők egyszerre védenek a hőség ellen, segítik a víz megtartását, befolyásolják a vízkörforgást, óvják a talajt és megkötik a szenet. Ehhez olyan erdőgazdálkodásra van szükség, amely a megváltozó éghajlathoz igazodik. A tudományalapú megoldások mellett külön hivatkozik a koncepció a hagyományos tudásra is. Az alfejezetben a lényeg az, hogy az éghajlatvédelmi átmenet tudásbázisa ne szűküljön le kizárólag technológiai fejlesztésekre. A szabályozás szerint egyaránt szükség van tudományos kutatásra, alkalmazott fejlesztésre, innovációs ökoszisztémára, és a helyi, hagyományos tudásformák beemelésére is. "A törvény elismeri az informális, hagyományos, közösségi és gyakorlati tudás szerepét az éghajlatvédelemhez kapcsolódóan. Az állam támogatja az alulról jövő, kisléptékű, takarékos, hagyományos gyakorlatokat és innovációkat, különösen azokat, amelyek helyi közösségek, civil szervezetek vagy egyének kezdeményezésére jönnek létre, és hozzájárulnak az alkalmazkodás, a reziliencia vagy a kibocsátáscsökkentés céljaihoz" - olvasható a tervezetben. Fotó: A kertben megjelenő, érzékeny indikátorfajok, például az imádkozó sáska jelzi a terület jó ökológiai állapotát, mint itt, a Színeskertben. Társadalmi részvételre és aktív cselekvésre van szükség A törvény akkor ér persze valamit, ha be is tartják. A javaslat éppen ezért nemcsak célokat és intézkedéseket sorol fel, hanem a számonkérés szabályait is rendezi. Említést tesz az állami mulasztások jogi következményeiről, a nagy kibocsátók felelősségéről, a civil szervezetek fellépési lehetőségeiről és a jövő nemzedékek érdekeit védő intézményi ellenőrzésről. „Nemcsak egy jó koncepcióra van szükség, hanem közös társadalmi akaratra is. Most az a feladat, hogy minél többen kapcsolódjanak be a vitába, csatlakozzanak a kezdeményezéshez, és együtt érjük el, hogy az Országgyűlés valóban hatékony klímatörvényt fogadjon el. A következő hetekben nyilvános fórumokat és eseményeket szervezünk, szakmai beszélgetéseket tartunk és célzott egyeztetéseket folytatunk különböző szektorok, érdekképviseletek és országos intézmények képviselőivel” – mondta Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetségének ügyvezető elnöke. A társadalmi nyomásra tehát azért van szükség, hogy a törvény valóban elfogadásra kerüljön, és az aktuális kormánytól függetlenül, törésvonalakon felülemelkedve mindenki számára kiemelt ügy legyen. Ráadásul sokkal hatékonyabb is egy olyan szabályozás, amit a társadalom nemcsak külső nyomás miatt, hanem belső elkötelezettségből is magáénak érez. Vagyis az alkalmazkodáshoz kulturális váltásra is szükség van. Fotó: Szentivánéj a Kisrétben. Három évnyi szerveződés és 33 program során sok alkalommal érintettünk kulturális témákat is, kapcsolódva az említett kultúraváltáshoz. A kezdeményezést ismert közéleti szereplők is támogatják. Dr. Litkai Gergely jogász, humorista, a Dumaszínház művészeti vezetője úgy fogalmazott: „A bolygónk határainak átlépése, így a klímaváltozás is kulturális kérdés, ezért gondolom fontosnak, hogy a kultúra, a humor eszközével érjük el azon határok kitűzését, amelyekkel saját döntésünk alapján maradunk egy élhető bolygó és egy élhető ország polgárai.” Fotó: gombák a Tőserdőből. A szerveződés során nemcsak az ember, hanem más élőlények számára is élhető környezetet szeretnénk teremteni. Minden a helyi és országos szint párbeszédén múlik A társadalmi részvétel persze akkor jelent tényleges változást, ha ez helyi szinten, a tényleges gyakorlatban és együttműködésekben is megjelenik. Ezért tartottuk fontosnak, hogy lakiteleki civilekként is csatlakozzunk a kezdeményezéshez, és részt vegyünk a társadalmi vitában, valamint segítsünk megteremteni a javaslat mögötti civil bázist. Ez a folyamat nem korlátozódik egyetlen eseményre. A március 6-án tartott társadalmi vitánk a terveink szerint csak az első lépés lesz, ahol a célunk az, hogy jobban megismerjük és megismertessük a koncepciót, és egy mélyebb megértés után a saját, helyi szempontjainkat is beemeljük a diskurzusba. A beszélgetés után egészen március 30-ig bárki beküldheti saját személyes javaslatait az Új klímatörvény honlapján található kérdőív segítségével . Fotó: A tőserdei égerláp egy (egyre ritkábban érkező) áradás után. A helyi szövetségépítésről pedig a program második felében fogunk beszélni. Itt arról lesz szó, hogy mi az, amit közös erővel már most is megtehetünk Lakitelek és környékének fenntarthatóságáért. Valamint az is szóba kerül majd, hogyan tegyük rendszeressé a környezet- és természetvédelem iránt elkötelezett helyiek rendszeres találkozását és szerveződését. Így tehát nemcsak az országos törvényről, hanem tényleges helyi cselekvésekről is beszélgetni fogunk. Ez segít abban, hogy a később remélhetőleg elfogadott törvény már gyakorlatban is működni tudjon, és aktív párbeszéd alakulhasson ki a helyi szerveződési szint és az országos szabályozás között. Várunk tehát szeretettel mindenkit 2026. március 6-án, 15 órás kezdéssel az Új klímatörvény helyi társadalmi vitáján, a tőserdei Ökoturisztikai Központban. Ha pedig nem tudsz most csatlakozni, bármikor beküldheted javaslataidat az online felületen keresztül. Helyi szerveződéseinkhez való csatlakozáshoz keress minket bátran, bármelyik felületünkön, vagy a szikramag@gmail.com címen. Újabb közösségi programmal március végén jelentkezünk. 28-án, szombat délután várunk mindenkit egy közösségi ültetésre a Művház előtti parkba, különösen azokat, akik az elmúlt években költöztek Lakitelekre. A célunk, hogy a közös ültetésen keresztül kapcsolatba lépjünk a talajjal és persze egymással is, és ezáltal mind őshonossá váljunk. Így nem csak lakóhelyünk, hanem otthonunk lesz Lakitelek. Az ültetés után magbörze és Őry Barnabás előadása várja az érdeklődőket, érdemes tehát ezt az eseményt is beírni a naptárakba.