Keresés az oldalon

Szentivánéji ünneppel folytatódott Gondolatszikrák sorozatunk a nyári napfordulón. A CSAK csoport hagyományos eseményéhez csatlakoztunk egy beszélgetéssel, ahol az évkör ajándékai mellett a magyar és dán hagyományokról is szó volt. Hűsítő koraesti szellő suhant át a réten, amikor megérkeztünk a Tőzegbánya tavak bejáratához június 20-án. Úticélunk egy csodálatos, magányosan álló fekete nyárfa volt a lakiteleki Kisrétben, melynek tövében már évek óta szervez szentivánéji összejövetelt a CSAK csoport. A hagyományos közösségi programhoz ezúttal mi is csatlakoztunk egy Gondolatszikrák beszélgetéssel, ahol az évkör természeti ajándékairól és a ünnepeken keresztül megélt kapcsolódásról volt szó. A bemutatkozó kör során mindenkinek egy természeti jelenséggel kellett leírnia aktuális hangulatát, ami leginkább a nyárhoz, a napfényhez, a rét halk hangjaihoz, csendjéhez, a levelek suhogához, a kora esti szellőhöz kapcsolódott. A foglalkozás alatt egy élő évkört alkottunk a résztvevőkkel. Mindenki kedve szerint választhatott ki egy kedvenc hónapot, majd arról beszélgettünk, mit ad nekünk a természet az adott időszakban - legyen szó megfogható dolgokról, például a nyár végi és őszi termésről, vagy lelki-szellemi táplálékról, mint a kora nyár energiájáról vagy a téli időszak elcsendesedéséről. A célunk az volt, hogy a játékon keresztül elgondolkodjunk azon, hogy minden időszaknak megvan a maga szerepe a természet körforgásában. Ezeknek a pillanatoknak a megélése, majd továbbadása a közösségeinknek az első lépés lehet abban a folyamatban, ami a természettel való harmonikusabb együttéléshez, az évkör ritmusához való visszataláláshoz vezethet. Az évkör ünnepei minden kultúrában fontos szerepet töltenek be A Magyar-Dán Kulturális Egyesület képviseletében Dene Orsolya a nyári napforduló időszakának dán ünnepi szokásairól mesélt az eseményen, ahova egyenesen Dániából is érkeztek vendégeink. A Szentivánéj náluk is fontos esemény, amit Sankt Hans Aften néven Keresztelő Szent Jánoshoz kötnek, és minden évben június 23-án tartanak. Az ünnep pogány gyökerű, de keresztény hagyományokkal is összefonódott, és az év egyik legjellegzetesebb dán eseményének számít. Az ünnep középpontjában nagy közösségi máglyák állnak, amelyeket a tengerparton, parkokban vagy városközpontokban állítanak fel. A máglya mérete az azt állító közösség méretét is jelképezi - vannak, akik családi körben állítanak kisebb máglyát, de szomszédsági vagy városi szinten is nagy ünnepségeket is tartanak. A máglyák tetejére gyakran egy boszorkánybábut (dánul: heks) helyeznek, amely a régi babonák szerint a rosszat vagy a gonoszt jelképezi. A máglya elégetése szimbolikusan a gonosz elűzését jelenti. Érdekesség, hogy a bábuba olyan tárgyakat is helyeznek, melyek a tűz hatására sípolni kezdenek, így a látvány mellett hanggal is jelképezik a gonosz szellemek távozását. A Sankt Hans Aften egyszerre jelent természetközeli élményt és közösségi ünnepet Dániában, melynek fontos része a közös éneklés is. Az emberek gyakran eléneklik a híres „Midsommervisen” (Nyári napforduló dal) című dalt, amit a Kisrétben Dániából érkező vendégeink, Ellen és Torben Baek-Soerensen is előadtak nekünk. Ők a Magyar-Dán Kulturális Egyesület dániai testvéregyesületének, a Dansk-Ungarsk Venskabsforening-nek vezetői, erről a partnerségről ebben a cikkünkben írtunk . Mágikus erejű gyógynövények éjjele A magyar szentivánéji hagyományok különleges, misztikus eseményként élnek a néphagyományban. A dánokhoz hasonlóan tűzgyújtás az egyik legfontosabb rituálé nálunk is. A máglyák mellett a fiatalok gyakran kézen fogva ugrálták át a tüzet, ami a tisztulást, bátorságot, szerelmet szimbolizálta. Úgy tartották, hogy aki tiszta szívvel ugrik át a tűzön, annak teljesül egy kívánsága. A tűz mellett a gyógynövények is fontos szerepet kapnak. A Szent Iván éjjele előtt csokorba gyűjtött növényeknek gyógyító erőt tulajdonítottak, és a hiedelem szerint védelmet nyújtottak a gonosz szellemek ellen. Úgy tartották, hogy ilyenkor megnövekszik a természetfeletti lények aktivitása. Éppen ezért gyógynövényeket és virágokat gyűjtöttek, mint például a Szent János füve (orbáncfű), a kamilla, a rozmaring, a menta, a körömvirág, a levendula, a zsálya, a hársfavirág, a cickafark, az üröm és a bodza, ami éppen akkor fellelhető volt. A csokrot gyakran megszentelték a Szent Iván-napi tűz füstjével, vagy a templomban pap szentelte meg. Ezt követően a házra akasztották fel, ami védelmet nyújtott a gonosz szellemek ellen, és szerencsét hozott a ház lakóinak. Néhány helyen a csokrot az istállóban is elhelyezték, hogy a jószágokat védjék vele, és gyakran a következő Szent Iván-éjszakáig őrizték. A szentivánéj a szerelem, termékenység és bőség varázslatos éjszakája volt. A lányok például növényeket tettek a párnájuk alá, hogy megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük. Szentivánéj tehát a magyar hagyományban is a fény, az életöröm, a természet és a szerelem ünnepe, sokszínű, mágikus hangulattal. Gyógynövényekkel és örömdobokkal zárult az este A hagyományokhoz hűen a gyógynövénygyűjtés ezúttal sem maradhatott el. A hagyományokról és a növények erejéről Lendvai Edit mesélt a résztvevőknek, majd a Kisrétben és a CSAK Műhelyhez vezető úton kereshetett mindenki varázslatos füveket. A Műhelyhez visszaérve pedig már zsíroskenyér és limonádé várta az érdeklődőket. Az est folyamán a CSAK Csoport tagjai, Pongrácz Márta, Dósa-Győrfi Zsuzsanna és Lendvai Edit szervezésében egy igazi spirituális élményben is részünk lehetett. A Műhely udvarán rakott tűzön gyógynövényeket tisztítottunk meg füstöléssel, Szente-Varga Pál és Szente-Mezei Hajnal pedig örömdobolással, valamint hagyományos és spirituális énekekkel hoztak ünnepi hangulatot nekünk. A tűzbe dobott fűszál vagy ág az elengedést szimbolizálta, melynek során valami olyan dologra kellett gondolni, amit elengedni szeretnénk. A füstbe tartott gyógynövények pedig megtisztultak a szellemek által és védelmezővé váltak a hiedelem szerint. Zárásként a tüzet körbe is állták a résztvevők, és egy közös énekkel erősítették meg kapcsolatukat önmagukkal, egymással, a szellemvilággal, a természettel vagy Istennel - ki-ki a maga hite szerint. A lélekemelő és természetközeli beszélgetések, a mágikus gyógynövények, a nyári nap ereje és a naplemente szépsége, a közös éneklés, a tűz megtisztító hatása pedig reményeink szerint nemcsak önmagunk, hanem közösségeink számára is megtartó és gyógyító erővel bírnak a jelenben és a jövőben is. Borítókép: Csertő Gyula További fotók: Csertő Gyula, Kovács Máté A magyar és dán hagyományokkal kapcsolatban közreműködtek: Lendvai Edit, Dene Orsolya A programról hangulatvideót is készítettünk, ami itt érhető el: https://www.facebook.com/share/r/18xyskQCeZ/

Denevérodú került ki a Színeskert egyik platánfájára Dobrosi Dénes denevérszakértő segítségével, aki ismeretterjesztő előadást is tartott az iskolásoknak. "Akár 1000-3000 szúnyogot is elfogyaszthat egy átlagos denevér egyetlen éjszaka alatt. Ha ezt felszorozzuk egy denevérkolónia akár többszázas nagyságrendet elérő egyedszámával, könnyen beláthatjuk, mekkora szerepük lehet a szúnyogok kordában tartásában" - írtuk legutóbbi cikkünk bevezetőjében , melyben a szúnyoggyérítés kapcsán szervezett Gondolatszikrák beszélgetésünkről számoltunk be. A beszélgetésnek azóta újabb fejleménye is lett: március 17-én egy denevérodú került ki a Színeskert egyik platánfájára a Lakiteleki Eötvös Loránd Általános Iskola udvarán. Az odút Dobrosi Dénes denevérszakértő szerelte fel, aki erdőmérnök, zoológus, a szolnoki természetvédelmi hatóság munkatársa és 42 éve foglalkozik denevérkutatással. A Gondolatszikrák estünkön is szakértőként vett részt, az odú felszerelése előtt pedig az iskolásoknak tartott ismeretterjesztő előadást. Meglepő, de akár több száz denevérnek is otthont adhat egy ilyen odú. A helyszínválasztásnál fontos volt, hogy elég magasan legyen, ahol a macskák nem férnek hozzá, valamint legyen nyitott a lombkorona, hogy könnyebben meg tudják közelíteni. Bár most egy odú került ki a Színeskertben, a denevérek nem territoriális állatok, jól viselik egymás közelségét is. Vagyis egymáshoz közel, akár egy fára több odú is szerelhető, ha megfelelő helyet találunk neki. Van néhány olyan apróbb trükk is az odúval kapcsolatban , amivel sokkal vonzóbbak lehetnek a denevérek számára. Ilyen például, hogy a bejáratnál legyenek mélyebb barázdák, melyekben akkor is meg tudnak kapaszkodni, ha hirtelen nagy lett a forgalom. Az odú két szobából áll, ezek eltérő klímával rendelkeznek, így a denevérek attól függően tudnak választani, melyik a komfortosabb számukra. Az odút védő burkolat pedig azért hasznos, hogy ne kezdjék ki a fát a harkályok. Ez az időtállóság miatt fontos, de persze a denevéreknek sem ideális, ha alvás közben egész nappal kopogtatnak a házukon. A denevérek téli álmot alszanak, így még nem tértek vissza szálláshelyükre, de hamarosan érkezni fognak. Dobrosi Dénes szerint változó, mikor jelennek meg az odúban, de akár 2-3 hét is elég lehet. Számos odút helyeztek már ki több településen, ezek közül a leggyorsabb beköltözés mindössze pár nap volt, de olyan hely is akadt, ahol egy évnél is többet kellett várni. A szakemberek rendszeresen követik és monitorozzák az odúkat és a beköltözőket, évente pedig a szerkezet stabilitását is ellenőrzik a biztonság érdekében. A Színeskert odújával az is cél, hogy mintaprojektként szolgáljon a falu számára. A remélhetőleg hamarosan megjelenő denevérek jó szövetségesek lesznek a szúnyogokkal szemben, és ha egyre több odú jelenik meg, az a települési szintű kémiai szúnyoggyérítést is kiválthatja, mellyel kapcsolatban egyre több egészségügyi és ökológiai probléma kerül napvilágra. Ahol van denevér, ott elfelejthetjük a szúnyogokat (részlet az előző cikkünkből) A denevérekkel több helyen is szövetségre léptek az emberek, többek között Szolnokon  és Esztergomban  is települési szinten kezdték el támogatni őket élőhelyek létrehozásával. Ahogyan a Gondolatszikrák beszélgetésben Dobrosi Dénes denevérszakértő is elmondta, ahol denevér van, ott elfelejthetjük a szúnyogokat. A nagy egyedszámú szülőkolóniák leggyakrabban templomtornyokban találhatóak (képen közönséges denevérek, védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft). Fotó: Dobrosi Dénes, Denevér Program Elmesélt egy történetet is, ami egy öreg halászházról szólt. A településre egy beköltöző denevérkolónia vizsgálata kapcsán érkeztek, a kutatás során pedig igencsak küzdeniük kellett a szúnyogokkal, amikor szürkületben dolgoztak. Később kaptak egy újabb jelzést is nem messze innen, ami egy idős halászkunyhó környékéről érkezett. Ide is kimentek, már fel is készültek a szúnyogáradatra, de meglepetésre az teljesen elmaradt. Kérdezték a helyi horgászokat is, akik elmondták: itt valamiért évek óta nincsenek szúnyogok! Amikor kicsit jobban a mélyére ástak a dolognak, kiderült, hogy a kunyhóba épp ennyi ideje költöztek be a denevérek, akiknek hála – a vizes élőhely ellenére –a szúnyogok száma is elviselhető maradt. Bár nem minden denevérfaj fogyaszt szúnyogot, Dénes szerint Lakitelek környékén többek között sok szoprán törpedenevér él , akiknek ez az egyik kedvenc táplálékuk. Egyetlen denevér akár többezer szúnyogot fogyaszthat el egy éjszaka alatt, miközben többszáz egyedből álló kolóniát alkothatnak. Vagyis ahol jelen vannak, ott szinte minden szúnyogot elfogyasztanak. Nyitott szellőzőablakú pincék és sötét padlások lakója a szürke hosszúfülű-denevér. (védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft). Fotó: Dobrosi Dénes, Denevér Program Most még kevésbé találkozunk velük, mert a hazánkban élő fajok téli álmot alszanak. Ezt barlangokban, csöndes pincékben, kéményzugokban, falak hasadékaiban, faodvakban vagy kéregrepedésekben töltik. Hamarosan azonban érdemes lesz kémlelni szürkületkor az eget, mert tavasszal újra aktívak lesznek, fokozatosan foglalják el a nyári helyeiket. Ilyenkor „templomok tornyaiban, nagy, sötét padlásokon, pincékben, lakatlan házakban, faodvakban, fák és építmények üregeiben és repedéseiben élnek. Május-június hónapban születnek meg a kölykök, melyeket általában kolóniákban nevelnek föl. A nagy csoportok biztonságot nyújtanak, ahol a nőstények gyakran segítik is egymást” – olvasható a szolnoki Denevér Program honlapján. Lakiteleken is sok denevér él Dénes szerint, amin sokan meglepődnek. Szürkületkor jönnek elő vadászni, amikor már nem kell tartaniuk a nappali ragadozóktól. Ilyenkor nehezebb észrevenni őket, elsőre akár madárnak is gondolhatjuk, de ha figyelünk, jellegzetes röptüket hamar felismerhetjük. Néhány faj halk csettegéshez, kattogáshoz hasonló hangot is kiad kommunikációs céllal ( ami nem egyenlő az ember számára hallhatatlan ultrahanggal ). Személy szerint ezt is szoktam hallani nyári estéken a denevérek röptét figyelve. Mentett denevérek érkeztek 2021-ben a tiszaugi denevértoronyba, a Kiskunsági Nemzeti Park fotóin Bártol István engedi őket szabadon. Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park Vagyis most is jelen vannak a környezetünkben, és bár bizonyos fajok veszélyeztetettek, összességében a számuk nem mutat olyan aggasztó csökkenést egyelőre, mint a fecskék esetében. Magyarországon minden denevérfaj védett, elpusztításuk bűncselekménynek számít. A Tőserdőben egyébként több denevértoronnyal is találkozhatunk, például a Kontyvirág Erdei Iskola udvarán, a szigeten és a tiszaugi Tisza-híd melletti területen is. Ezek elsősorban inkább nagyobb testű, veszélyeztetett fajok megmentésére szolgálnak, akik kevésbé táplálkoznak szúnyogokkal, de a kisebb, szúnyogevő fajok is megjelennek azért. Az első lépés tehát az, hogy védjük meg azokat, akik már itt vannak, majd következhet a második lépés: csaljunk még több denevért Lakitelekre! A településünkön és az üdülő területén denevérodúk kihelyezésével tudnánk leghatékonyabban a szúnyogfaló, apró denevérek számát növelni. Ezek a meterséges odúk fák törzsére vagy a házak falára is felhelyezhetőek, s így akár bárkinek lehet saját denevérkolóniája. Dénes denevérodúkat is bemutatott a Gondolatszikrák eseményünkön. Egy ilyen odú került ki a Színeskertben is a beszélgetés hatására. Fotó: Beke Bálint (lcafe.hu)

Tüntetésen vettünk részt június 2-án Kecskeméten, ahol teatasakkészítő-foglalkozás mellett csapatunk két tagja, Lendvai Edit és Kovács Máté beszédet is mondtak. A beszéd teljes szövegét blogunkon is közöljük véleménycikként. A lenti beszéd 2025. június 2-án Kecskeméten, a Szabad a Szavad tüntetésen a kecsup.hu meghívására hangzott el. A beszédet írták és felolvasták: Lendvai Edit, Kovács Máté. A cikkben a megírt szöveget tesszük közzé, így előfordulhat, hogy néhány helyen a tényleges, elmondott szóhasználat eltér, de az üzenet azonos maradt. A személyes részeknél jelöltük, hogy kihez tartozik a bekezdés, a többi gondolat közös tartalom. Nincs hova tovább hátrálnunk. Két lehetőség van: vagy összekapaszkodunk és kiállunk egymásért, politikai hovatartozástól, világnézettől, vallástól, bármilyen egyediségünktől függetlenül, vagy a hatalom mindannyiunkat eltapos, ha nem a kapzsi érdekeiket szolgáljuk ki. Eltapossák azt, aki kérdésekkel provokál, aki mer mást gondolni a világról, aki kritikát fogalmaz meg, aki félti az ökológiai rendszereket. Eltapossák azt, aki nem tapsol lelkesen az első sorban (hiszen ez már régen "aki nem velünk, az ellenünk" világ) és eltapossák azt is, aki nem adja oda "önként" a tulajdonát, ha az megtetszik egy hatalmasnak, vagy aki csak egyszerűen szabadon szeretne élni azzal, akit szeret. Tudom, hogy kormánypárti szimpatizánsként nehéz megélni ezeket a sorokat, mert tudom jól, milyen hinni valakiben, és rájönni később, hogy valami egészen mást képvisel: nem a polgári Magyarországot, hanem a pénzt és magát a hatalmat csupán. (Máté személyes gondolatai) Más helyzetben, de jártam már én is így: vakon hittem, és erre majdnem a legfontosabb baráti kapcsolataim mentek rá. Azonban én még időben ébredtem, és a düh első reakciója után rájöttem arra, hogy a gyűlölet nem vezet sehová. Tudtam hibázni, tudtam ezért bocsánatot kérni, és a vak hit helyett a megbékélést választottam. Nem hagyhatjuk, hogy egymás ellen hergeljenek minket, és elhitessék velünk, hogy az "ők" rosszak, mások, veszélyesek, és csak "mi" állhatunk az igazság oldalán. Mert valójában nincsen mi és ők: mindannyian egy nemzet vagyunk, függetlenül attól, hová szavaztunk korábban és hogy mit gondolunk a világról. El kell kezdenünk beszélni egymással, és közben ki is kell állnunk mindenki mellett, akit a hatalom megtámad. (Improvizált rész személyes élménnyel Mátétól) Én is átéltem ezt otthon a szülőfalumban, hogy a politikai megosztottság elképesztő árkokat ás. Egymás torkának ugrunk, szinte már vér folyik, ha politikáról van szó, és minden együttműködés ellehetetlenül. Ezért kell inkább a megbékélést választanunk, ugyanakkor ez nem a csendet jelenti. A csend ugyanis nem béke. Így pedig, hogy ilyen sokan itt vagyunk, kezdjük is el ezt a beszélgetést, fejezzük ki azt, hogy mit gondolunk. Mondani fogunk néhány állítást, és az lenne a kérésünk felétek: jelezzétek hangos felkiáltással, ha úgy érzitek, igaz rátok az adott mondat. ❗Dühös vagyok amiatt, hogy a hatalom a civileket és a szabad sajtót támadja. ❗Dühös vagyok amiatt, hogy a propaganda megosztó és uszító üzenetekkel kelt gyűlöletet, így osztja meg a közösségeinket. ❗Dühös vagyok amiatt, hogy tehetetlennek érzem magam az elnyomó hatalommal szemben. HÁLÁS VAGYOK AZÉRT, AMIT A HATALOM AZ UTÓBBI HETEKBEN ELLENÜNK, EMBEREK ÉS KÖZÖSSÉGEK ELLEN INTÉZETT. Teljesen megértem, hogy inkább a düh az, amit most éreztek, és még csak véletlenül sem a hála. Pedig a hála elképesztő gyógyító dolgokra képes! 🤝 Hálás vagyok például azért, hogy a hatalom a civilekre és a szabad nyilvánosságra támad, MERT HISZEM, HOGY EZ MEGERŐSÍT ÉS ÖSSZETARTÁSRA KÉSZTET MINKET. Egyre többen ébredünk rá, miért fontos a szolidaritás és az egymás mellett való bátor kiállás, és ez fontos, mert csak így lehetünk megtartó és összetartó közösség. ✨ Hálás vagyok azért, hogy a hatalom újabb és újabb vörös vonalakat lép át, MERT HISZEM, HOGY EZEK ÚJABB ÉS ÚJABB SZÍVBEN GYŰJTJÁK MEG AZ ELLENÁLLÁS SZIKRÁJÁT, ami elvezet a felhatalmazottság érzéséhez. Egyre többen ébredünk rá, hogy a valódi hatalom a mi kezünkben van, és nem elég mástól várni a megoldást. Egyre többen ragadjuk meg a kezdeményezést, elindult egy valódi társadalmi önszerveződés, amit fantasztikus látni és megélni a saját közösségeinkben is. 🌱 Hálás vagyok azért, hogy a hatalom gyűlölettel támad, MERT HISZEM, HOGY EZ MÉG A LEGMÉLYEBBEN SZUNNYADÓ EGYÜTTÉRZÉST IS ÉLETRE KELTI. Egyre több olyan beszélgetésben van részünk, ahol a politikától távol maradó, vagy épp a kormányt támogató honfitársunk mondja ki: ez így nem mehet tovább, a közösségeink nem épülhetnek gyűlöletre. Olyan témákról is beszélni kezdünk, amiről eddig nem mertünk, ami tabunak számított, és az elnyomás csendje után végre elkezdődhet a kimondott, őszinte szó békéje, ami a kapcsolatainkat és a lelkünket is gyógyítja. 🌼 Végül pedig hálás vagyok nektek és mindenkinek azért, hogy ti is hozzájárultok az előbb leírt három, igazán fontos változáshoz: 👉 Az egymásért való bátor kiállásért és a hitet adó civil összefogásért. 👉 A felhatalmazás és az önszerveződés világokat megrengető szikrájának fellobbantásáért. 👉 Az empátiával és lélekkel végzett őszinte párbeszédért, mert csak így lehetünk valódi közösség. Miután a düh mindent elfojtó, bénító tehetetlenségéből a hála felé fordulunk, a korábbi dühünk energiáját átfordíthatjuk a megtartó közösségi hálózatunk építésébe is. A magyar nyelv egyik csodálatos párhuzama, hogy testünket és közösségeink bizonyos formáit is szervezetnek nevezi. Mindkettő sikere azon múlik, hogy ebben a szervezetben hogyan működnek együtt az azt alkotó sejtek, mikróbák, szervek, vagy éppen közösségeinkben az emberek, társadalmunkban a közösségek. Ha lecsökken a mikrobiomunk diverzitása, mert nem elég változatos a táplálkozásunk, vagy épp pusztítjuk a bennünk élő parányi lényeket, hamar betegségek alakulnak ki. Nincs ez másként magasabb léptékben sem: ha egyformaságra törekszünk, elnémítjuk a sokszínű hangokat, kirekesztünk csoportokat vagy a másként gondolkodókat, a társadalmunk is megbetegszik. Ezt a megbetegedést azt hiszem nagyon sokan érezzük. Tele van a közélet gyűlölettel, elveszőben vannak a közösségeink és az ökológiai rendszereket is soha nem látott mértékben pusztítjuk. Sok beszélgetésben előjön, hogy egyáltalán nem vagyunk jól, és én is ezt érzem sokszor magamon. Van azonban remény a gyógyulásra is. Ha megbetegszünk, legtöbben először a teákhoz nyúlunk: kamilla, hársfavirág, csalán, levendula és még sorolhatnánk a csodálatos, gyógyhatású növényeket. Mindegyiknek van valamilyen hatása, gyógyító szerepe, hiszen más-más, a szervezetünk számára hasznos elemeket tartalmaznak. 📋 Az első feladat: amikor legközelebb dühöt érzünk másokkal szemben, álljunk meg egy pillanatra, igyunk meg egy gyógynövényes teát, és figyeljünk oda a szervezetünkre: vajon hogyan érezzük magunkat éppen? Mi az, ami épít, mi az, ami rombol minket? Hogyan figyelhetünk jobban oda a saját egészségünkre? Nincs ez másként a közösségeinkben sem. Nem vagyunk egyformák, és ott van a saját gyógyító erőnk az egyediségünkben. Ha sokszínű társadalmat építünk, melyben mindenkit elfogadunk és megbecsülünk, azzal éppen az ellenállóképességünket erősítjük. 📋 A második feladat : hozzunk létre új, egymást erősítő kapcsolatokat! Csatlakozzunk egy civil szervezethez, vegyünk részt közéleti eseményeken, és ami a legfontosabb: beszélgessünk olyanokkal is és adjunk hitet nekik, akik most még nem tehetik meg, hogy kiálljanak magukért. Ha pedig a szervezetünk és a közösségeink gyógyulásnak indultak, ne feledkezzünk meg a természetről sem! A természetben minden decentralizált, a döntéshozatal széles részvétellel történik. Minden folyamat önszerveződő, és talán a társadalmunknak is a természet mintájára kellene szerveződnie. Alulról építkezve, elfogadó és összetartó, a sokszínűséget megbecsülő közösségekkel, majd velük hálózatot képezve egy valódi megtartó társadalmat létrehozva. 📋 A harmadik feladat: kapcsolódjunk a természettel a közösségeinkben is! Szervezzünk közös túrákat, madármegfigyelést, természetvédelmi akciókat. Hívjuk el erre azokat is, akikkel más témában nem értünk egyet! Hamar észrevesszük majd: sokkal több gombafonal van, ami összeköt, mint ami szétválaszt minket. (Az elmondott beszédből kimaradt bekezdés.) Az élet ezerféle színben és formában jelenik meg előttünk, végtelen változatosság, szüntelen körforgás, formálódás, átalakulás. Van azonban valami megfoghatatlan, valami ősi erő, ami mégis állandó, ami térben és időben mindent összeköt. Ez a közös erő fog meggyógyítani minket. 🌍🌈🌿 A beszédet Edit egy idézettel zárta, ami Ottlik Géza: A nyomdában című novellából származik: "A művelt, higgadt, ötvenéves nyomdatulajdonos súg a forradalmároknak. Jól érzi ő a jelenet nagyvonalú színpadiasságát; pusztán szerénységből súg, nem óvatosságból, hiszen ezt a súgást még Bécsben is tisztán fogják majd hallani. De Landerer nem kíván tolakodni, beéri a halk szereppel, a mellékességgel - és mégis megtesz mindent. A Pilvax gyerekembereinek lázas a feje, olykor súgni kell nekik, mégsincsen zökkenő, a csodálatos összjáték viszi előre az óramutatót, mert valami módon egyet gondolnak mindannyian, Landerer és a diákok, Rottenbiller Lipót alpolgármester és a nyomdászok, a városi tanács és az utcanép. Milyen egyszerű ez, uramisten! S milyen bonyolult, egyet gondolni. Vigyázzunk. Az ilyen gondolat igaz és jó, s ámbár sugárzóan tiszta, mégsem tudná senki más megfogalmazni, mint a költő. Politikus, bölcsész, tudós meg se kísérelje. Petőfi Sándornak sikerült, s bizonyára ma is sikerülne. Milyen jó lenne tétovázás nélkül követni őt. Csakhogy az ilyen pillanatok, amelyben valami módon egyet gondolunk mindannyian, s amelyek valójában nemzetté teszik a népet, módfelett ritkák. A dolgunk csak annyi, hogy közben is mindig készek legyünk rá. Maradjon a lelkünkben egy szöglet fiatalon és tisztán, mint Landerer cégtulajdonos polgártársnak maradt."