Téli meditációk: fotóriport és évindító gondolatok a Tőserdőből

A Tőserdő Lelke csapatának adventi túráján vettünk részt még decemberben. Az erdő csodáiról készült képeket és gondolatokat egyben is olvashatóvá tesszük évnyitó cikkünkben.

Rejtjelek, anyagáramlás, életközösségek 🪵🍄🪲🌱❄️

A Tőserdő Lelke csapata Adventi túrát hirdetett, ennek kapcsán indítottam fotósorozatot Instagramon decemberben. Az első három posztban különleges közösségeket és mintázatokat mutattam be.

Bár úgy tűnhet, hogy télen alszik a természet, valójában ebben az időszakban is tele van élettel. Zúzmók, mohák hozzák vissza a zöldet a hófedte farönkön, gombák jelennek meg a körforgást jelezve, és ha nagyon figyelünk, még rovarok nyomaira is bukkanhatunk, mint a lenti "térképen".

Vajon hová vezet ez a kincses térkép? Milyen apró csodát mutat meg legközelebb?

Ha egy picit lelassulunk, hallgatunk a belső térképünkre és észrevesszük jeleit, mi is boldogságra lelhetünk. Önmagunkban, közösségeinkben, a természetben. ✨

Elágazások 🌳🍂❄️

Akár egy folyódelta, úgy ágazik ezerfelé a fák a törzse is az ágak felé haladva. Lomb nélkül feltárul előttünk a korona formája, mintázata, ami néha olyan érzés, mintha az égből néznénk le egy hatalmas folyamra.

Folyam ez is, csak a tenger helyett az ég felé törekszik, és bár ez a mi perspektívánkból nem látható, elágazik lenn, a mélyben is a gyökereknél.

Mint a vízgyűjtő fenn a hegyekben és a folyódelta a tengernél lenn, csak a fák lentről gyűjtik össze a vizet és fent ágaznak szét. Fentek lentje, lentek fentje... A törzs pedig a létra a Föld és az Ég között. 🌳🌍✨

Aztán ott vagyunk mi, emberek. Ezer szálon gyűjtjük össze őseink tudását a jelenben, az életünkben, hogy aztán szép lassan kiáradjon ez a bölcsesség a világ felé, miközben a kombinációk újabb formái jönnek létre általunk. A gyökereinktől a törzsünkön át az ágainkig, felfelé az ég felé.

Manólépcsők 🍄‍🟫🌳🍂❄️🧝🏼‍♂️

Vajon kik járnak fel s alá ezeken a gombafokokon, amikor senki sem látja? Ők is a gombafonalakkal kommunikálnak, mint a fák? Milyen csodákat rejt még a Tőserdő?

A természet önmagában is csodálatos, hát még akkor, ha az emberi képzelet is szárnyra kap általa. Sokszor megszemélyesítjük a növényeket, gombákat, állatokat, ami segít abban, hogy könnyebben tudjunk hozzájuk kapcsolódni. Jobban megérthetjük így kapcsolatainkat a világgal és az egymásra utaltságot is.

Persze azt is ki kell azért emelni, hogy e lények önmagukban is értékesek, még akkor is, ha mások, mint az emberek. Érdemes néha nem az emberképünkből kiindulva vizsgálni a világot.

Érdekes kérdés például, hogy intelligensek-e a fák. Ehhez olyan kérdéseket kell feltennünk, mint hogy mit jelent egyáltalán az intelligencia? Mi, emberek intelligensek vagyunk például, amikor az éltető környezetünket pusztítjuk el, a fák viszont nem azok, amikor egymást segítik a gombafonalakon keresztül a közös túlélésben?

Ha egy kicsit elmozdulunk az embert középpontba helyező egocentrikus világképtől, és elkezdjük felfedezni, megérteni és csodálni a körülöttünk lévő világot, paradox módon épp önmagunkkal teszünk jót. Mentálisan is vágyunk erre a kapcsolódásra, és azért vagyunk sokszor rosszul, mert a mai urbanizált, modern világban egyre kevesebb terünk van erre. Tér fizikailag, tér időben és tér mentális kapacitásban is. Az ünnepi időszak épp erre a térre kiválóan alkalmas, ha valóban el tudunk szakadni a rohanástól, és megtöltjük ehelyett valódi kapcsolódásokkal az életet.

Gombatermesztők 🍄‍🟫🦫🪵🌿

A túra egyik legizgalmasabb részén hódnyomokat fedeztünk fel. Annyira mondjuk nem kellett keresni őket: igencsak látványosra sikerült, ahogy széles törzseket rágtak meg, hatalmas fákat döntve ki.

A rágásnyomokban meg is jelentek a gombák: az elhalt fa lebontói vették át innentől a munkát, amit a gombák termőtestjei jeleznek. Mintha csak gombatermesztők lennének, úgy alakítottak ki új élőhelyet a hódok.

Ha gombát szándékosan nem is termesztenek, az élőhelyek kialakítása tudatos munka. A hódokat ökoszisztéma- mérnököknek is nevezik, mivel egész rendszereket képesek befolyásolni építkezéseikkel. Kisebb vízfolyásokon gátakat emelnek, ami lassítja a lefolyást, az építmény mögött pedig mélyebb vizű, szélesebben elárasztott terület jön létre.

Ezzel egész előhelyrendszereket hoznak létre, ami nagyon sok más lénynek biztosít menedéket, táplálékot.

A séta során mi is láttunk ilyen torlaszt az egyik vízfolyáson, ami lassította a visszaáramlást. A víz így hosszabb időn keresztül tud a talajba szivárogni az elárasztott területen, ami az aszály elleni küzdelemben is hasznos. Azt nem tudtuk biztosra, hogy hódok munkálkodtak-e ott, de akár ők is lehettek.

A kidőlt fa látványa ugyan szomorúnak tűnhet, valójában ez is része a természet körforgásának. Az elhalt fa remek élőhelyként szolgál, a megnyíló lombkorona pedig az új generációnak ad lehetőséget, hogy betöltsék a nagy fák helyét. Vagyis a rágással nemcsak élőhelyet teremtenek, hanem a megújulást is segítik a hódok.

Élet mindenhol 🍄‍🟫🪵❄️🌱

A sorozat záró fotóin néhány parányi lényt örökítettem meg. Ha nagy levegőt veszünk és igazán elkezdünk figyelni, eggyé válni a környezetünkkel, sok ilyen apró csodát vehetünk észre. Számomra ez a legcsodálatosabb része a természetnek. A mindenhol megbúvó Élet.