Színek és gombafonalak - Fotóriport az őszi Tőserdő Lelke túráról
Ismét túrát szervezett a Tőserdő Lelke csapata, ahol az esős idő után sokféle gombát fedezhettek fel a résztvevők. Fotóriportunkban ezt a közösségi hangulatot szeretnénk átadni.
Napsütéses, bár kissé hűvös időben indult el az idei őszi Tőserdő Lelke túra. A kilátónál 50-nél is több ember gyűlt össze, hogy vezetett túrán merülhessenek el a Tőserdő ezerszínű világában. A szervezők ezúttal is Lendvai Edit, Borda Balázs és Hegedűs Zoltán voltak.
A túrák különlegessége, hogy az erdő és a természet titkainak megismerése mellett az emberi kapcsolatok ápolása, erősítése is a célok között szerepel. Most sem volt ez másként: a program játékos bemutatkozással és hangulatoldással indult, hogy egy kicsit közelebb kerülhessenek egymáshoz a sokfelől, Lakitelek mellett többek között Kecskemétről, Kiskunfélegyházáról, Ballószögről vagy éppen Nagykőrösről érkező résztvevők.
A túrán is több megálló volt, ahol egy-egy játékos feladat színesítette a programot. Borda Balázs vezetésével királylányok, királyfik és sárkányok küzdöttek meg egymással egy csoportos kő-papír-olló játékban, majd labdákat kellett átjuttatni az ellenfél csapat térfelére. A játék sok nevetést hozott, a mozgásra pedig szükség is volt a kissé hűvös időben.
A túrán az is kiderült, milyen szerencsénk volt a megelőző napok esőzéseivel. A földből ugyanis gombaszámra nőttek ki a... gombák. Számtalan formában és színben tarkították az egyébként is színes erdei avart. Szerencsénkre Lendvai Edit és Hegedűs Zoltán személyében két gombaszakellenőr is volt a szervezők között, így nem csak csodálhatták a formákat a résztvevők, hanem sok új információval gazdagodtak.
Az ehető gombák pedig a program meglepetésében is fel lettek használva. A vegán erőlevest még a megelőző nap főzte Edit, ehhez szegfűgombát, késői laskagombát és az útközben szedett nagy őzlábakat olivaolajon sütve használták fel. A felforralt levesléhez kínáltak rizstésztát, zamatos turbolyát és petrezselyemzöldet is.
A túrán látott gombákról hoztunk néhány képet is, a leírás mindig a kép alatt szerepel. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy nem szabad a cikkben szereplő képek alapján beazonosítani a felfedezett gombákat. A kinézet mellett nagyon sok tényező, például az állag, a szín és a szag is számíthat egyes fajoknál. Étkezési célra gyűjtött gombát mindig be kell mutatni képzett szakellenőrnek!
"Ezek a példányok már igencsak öregek, de azért még így is néhány határozóbélyeg alapján meg lehet állapítani a nemzettséget, hogy valami pókhálósgombával van dolgunk. Termőhely alapján több faj is szóba jöhet, de a fiatalabb példányok alapján ez a fűzfa-pókhálósgomba (Cortinarius saturninus)" - írta a fenti képekről Edit. A további gombákról is ő írt nekünk rövid ismertetőt a képek alatt.
A mérgező retekszagú kígyógomba (Mycena pura) jellegzetesen retek szagot áraszt, amivel könnyű elkülöníteni a hozzá hasonló fajoktól.
Jó nagy retekszagú kígyógombák.
Ragadós bocskorosgomba (Volvopluteus gloiocephalus) tápdús talajon, bolygatott területeken gyakori, fiatalon ehető.
Ráncos tintagomba (Coprinopsis atramentaria) ehető gombafaj, de alkohollal fogyasztva mérgező.
A nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) hazai őzlábgomba-fajaink közül a legnagyobb termetű, kalapja akár a 30 centiméteres átmérőt is elérheti. Gyakorisága, könnyű felismerhetősége és nagy termetéből adódó feltűnősége, illetve kiadóssága miatt az egyik leggyakrabban gyűjtött hazai gombafaj. Az erdő szélén sok-sok fiatal nagy őzlábgomba volt a kedvünkért.
A nyeles agancsgomba (Xylaria longipes) egy fekete színű, korhadó, de még kéreggel rendelkező faanyagon növő gomba. Egész évben találkozhatunk vele. Nem ehető.
A korhadó faanyagon növő sárgástönkű kígyógomba (Mycena renati) csodás kis csokrokat alkot. Nem ehető.
A sárga kénvirággomba (Hypholoma fasciculare) kalapja citromsárga, kénsárga szín, közepe sötétebb. A lemezei mindig zöldes árnyalatúak. Mérgező gomba.
A gombák mellett ezúttal is sok érdekességről volt szó a túrán. Az enyhe ősznek köszönhetően egészen különleges volt látni, hogy a fák lombkoronája már sárgába és vörösbe váltott, de a csalán tovább zöldellt még az ösvény mentén. A részvevők láthattak hódnyomokat, apró békákat és néhány különleges bükkfát is, de erről a rejtélyről majd egy másik cikkben rántjuk le a leplet. Ha valaki kedvett kapott volna a programhoz, érdemes követni a Tőserdő lelke oldalát a következő eseményekhez.
Zárásként pedig íme még néhány színes kép az őszi erdőről:
