A zöld pázsit öntözése helyett a szárazságtűrő növények jelentik a jövőt

Az Alföld elsivatagosodása a kertünkre is hatással van. Az öntözés hosszabb távon nem jelent megoldást, inkább szárazságtűrő növényeket kellene ültetni. Mit és hogyan? Erről szólt a Lakiterra projekt legutóbbi két eseménye a Színeskertben és Tiszakürtön Tálas László Máté vezetésével.

Történelmi aszály sújtotta Magyarországot 2022-ben, majd egy valamivel csapadékosabb év után 2024-ben újabb súlyos nyári aszály következett. Ennek elsősorban a mezőgazdasági termelésre nézve volt katasztrofális hatása, de a kertjeinket is megviselte a vízhiány.

Az eső elmaradása mellett a légköri aszály is komoly problémát jelent. Ez a légkör tartós, nagyfokú nedvességtartalom-csökkenése, amely a növényi vízellátásban zavart okoz, akár a levelek is megéghetnek. Ilyenkor hiába árasztjuk el a növények gyökérzetét, azok nem képesek annyi vizet felvenni, mint amennyit a leveleiken keresztül párologtatnak. Ez ellen öntözéssel sem tehetünk, sőt, még ronthatunk is a helyzeten.

Bizonyára mindenki emlékszik még nyárról a kiégő gyepre, kiszáradó növényekre, megviselt fákra, melyeket az egyre szélsőségesebb nyári viharok még könnyebben döntenek le, újabb károkat okozva. A helyzet várhatóan csak romlani fog a következő években.

„A klímaváltozás kontinentális éghajlatra gyakorolt legtöbb negatív hatása a Pannon-övezetben tapasztalható, amely Magyarországot, Szerbiát, Bulgáriát és Romániát jelenti. Ez a régió szenvedni fog a hőhullámok és az aszályok megnövekedett előfordulásától, anélkül, hogy a növénytermesztést az év más időszakaira át lehetne helyezni.”

– szemlézi a Válasz Online a dán Aarhus Egyetem agroökonómusa, Jørgen E. Olesen által vezetett kutatócsoport tanulmányát.

A téma a Szelesné Kása Ilona és a Színeskert által szervezett, „Miért örüljünk a homoknak” című, a lakiteleki talajok egészségével foglalkozó LakiTERRA program részeként megszervezett találkozókon is előkerült. A szakértő vendég Tálas László Máté, a Tiszakürti Arborétum vezetője volt, aki előbb a Színeskertben, majd egy héttel később saját tiszakürti birodalmában adott hasznos és szemléletformáló tudást a résztvevőknek.

A Színeskert Lakiteleken, őszi színekben pompázva.

Az öntözött pázsit már ma is luxus, amin változtatnunk kell

A vízhiányra az öntözés nem jelent valódi megoldást, mert ehhez természetesen vízre is szükség lenne. A talajvízszint folyamatosan csökken, amit egyre többen tapasztalnak a fúrt kutaknál is. A mélyebben fekvő vízkészletek is végesek, ráadásul nagyon lassan pótlódnak, melynek megőrzése az ivóvízellátásunk miatt sokkal fontosabb lenne.

Vannak tervek a folyókból történő vízpótlásra, de ezek leginkább mezőgazdasági célt szolgálnak, nagyon kis területen alkalmazhatók, és az kell hozzá, hogy a folyó megfelelő vízhozammal rendelkezzen. A szélsőséges, aszályos időszakban hiába öntöznénk a folyóink vizével, ha azokban is alig van víz. (Az öntözéssel szembeni ellenérvekhez ezt a bejegyzést ajánljuk.)

Az öntözés tehát luxus, főleg akkor, ha az egyedüli haszna olyan növények életben tartása, melyek csak esztétikai értékkel bírnak és önállóan nem is tudnának alkalmazkodni hazánk klimatikus viszonyaihoz.

„Ha már öntözünk, olyan növényeket öntözzünk, amit meg is eszünk vagy fel is használunk”

– mondja Tálas László Máté a Színeskertben, a Lakiterra talajegészséggel foglalkozó projekt egyik programján. „Vizet kellene spórolni, amit pedig használunk, azt tényleg hasznos dolgokra használjuk fel. A szép zöld gyep csak viszi a vizet, de valójában luxus, extra, nincs rá szükségünk.”

Pázsit helyett jöhetnek a szárazságtűrő növények

Akár ilyen is lehet egy előkert zöld gyep helyett, mint amit Tiszakürtön láttunk Mátééknál.

Bár a klímaváltozás és az aszály trendjei vészjóslóak számunkra, a természetet nem olyan fából faragták, hogy összeroppanjon a változástól. Az alkalmazkodás természetes folyamat, ha hagyjuk kibontakozni. „Nincs két egyforma év, folyamatos a változás” – mondja Máté.

„A növények is vándorolnak, csak ez nem emberi tempóval történik, ezért nehezen vesszük észre.”

Ha ragaszkodás helyett jobban megfigyeljük a kertünket, hamar felfedezhetjük ezt. Máté szerint, „ami helyben van vagy helybe jön, azzal kell megpróbálni együtt élni”.

Olyan homoktalajon hoztak létre kísérleti kertet, ahol korábban semmi sem maradt meg. Talajcsere helyett olyan növényekre költöttek, melyek eleve ehhez a közeghez alkalmazkodtak. Szokásos gyep helyett gyeppótló növényeket ültettek és vetettek, melyek bírják ugyan a nyírást, de az aszályhoz is alkalmazkodtak. „Nyáron vannak ezek közül is olyanok, amelyek kisülnek, de el nem pusztulnak, csak nyugalmi állapotba vonulnak– mondja Máté. Bizonyos növényeknél, bizonyos helyeken abszolút természetes folyamat, hogy nyáron is pihenőre mennek

. A szárazság színeinek, textúráinak szépségeihez érdemes lesz hozzászoktatnunk magunkat, mert a nyáron dús és zöld kert élménye a klímánkkal teljesen ellentétes.

A lokális vándorlás és alkalmazkodás mellett nagyobb léptékben is vándorolnak a növények. Az idegenhonos növények megosztó témának számítanak, Máté szerint érdemes ezt két részre osztani. A Balkán, vagy akár Kis-Ázsia és a Kaukázus térsége hozzánk jobban kapcsolódó terület, ahonnan korábban és most is érkeznek növények az éghajlat változása miatt.

„A baj akkor van, ha nagy ugrások történnek. Például Amerikából vagy Kelet-Ázsiából ugranak át növények az emberrel, melyek teljesen más ökológiai rendszerekből   származnak (lásd selyemkóró, kanadai aranyvessző, őszirózsa fajok, homoki prérifű, medvetalp kaktusz fajok, zöld juhar, gyalogakác stb.)” – mondja Máté. Az észak-amerikai préri növényei például komoly kihívást jelentenek az eurázsiai sztyeppi társulások számára és teljesen tönkre teszik azok ökológiai egyensúlyát, megváltoztatva az élőhelyek faj összetételét, kiszorítva onnan az élőhelyen természetesen előforduló növényeket és a hozzájuk kapcsolódó állatvilágot is.

Máté sokféle növényfajjal és ültetőközeggel kísérletezik.

A mediterrán növények hazánkban is egyre nagyobb számban jelennek meg. Ezek jobban alkalmazkodtak a szárazsághoz, az éghajlati övek északabbra tolódása pedig a növényvilág tolódásával is jár. Máté rendszeresen járja a térséget, hogy megfigyelje a helyi növényvilágot és a szárazsághoz való alkalmazkodást. Itthon is kísérletezik különféle talajtípusokon szárazságtűrő, helyben őshonos vagy délebbről érkező növényekkel, melyek a jövőt is jelenthetik.

Ettől persze a klímaváltozás veszélye nem oldódik meg, mert a fő gond nem a változással, hanem annak ütemével van. Ma a klimatikus eltolódás olyan sebességgel történik, amit már nehezen tud lekövetni a vándorlás, így mindkét területre, a klímaváltozásra és annak hatásainak csökkentésére, valamint a változáshoz való alkalmazkodásra is szükség van.

Az aszály a havas látszat ellenére nem múlt el, továbbra is készülnünk kell rá.

Mit és hogyan ültessünk akkor a zöld gyep helyett?

Bár elsőre ez csak álomnak tűnik, az öntözés csökkentésére a mi viszonyaink között is van lehetőség. Máté például több olyan ágyást gondoz, melyek egyetlen alkalommal, ültetéskor kaptak tőle vizet, a többit a természetre bízta.

A Tiszakürti Arborétumban is van kísérleti ágyás.

A szárazságtűrő növények kiválasztásakor is fordulhatunk a természethez. Érdemes több évszakban kimenni a rétre és megnézni, mi található ott, melyik növény mikor bújik elő, milyenek helyben a csapadékviszonyok. Ha például találunk olyan növényt, ami kiválóan érzi magát aszályos időszakban a homokon, utána is nézhetünk a tulajdonságainak, majd szedhetünk róla magot.

„Milyen magot találtál? Hogyan nézett ki, volt-e függeléke? Ezek alapján a szél viszi a magját, rovarok, madarak, esetleg más állatok?”

A magfogásról a Színeskert diákjai is tanulnak.

Arra érdemes figyelni, hogy ne legyen inváziós faj, ami könnyen túlszaporodhat a kertünkben. Mátéhoz is fordulhatunk segítségért és tanácsokért, ha megfelelő növényt keresünk.

A mesterséges körülmények között szaporított, földlabdás növények helyett a magfogás és magról vetés hatékonyabb lehetne Máté szerint.

„Erősebbek lesznek a növények, mert ehhez a fizikai és mikrobiológiai közeghez és klímához alkalmazkodtak. A behozott növényeknél ez nem áll fenn, nem tudnak elég gyorsan alkalmazkodni a körülményekhez, a beporzókkal is kevésbé kompatibilisek.”

A foglalkozáson néhány szárazságtűrő növényt is elültettünk a Színeskertben.

Az ültetési módszer kiválasztásánál a felület sűrűségét érdemes vizsgálni. „Ha kevés a vegetáció, érdemes vetni. Ha sok, akkor a magvetés kevésbé fog működni, mert a nagy versengést kevésbé bírják ezek a növények”. Mátéék például talajfúróval alakítanak ki lyukakat, melyek megnyitják a záródott gyepet az új növények előtt. A vakondtúrás maga is természetes gyepnyitás, ami nagyon hasznos lehet, érdemes hálával tekinteni a jelenlétükre.

„Jönnek a magok, bepotyognak, a túrás idővel összeesik és már meg is tud kapaszkodni a növény a gyep közepén is” – mondja Máté.

Ha pedig kiválasztottuk a növényt a szabadgyökeres ültetéshez, az alábbi elveket érdemes követni:

1. Érdemes kibontani a növényt és leszedni majd lemosni a gyökerekről az eredeti talajt. Ez a korábbi talajmikrobák eltávolítása miatt fontos, mert könnyebben tud alkalmazkodni a növény az új közeg mikrobiológiájához.

2. A sok helyen használt tőzeges közeg a víz elszivárgását gátolja a növények gyökérnyaki részén, ami kirohadáshoz vezethet. Ezt mindenképp el kell távolítani.

3. A felső zöld részt minél inkább vissza kell vágni, hogy az energia ne oda, hanem a gyökerek felé menjen. Érdemes megfigyelni a növény alapi rügyeit és azok fölött vágni le a lombozatot.

4. Az ültetőgödröt akkorára kell ásni, hogy a gyökerek visszahajlás nélkül elférjenek benne. „Vagy ássunk nagyobb gödröt, vagy ültessünk kisebb növényt” – mondja Máté, hozzátéve, hogy a gyökerek megmetszését egyáltalán nem ajánlja.

5. „A lényeg, hogy a növények nyaka jól érezze magát, különben nem élik túl az átültetést” – mondja Máté.

Ha ezeket az elveket betartjuk, és fokozatosan szárazságtűrő növények felé mozdulunk el, a nyári aszályoktól is már kevésbé kell tartanunk. Az öntözés csökkentésével pedig sok pénzt és időt is spórolhatunk magunknak amellett, hogy a fenntarthatóbb jövőhöz is hozzájárulunk.

---

Ha többet szeretnél tudni a talaj egészségéről, a fenntartható kertről vagy az ökológiai gazdálkodásról, csatlakozz a LakiTERRA csoporthoz Facebookon, ahol a program következő közösségi alkalmai mellett sok hasznos tudást osztunk meg egymással.

A LakiTERRA program a Lakitelek Önkormányzata által vezetett, a HuMUS projekt keretében megvalósuló pilot projekt, melyben a talajdegradáció, tömörödés és vízvisszatartás problémáinak kezelése áll a középpontban. A LakiTERRA célja a talajegészség fejlesztése különféle résztvevők bevonásával: az oktatásra, helyi lakossági érzékenyítésre és gyakorlati talajvizsgálatokra koncentrálva. A projektről itt lehet olvasni bővebben.