Titokzatos birodalom a talpunk alatt – A gombák világa és a Tőserdő Lelke
A talaj rejtélyes élőlényei a gombák, akik nélkül nem lenne élet a Földön. Nem növények és nem is állatok, miközben rendületlenül mozgatják az élet körforgását. A Tőserdő Lelke túráján ezt is felfedezhették a résztvevők.
A gombák mindenhol ott vannak. A Tőserdő kidőlt fáin éppúgy megtaláljuk őket, mint a hűtőszekrényben felejtett ételen, és ha kellően odafigyelünk, tényleg bárhol rájuk lelhetünk.
Így volt ezzel A Tőserdő Lelke novemberi túrájának több mint ötven résztvevője is, akik az erdő csodáinak felfedezése mellett ezúttal kimondottan a gombák miatt is érkeztek. A túravezetők, Lendvai Edit és Hegedűs Zoltán gombaszakellenőrként segítették a felfedezést, Borda Balázs pedig közösségépítő játékokkal kovácsolt közösséget.
Az őszi erdő persze ezúttal is tartogatott izgalmakat. Már-már téliesbe hajló idővel, sejtelmes köddel és a párán végül átszűrődő napsütéssel újabb arcát mutatta a túrázóknak. Nem csak vizuálisan volt megérintő ez a délelőtt az ősz ezernyi színével, csatlakozott hozzá a többi érzék is:
a lábunk alatt ropogó avar, a lehulló levél halk huppanása és a napsütéssel előbújó madarak; a természet örök körforgásának, az elmúlásnak őszi illata; a gombák kalapjának változatos textúrája és a hűvös pára arcunkon táncoló érintése; a túra végi erőleves melengető íze a gombák hozzáadott sejtelmességével…
Nem növény és nem is állat a ma ismert legnagyobb élő organizmus
Az őszi túra főszereplői persze a gombák voltak, és bár kevés csapadék hullott a megelőző időszakban, így is egészen sokféle élőlényt sikerült felfedezniük a kalandoroknak. Pontosabban azok termőtestét: a hétköznapi nyelvben a gomba névvel azonosított, föld felett látható rész valójában csak egy része az egyednek, ami a szaporodást szolgáló spórák kijuttatásában játszik szerepet.
Ez az a rész, amit többnyire el is fogyasztunk. Persze csak akkor, ha bevizsgálta azt egy hivatalos gombaszakellenőr, mivel avatatlan szemmel nézve sok ízletes gomba keverhető össze olyannal, ami mérgező, melyek között halálosan mérgezők is vannak!
Az élőlény jelentős része a gombafonalak, vagyis a hifák ezreinek hálózatából, a micéliumból áll, melyek a talpunk alatt a talajt átszőve alkotnak titkos birodalmat. Ez annyira így van, hogy a Föld jelenleg ismert legnagyobb élő organizmusa is egy gomba, amiről Hegedűs Zoltán mesélt a túrán. A „mézgomba” neve bár édesen hangzik, valójában élő, egészséges fák tápanyagával is táplálkozik. Az 1998-ban felfedezett Armillaria ostoyae 2384 hektárt - csaknem 10 négyzetkilométert - borít az amerikai Oregon állam Blue Mountains hegységében.
Genetikai vizsgálatok bizonyították, hogy az erdő különböző pontjain vett minták ugyanahhoz az egyedhez tartoznak, ami ráadásul 2400 éves, vagy ennél is jóval idősebb lehet.
Az élőlény szó is fontos, mert nem növényről, de nem is állatról van szó. A gombák önálló országot alkotnak, nagyjából egymilliárd évvel ezelőtt válhattak el az evolúciós úton. Ami még érdekesebb, hogy evolúciós értelemben közelebb állnak az állatokhoz, mint a növényekhez. Az elválás csak evolúciós értelemben igaz, valójában elválaszthatatlan részét képezik a legtöbb ökológiai rendszernek a más élőlényekkel kialakított rendkívül sokféle kapcsolat miatt.
Táplálkozásuk szerint lehetnek szaprofiták, akik korhadékokat, az elpusztult élőlények maradványait fogyasztják, szimbionták, akik egy gazdanövénnyel hoznak létre kölcsönösen előnyös kapcsolatot, vagy pedig élő gazdatest szerves anyagát felhasználó paraziták. Ezeket jobban megvizsgálva pedig rögtön választ is kapunk arra, miért annyira fontos a jelenlétük az élet szempontjából.
Élet és elmúlás a titkok birodalmában
„A gombák nélkül az egész Föld kipusztulna néhány hónapon belül” – mondja Hegedűs Zoltán a túrán arról, miért ennyire fontos szereplők.
„A gombák elképesztő lebontó munkát végeznek. A magasabb rendűek az elhalt növényi és állati anyagokat fogyasztják el, az alacsonyabb rendűek pedig a magasabb rendűek anyagait, majd rajtuk keresztül a szén és más anyagok ismét felvehető tápanyagként kerülnek vissza a talajba.”
Ha a gombák varázsütésre eltűnnének, megszakadna ez a körforgás, amit a baktériumok és más talajlakók egyedül nem lennének képesek fenntartani. Az elhalt szerves anyag halmozódna, de nem tudna kellő hatékonysággal tápanyaggá alakulni, így előbb a növények, majd az állatok is élelem nélkül maradnak. Egy ilyen katasztrófa esetén a szénkörforgás is megszűnne, nem jutna szén-dioxid a légkörbe, így a fotoszintézis is ellehetetlenül.
A lebontás mellett más előnyei is vannak a gombáknak. A mikorrhizás vagy más néven gyökérkapcsolt gombák a fosszilis tüzelőanyagok éves globális kibocsátásának akár 36 százalékát is a föld alatt tartják egy kutatás szerint. A kiterjedt gombafonál-hálózat több mint 13 gigatonnányi szenet tárol világszerte, amit a növényektől kapnak.
A mikorrhizás gombák ugyanis kölcsönösen előnyös kapcsolatot alakítanak ki a növények gyökérzetével, így az ő világuk még talán a lebontókénál is izgalmasabb. A növény cukrokkal és egyéb szerves anyagokkal látja el a gombát, amit a fotoszintézis során hoz létre. Ezek először a gyökérszövetekbe jutnak, majd a gombapartnerekhez. Cserébe a micélium hálózat hatalmas felszínével több vízhez és ásványi anyaghoz juttatja a növényt.
A legfrissebb kutatások még ennél is tovább mennek.
A gombafonalak nemcsak kapcsolódnak a növényekhez, hanem össze is kapcsolják azokat. Segítségükkel a növények képesek különféle anyagokat juttatni egymásnak, érzékelik és segítik egymást és akár kommunikálni is képesek.
Erről a terület úttörő kutatója, Suzanne Simard kanadai tudós, a British Columbia Egyetem Erdő- és Természetvédelmi Tudományok Tanszékének professzora ír „A bölcs erdő titkai – Az anyafa felfedezése” című könyvében.
Elfogadni és megélni a változást
A túra során elképesztően izgalmas volt belegondolni, milyen rejtélyes élet zajlik éppen a lábunk alatt, amiről alig tudunk valamit. Látunk egy gombatestet a felszín felett, miközben lent a mélyben összetett és teljesen talán soha fel nem térképezhető hálózat működik. A gombafonalakon jeleznek egymásnak a fák, sőt, az anyafák az állatokhoz hasonlóan még utódaikat is táplálják a micéliumon keresztül, életük utolsó pillanataiban is.
Na meg az utolsó pillanatok után is, hiszen az anyag nem vész el, ha hagyjuk, hogy a körforgás mehessen tovább. A kidőlt fák vagy a lehulló levelek elhalt növényi anyagát birtokba veszik a lebontók, például a baktériumok, gombák és más élőlények, hogy visszaalakítsák azt ismét felvehető szerves anyaggá.
Ha belenyúlunk a rendszerbe, például kivesszük onnan az ősszel lehulló faleveleket, vagy elszállítjuk az erdőből a kidőlt holtfákat, azzal ezt a körforgást bénítjuk meg. Egy kidőlt fa ráadásul nemcsak nagyon hosszú időn keresztül biztosít tápanyagot akár az utódoknak is, hanem maga is sokféle szempontból hasznos és lenyűgöző élőhelyként szolgál. A Natura 2000 jelölő állatfajainak 15 százaléka, a magyarországi védett fajoknak pedig 10 százaléka kötődik a holtfához, de összességében is az erdő egyik legnagyobb diverzitású élőhelyének számít.
Az elmúlás tehát része a természet körforgásának, a lehulló levelek és a kidőlt fák pedig csak elsőre tűnnek szomorú látványnak, valójában már az újrakezdést, az új élet sarjadását készítik elő.
Az elmúlás folyamata maga is tele van élettel, akiket ugyanúgy meg kell becsülnünk, hiszen nélkülük mi magunk sem léteznénk. A természettel való kapcsolatunk helyreállításában a szüntelen elmúlásért és újrakezdésért is hálásnak kell lennünk, és ha ezt megértjük, akkor látjuk meg igazán, milyen hátborzongatóan csodálatos világban élünk.
Szunnyadó újrakezdés
Erre a megértésre és elfogadásra szolgálhat a téli elcsendesedés időszaka is. Szép lassan nyugovóra tért az erdő, de az élet nem szunnyad, most is dolgozik a talpunk alatt. Decemberben ismét új arcát mutatja az erdő, másfajta gombák mutatják meg magukat, lomb nélkül pedig a fák is feltárják formáikat előttünk. Mi is felfedezhetjük ezeket A Tőserdő Lelke csapatának Adventi túráján, december 15-én. További részletekért és jelentkezésért látogassatok el a Facebook-eseményhez.
Comments