Keresés az oldalon

Képekkel és rövid gondolatokkal foglaljuk össze legutóbbi programunkat, ahol a gyógynövények, gyógyteák és a mozgás pozitív hatása volt a téma. A cikkben szereplő fotókat készítették: Váradi Fruzsina, Bende Anna, Kovács Máté "Van olyan emlékem a gyermekkoromból, ami a gyógynövényekhez kapcsolódik" - ezzel a mondattal indult januári programunk, a résztvevőnek pedig el kellett dönteniük, hogy igaz-e rájuk az állítás, vagy sem. Ez a fajta interaktív reflexió lassan hagyománnyá válik a Gondolatszikrákon, tökéletesen alkalmas ugyanis arra, hogy elgondolkodtasson és bevonjon mindenkit a beszélgetésbe. Az egyéni elgondolkodás után meg is beszéljük ezeket az állításokat, közösen görgetjük tovább a gondolatot, hiszen sok-sok olyan kérdés van, amire nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. A beszélgetés mellett ezúttal kvízzel is készültünk, ahol képek alapján kellett felismerni a gyógynövényeket. Lendvai Edit segítségével azt is átbeszéltük, mire lehet használni ezeket, erről a témáról az estet megelőzően interjút is készítettünk. A gyógynövények és gyógyteák pozitív élettani hatásairól beszélgetve közös tanulási élmény jött létre, hiszen a résztvevők is megosztották saját élményeiket, praktikáikat egymással. Még arról is szó esett, hol vannak a legjobb lelőhelyek a környéken, ha valaki esetleg kedvet kapna a gyűjtögetéshez az alkalom után. A beszélgetést ezúttal Bende Anna moderálta. Az elméletibb rész után jöhetett a gyakorlat. Lendvai Edit vezetésével tartottunk teafilterkészítő-workshopot, ahol a résztvevők maguk állíthatták össze saját gyógyteájukat. Kicsi az esélye annak, hogy két egyforma tea készült, ugyanis rengeteg összetevőből lehetett választani. Volt az asztalon csipkebogyó, hibiszkusz, körömvirág, kamilla, mentakeverék, de volt Téli tea is fenyőtűlevéllel, japánbirs héjával és csipkebogyóval. A megfázás esetén hasznos Végvári tea pedig már eleve 11 fűből készült. A keverés mellett alkotásra is hívtuk a résztvevőket. Mindenki magának készíthette el és saját kreativitása szerint díszíthette a teatasakokat. Ha valaki kedvet kapott volna a teázáshoz, a ditke.vajak Facebook-oldalon vagy a ditke01@gmail.com címen gyűjthet további információt. A workshopon egyszerre alkottak és tanultak is a résztvevők. A teákhoz mindenki egyedileg díszitett tasakot készíthetett. Miután elkészültek a teafilterek, újabb beszélgetős utazás következett. Itt már Bendéné Tóth Annamária és Bende Anna vették át a stafétát, a téma a mozgás egészségre gyakorolt pozitív hatása volt. Erről szintén készült korábban egy interjú, ami itt olvasható. Beszélgettünk arról, hogy igaz-e, hogy minden mozgásforma fárasztó és izzasztó, miért nehéz rávenni magunkat sokszor a testmozgásra, és hogy miként találhatunk rá arra a formára, amit igazán magunkénak érezhetünk. Ez azért is fontos, mert nincs olyan szabály, ami mindenkire egyformán alkalmazható, így addig kell keresnünk a számunkra leginkább komfortos mozgást, amíg meg nem találjuk azt. Nem kell feltétlenül egy megterhelő sportágra gondolni, amikor mozgásról van szó. Sőt, sokszor éppen a kisebb, reálisabb vállalások azok, amiket a leginkább be tudunk építeni a napi rutinjainkba hosszútávon is. A rendszeresség pedig az egyik legfontosabb dolog, amikor mozgásról van szó. Az elmélet mellett persze a gyakorlat sem maradhatott el. Az estet közösségépítő, mozgással egybekötött játékokkal zártuk Ani és Anna vezetésével. Ezek persze csak úgy tudtak működni, hogy ekkorra már igazán oldott hangulat és összetartó közösség alakult ki, pedig sokan voltunk, akik először találkoztak egymással. Ezért is tartjuk fontosnak az ilyen találkozásokat. A közös élmények és megélés mellett új embereket ismerhetünk meg, tanulhatunk egymástól és erősíthetjük a közösségeinket megtartó társadalmi szövetet, hálózatot is. Az estet mozgással egybekötött közösségépítő játékokkal zártuk. Zárásként pedig néhány gondolat Annától az esttel kapcsolatban: "Szerintem ez az alkalom is nagyon szuper volt, ahogy az eddigiek! Sokszínű volt amiatt, hogy először beszélgetéssel indult az esemény, ez által jobban megismerhettük egymást és ami különösen fontos, magunkat is! Majd a teafilter készítésnél lehetőség volt jobban elmélyülni a gyógynövények világában és még a kreativitásunkat is bele tudtuk vinni, a teakeverékek összeállításán és a csomagolás elkészítésén keresztül. Végül pedig egy közös mozgással, játékkal zárva még a testi és egyben mentális, lelki egészségünkért is tettünk. A jó hangulathoz persze hozzá tett a finom tea és sütemény is, amiért mindig hálásak vagyunk @Lendvai Editnek, és az, hogy nagyon nyitott társaság gyűlt össze. Örülök, hogy részese lehettem ennek az eseménynek is!" - mondja Anna. Köszönjük mindenkinek, aki eljött, mert ezt az élményt csak közösen hozhattuk létre. Köszönjük továbbá szakértőinknek a szakmai támogatást, valamint társszervezőnknek, a Lakiteleki Művháznak is, hogy a hely biztosításával és a vendéglátás költségeinek fedezésével segítették az eseményünket. Még több kép a galériában:

Mire jók a gyógynövények, és hogyan tudhatunk meg többet róluk? Erről is kérdeztük Lendvai Editet a témában tartott programunk előzeteseként. A következő, 2024. január 27-én, 16 órakor szervezett Gondolatszikrák alkalomról további részletek és regisztráció az eseményben érhető el, a részvétel ingyenes! A fotókat készítette: Lendvai Edit Mikor találkoztál a gyógynövényekkel először az életedben? Arra nagyon élesen emlékszem, hogy nem tudom kinyitni a szemem, szörnyen meg vagyok ijedve, de anyukám elkezdi lágyan, meleg-nedves vattával mosogatni a szemem és lassan ki tudom nyitni. A kamillatea illata az első gyógynövényemlékem. Milyen szerepet töltöttek be a gyerekkorodban, és mit jelentenek most neked? Gyermekkoromból nagyon kevés gyógynövényélményem van. Az előbb említett kamillatea hasfájás esetén is előkerült, szívesen megittam akkor is és most is. Körömvirágkenőcsöt is készített anyukám disznózsírban, de azt ránk, gyerekekre nem kente sosem. A farkasalma levelét minden évben szárítottuk, nagyon ki volt hangsúlyozva, hogy mérgező növény, de a külsőleges sebkezelésre áztattuk, duntszkötéssel sebre raktuk. Manapság sokkal több gyógynövényt ismerek és használok. Miért fontosak ezek a növények, mit adnak nekünk, embereknek? A gyógynövények segítenek, ha megfelelő módon alkalmazzuk őket. Teaként, bőrápolószerekként is. Ne csak akkor igyunk gyógyteát, ha már valami bajunk van. Megelőzésként, vagy csak a szervezetünk erősítése, jóltartása okán is igyuk gyógyhatású növényekből, gyümölcsökből készült teákat. Télen melegen, nyáron hidegen, akár limonádé jelleggel is. Mit gondolsz, mennyire ismerik ma az emberek a gyógynövényeket, és hogyan ismerhetnénk meg jobban őket? A legtöbb gyógynövény természetes módon támogatja az immunrendszert, soknak van gyulladáscsökkentő hatása vagy javítja az emésztést, mások nyugtató és stresszoldó hatással bírnak. Azonban fontos megjegyezni, hogy a gyógynövények használatával kapcsolatban vannak bizonyos kockázatok is: bizonyos növényeket tilos gyerekek részére vagy terhesség, szoptatás ideje alatt alkalmazni. Mindenképpen ajánlott alaposan tájékozódni a gyógynövények felhasználása előtt és tanácsot kérni szakemberektől. Manapság egyre többen próbálnak, próbálunk környezettudatosan, egészségtudatosan élni, amihez hozzátartozik az is, hogy egyre több helyi zöldséget, gyümölcsöt, fűszer- és gyógynövényt használunk. Sokat lehet olvasni, előadásokat hallgatni a gyógynövények és a természetes élelmiszerek jótékony hatásairól. Azt gondolom, hogy kis közösségekben, szakember támogatással, tapasztalatcserével, akár vezetett gyógynövényismereti sétákkal, workshopon lehet még inkább átadni az ismeretanyagot, támogatni a gyógynövény- és ehető vadnövényhasználatot. Milyen gyógynövényeket ajánlanál a téli időszakban immunerősítésre, vagy éppen megfázás, nátha esetén? Immunerősítésre leginkább a csipkebogyót ajánlom, amit legjobb magunknak begyűjteni szárításra, de friss felhasználásra, csipkeital készítéshez is. Megfázás, nátha esetén sok gyógynövény tud segíteni, jelenlegi kedvencem a "téli tea", ami fenyőtűlevél, csipkebogyó és japánbirs keveréke. Ezt biztosan meg lehet majd kóstolni a szombati foglalkozáson is. Melyik a kedvenc gyógynövényed és a kedvenc gyógyteád, és miért? A kedvenc gyógynövényem a feketenyárfa rügye. Ebből készítek kenőcsöt, ami a tapasztalataim és beszámolók alapján az egyik legjobb gyulladáscsökkentő bőrápoló aranyérre, visszérre, fémallergiára, általánosan bőrirritációra, ízületi, reumás panaszokra is. Kedvenc gyógyteám a "Végvári" névvel illetett, 11 gyógyhatású növényt tartalmazó keverékem. Mindezekről szombaton sok szó fog esni, és ki lehet próbálni. Néhány gyógynövényt akár a következő Gondolatszikrák alkalmon is ki lehet próbálni majd, amit január 27-én tartunk a Művelődési Házban Lakiteleken. Itt többek között a mozgás és az egészséges életmód kapcsolata is szóba kerül majd. További részletek és regisztráció az eseményben érhető el, a részvétel ingyenes!

A januári Gondolatszikrákon az egészséges mozgásról is szó lesz. Cikkünkben az alkalom meghívott szakértői, Bende Anna és Bendéné Tóth Annamária beszélgetnek a témáról. Borítókép: Részlet a Tőserdő Lelke téli túrájából. Fotó: Kovács Máté A következő, 2024. január 27-én, 16 órakor szervezett Gondolatszikrák alkalomról további részletek és regisztráció az eseményben érhető el, a részvétel ingyenes! Anna: Te, mint gyógytornász miért gondolod fontosnak a testmozgást és hogy ezt minden embernek napi szinten kellene gyakorolnia? Ani: Mozgásra születtünk. Abban a pillanatban, hogy világra jövünk, onnantól kezdve folyamatos mozgás az életünk. A kisgyerekek még megélik a mindennapos mozgás örömét, amelyet felnőtt korban is meg kellene őriznünk. A mostani téli időszakban pedig azért van szükség a mindennapos tudatos testmozgásra, mert a hideg miatt a napi rendszeres fizikai aktivitás háttérbe szorul, kevesebbet vagyunk a szabad levegőn. Lényeges azonban, hogy olyan mozgásformát találjunk, amelyet belsővé tudunk tenni. Anna: Ez tényleg nagyon fontos, hogy olyat válasszunk, amelyet szívesen végzünk. Az emberek többsége december végén elhatároz valamit, amelyet az új évtől tervez majd bevezetni, úgynevezett újévi fogadalmat tesz. Sokan döntenek ilyenkor arról, hogy többet mozognak majd, jobban odafigyelnek az egészségükre. Te mit ajánlasz nekik, mivel, milyen mozgásformákkal érdemes kezdeni? Ani: Én azt gondolom erről, hogy ne nagy elhatározásokkal kezdjük, mert azokat szinte lehetetlen megvalósítani. Inkább próbáljunk meg a mindennapos létünkhöz jól igazítható mozgásformákat találni. Például, ha valaki busszal jár a munkahelyére vagy iskolába, szálljon le egy buszmegállóval hamarabb és gyalog tegye meg az adott távolságot! Ezt aztán lehet fokozatosan növelni. Ha esetleg olyan épületben tartózkodunk, ahol van lift és lépcső is, válasszuk az utóbbit! Próbáljuk meg elhagyni kicsit a kényelmi zónánkat és válasszuk a nagyobb mozgást igénylő közlekedési módot munkába, iskolába, boltba menet. Ne várjunk magunktól olyat, amelyet nem tudunk beilleszteni a mindennapokba. Csak akkor lehet hosszú időszakon keresztül fenntartani az elhatározásokat, ha sikerül az apró lépéseket is megtenni ennek irányába, amely nekünk pont megfelelő. Ritkább, rövidebb ideig tartó mozgással kezdjünk és ha ez sikerélményt ad, akkor kellő motivációnk lesz ezt magasabb szintre emelni. Anna: Hogyan tudjuk ezt hosszútávon fenntartani? Mi a titka annak, hogy kitartóak maradjunk? Talán a fokozatosság akkor a kulcs? Ani: Igen, részben a fokozatosság, illetve az is nagyon fontos, hogy legyen egy célkitűzésünk és ezeket szerintem célszerű is leírni. Egészségesebbek szeretnénk lenni, vagy esetleg formálódni? Célunk, hogy jobban beleférjünk a ruhánkba, vagy egy alapbetegségen szeretnénk javítani, erősíteni a szív- és érrendszerünket? Ha ezeket leírjuk és jól látható helyre tesszük, akkor segít felidézni azt a kiindulási pontot, hogy mit is szeretnénk elérni. Ebben tud segíteni, ha vannak kis emlékeztetőink erre. Anna: Abszolút! Illetve, ha vannak társaink, akik csatlakoznának, és velünk együtt dolgoznának a célon, az is nagyon motiváló tud lenni… Ani: Ez egy nagyon jó meglátás! Egy csoport, a társak nagyon tudják ösztönözni egymást a mozgásra. Egy barátnő, rokon vagy egy tornacsoport nagyon tud segíteni ebben. Az otthoni mozgás pont ezért nem való mindenkinek, hiszen számtalan feladatot az edzés elé tudunk sorolni, viszont egy csoportos torna keretein belül sokkal motiváltabbak tudunk lenni és végigcsináljuk, hiszen a társaink is így tesznek. Anna: Pontosan! Szerintem nagyon hasznos dolgokat mondtál és kívánom, hogy mindenki megtalálja azt a mozgásformát, amit örömmel tud végezni és ezzel tesz a testi és egyben lelki egészségéért is! Akár a következő Gondolatszikrák alkalmon is megteheted ezt az első lépést, amit január 27-én tartunk a Művelődési Házban Lakiteleken. Itt többek között a mozgás és az egészséges életmód kapcsolata is szóba kerül majd. További részletek és regisztráció az eseményben érhető el, a részvétel ingyenes!

A Tőserdő Lelke télen is tartogat izgalmakat, erről hoztunk most képes beszámolót. A hideg, januári idő ellenére ezúttal is sokan indultak útnak az év első Tőserdő Lelke túráján. A túravezetők ezúttal is Lendvai Edit, Borda Balázs és Hegedűs Zoltán voltak, akik vízfolyásokkal és jégvirágokkal teli mesebirodalmon vezették végig az érdeklődőket. Azt gondolhatnánk, hogy télen, lombkorona, virágok és zöld növénytenger nélkül nem is olyan izgalmas az erdő, ekkor azonban nem is tévedhetnénk nagyobbat. A téli időszak ugyanis egészen másról szól: ilyenkor fedi fel magát igazán az erdő rejtett struktúrája, a fák ezerfelé utat törő ágai, a zord időben is túlélő mohák, vagy éppen a máskor nem látható erdei csapások. A mostani időszak ráadásul amiatt is különösen érdekes, hogy éppen egy elhúzódó árhullám zajlik a Tiszán, ami a Tőserdőre is hatással van. Az ártérbe ugyanis egy ideje már nem látott mennyiségben tört be a víz, feltöltve a mélyedéseket és persze az előző évek aszályos időszaka után szomjazó talajt. A természeti csodák mellett persze a tudás és a közösség most is a középpontban volt. Megismerhették a résztvevők a korábbi áradások történeteit és az ártéri erdő jellegzetes fafajtáiról is beszélgettünk. Télen a törzsek és a lombkorona formája is jobban kivehető, így láthatóvá válik az erdő összetétele is. A túra során ezúttal is voltak játékok, hogy ne csak az erdőt, hanem egymást is jobban megismerhessük. Voltak igazi kihívások is, amit csak úgy lehetett megoldani, ha összedolgozott a csapat. Ilyen kihívást intézett a túrázóknak egy vízátfolyás is, ahol rögtönzött hídat kellett építeni ahhoz, hogy mindenki száraz lábbal átjuthasson rajta. A program végére igazi közösség kovácsolódott, ez pedig kimondott célja is a Tőserdő Lelkének. Az erdei séta mellett ezúttal is érintettük a Sulymos-tó kilátóját, ahol végre nemcsak száraz medret, hanem élettel teli vízivilágot találtunk. Sőt, már a rét egy része is víz alá került, a vízimadarak legnagyobb örömére. Zárásként a megfáradt túrázókat vegán erőleves várta, amit Lendvai Edit készített elő. Jól is jött az erősítés, hiszen a hideg és a közel háromórás séta mindenkiből sokat kivett. Persze jó értelemben, ennek a mozgásnak pedig különösen fontos szerepe van a téli időszakban. A Tőserdő Lelke története pedig tavasszal is folytatódik, legközelebb március 23-án merülhetünk majd el az akkor már zöldülő köntösbe öltöző erdőben. Erről további részletek a Tőserdő Lelke oldalán olvashatók majd. Szerkesztői megjegyzés: a kép, amin a tiszaalpári templom tornya látszik, néhány nappal korábban készült. A látvány a túra alatt is hasonló volt, viszont a magasabban járó nap miatt a szembefényben nem készülhetett jó minőségű kép. A cikk végén, a levesről készült fotókat pedig a túrát megelőző napon készítette Lendvai Edt.

A pályaválasztás és a karriertervezés, majd az Erasmus+ és a komfortzónából való kimozdulás volt a Gondolatszikrák első két részének témája, erről írtunk beszámolót. Borítókép: A második beszélgetésen Bende Anna tartott workshopot az Erasmus+ programmal kapcsolatban. Lehet-e pontosan tudni előre, hogy merre vezet az utunk a pályánk során? Ezzel a felvetéssel indult az évad első Gondolatszikrák beszélgetése, ahol a pályaválasztást és a karriertervezést jártuk körbe szakértőkkel és a közönséggel közösen. A kérdés persze nem olyan egyszerű, hogy igennel vagy nemmel lehetne rá válaszolni. A résztvevők leginkább a pontosan szót emelték ki: egyetértés volt abban, hogy pontosan nem lehet előre látni mindent, ami a jövőben történik, bizonyos mértékig viszont érdemes gondolkodni azon, hol látjuk magunkat öt vagy tíz év múlva, mert ez segíti a gondolkodásunk a jövőről. A karriertervezés viszont nem arról szól, hogy minden lépésről pontos tervvel kell rendelkeznünk. Ez irreális elvárás, ami sok stresszel jár a fiatalok számára, ezért érdemes megértéssel fordulni a bizonytalanság felé is. Nem lehet elvárni, hogy valaki a középiskola után pontos és egyértelmű jövőképpel rendelkezzen, azzal pedig semmi baj nincs, ha valaki több területen is kipróbálja magát, vagy éppen a pályája közben vált irányt. Persze ellenpélda is akad, a szakértők szerint vannak olyan diákok is, akik már nagyon korán eldöntik, merre szeretnének tanulni az érettségi után, ez is egy lehetséges út a sok közül. Az irányváltással kapcsolatban felmerült a kockázatvállalás kérdése is. A túlzott kockázatkerülés olyan lehetőségeket rejt el, ami esetleg segíthetne egy testhezállóbb út megtalálásában. Ezek között van például a vállalkozás is, amire ma kevés egyetemista gondol, mint lehetséges jövőbeni karriercél. A kockázatkerülés mellett szerepet játszik ebben a nagyvállalatok által nyújtott biztos karrier és a vállalkozási ismeretek hiánya is. Az első beszélgetésen Labancz István, Felföldi-Szűcs Nóra, Kósa András Csaba (Oki) és Borda Balázs voltak meghívott vendégeink. Nincs előre megírt megoldás, de minden próbálkozásból lehet tanulni A megoldás rendszerinten egy projektalapú, a lehetőségeket a gyakorlatban is megmutató oktatási elv lehet a résztvevők szerint. Ezekben a projektekben kipróbálhatják magukat a fiatalok, megvalósíthatnak például egy saját ötletet úgy, hogy nem kell még megélhetési kockázatokkal számolniuk. Ezt a szabadságot és önállóságot erősíti az egyetemi rendszer is, ahol már szabadabban tudják összeállítani az órarendet a hallgatók, a szabadon választható tárgyakkal pedig olyan területet is kipróbálhatnak, ami nem, vagy csak részben kapcsolódik a választott szakhoz. A jelenlegi adottságok mellett is vannak lehetőségek arra, hogy különböző területen próbáljuk ki magunkat. A résztvevők szerint az ötvenórás iskolai közösségi szolgálat például egy jó eszköz lehet arra, hogy a diákok betekinthessenek egy-egy terület működésébe, így megtapasztalhatják, hogy az valóban érdekli-e őket, vagy esetleg valami miatt mégsem nekik való az a munka. Érdemes tehát akár a pályaválasztásra is gondolni a közösségi szolgálatos hely választásánál. Ilyen eszköz lehet továbbá az egyetemi tanulmányok során felvett szabadon választható tárgy, egy egyetemi diákszervezetben vagy bármilyen más közösségben való részvétel, de akár egyetemen kívüli program vagy valamilyen civil szervezetnél végzett önkéntesség is. Ezeken keresztül olyan lehetőségek nyílhatnak meg, illetve saját magunkról is olyan új ismereteket szerezhetünk, melyek később segíthetnek a döntésben vagy új utakat nyithatnak meg előttünk. Ha pedig sikerül kilépnünk a munkaerőpiacra, az sem jelenti azt, hogy az utunk kőbe lett vésve. Sokszor éppen ezek az első munkatapasztalatok segítenek felismerni, hogy mi az, amit semmiképp sem szeretnénk csinálni a jövőben. Ilyenkor érdemes átgondolni, milyen lehetőségeink vannak a váltásra. Ezek persze élethelyzettől függően korlátozottak lehetnek, olykor átképzésre is szükség van, a jövő kihívásaihoz való folyamatos alkalmazkodás viszont elengedhetetlen készség lesz az egyre gyorsabban változó világban. A beszélgetések során fontos volt az interaktivitás, bárki hozzászólhatott a témához A komfortzónából való kilépés eszköze az Erasmus+ is lehet A kihívást jelentő helyzetek persze a komfortzónából való kilépéssel járnak, ami egyrészt segíthet a tanulásban, de a pánikzónába is lökhet minket. Erről már a második Gondolatszikrák beszélgetésen volt szó, ahol Bende Anna tartott workshopot az Erasmus+ programban elérhető lehetőségekről és saját tapasztalatairól. Az Erasmus+ az Európai Unió által támogatott program, amely az oktatás, az önképzés, a fiatalok és a sport területén működik. Az Erasmus+ program célja az országok, nemzetek közötti együttműködés és mobilitás támogatása Európában és azon túl. A program során rövidebb, 1-2 hetes és hosszabb, akár fél vagy egyéves projektben is részt vehetnek a fiatalok Európa számos pontján. Az Ifjúsági csere és a Tréningek rövidebb távra szólnak, a jelentkezéshez pedig csak egy motivációs kérdőívet kell kitöltenünk. A DiscoverEU program csak 18 éveseknek szól, ahol Európában felhasználható, ingyenes vonatbérletet igényelhetnek a fiatalok a kontinens felfedezésére. A tanulói/hallgatói mobilitás pedig az oktatási intézményen keresztül történik, ennek feltételeiről az intézményünknél érdemes érdeklődni. Emellett részt vehetünk önkéntes programban és szolidaritási projektet is szervezhetünk, ezeket az Európai Szolidaritási Testület támogatja. Egy erasmusos tréningen vett részt Anna is, amiről a Művházban szervezett workshopon is beszámolt. "Nagyon örültem, hogy a csehországi tréningen szerzett élményeimről mesélve megtarthattam a workshopot a Gondolatszikrák keretein belül. Bevallom, kicsit izgultam előtte. Tudok majd érdekes információkkal szolgálni? Elég hiteles leszek? Beengedhetem a résztvevőket a saját világomba és beszélhetek nyíltan a félelmeimről? Bátorítólag fog hatni az, amit mondok, vagy inkább elbizonytalanítom a résztvevőket?" - mondja arról, hogyan élte meg felkészülést. Ezek olyan félelmek voltak, melyeket éppen a workshop megtartásával tudott legyőzni. "Ahogy láttam, és a visszajelzések is ezt igazolják, hogy jól érezte magát mindenki és meg tudott nyílni. Nagyon családias hangulatban telt az egész esemény. Én is élveztem nagyon ezt az estét és úgy gondolom, fontos témákat jártunk körbe, nagyon hasznos volt beszélgetni ezekről" - mondja Anna. Ahogy a csehországi tréningen való részvétel, úgy a workshop megtartása is a komfortzónából való kilépés volt Anna számára, ami új dolgokat tanított neki. Közben viszont azt is hangsúlyozta a beszélgetés során, hogy önmagunkkal szemben is empatikusnak kell maradnunk. Nem lehet rögtön minden félelmet leküzdeni, mert ez könnyen a pánikzónába lökhet minket, főleg, ha ezekhez a félelmekhez mélyebb okok is kapcsolódnak. Fontos elfogadnunk önmagunkat, és szeretettel, megértéssel fordulni a nehézségeink iránt is, ez kell ugyanis ahhoz, hogy folyamatosan, lépésről-lépésre tudjunk megküzdeni a kihívásokkal. Ha pedig úgy érezzük, hogy a nehézségekkel egyedül nem tudunk megküzdeni, fontos, hogy segítséget kérjünk akár a családunktól, a barátainktól, de leginkább egy szakembertől, aki szakmailag is megalapozott támogatást tud nyújtani számunkra. A jövőre való felkészülésben pedig nincs tökéletes recept, mert sok olyan változás zajlik most is a világban, aminek a következményeit még nem láthatjuk előre. Érdemes minél több területet kipróbálni ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mi az, ami működik, és mi az, amit inkább érdemes elengednünk. Éppen ezért a tudatos megküzdés a legfontosabb, melynek elengedhetetlen elemei a kipróbálás, a tapasztalatok értékelése, a folyamatos visszacsatolás és az élethosszig tartó tanulás is. A Gondolatszikrák jövőre is folytatódik A beszámolóban nem lehet visszaadni mindent, ami két, másfél-kétórás beszélgetésen elhangzott, így mi is inkább arra törekedtünk, hogy a benyomásokról írjunk. Ha valaki kedvet kapott a beszélgetésekhez, jövőre is szeretettel várjuk programjainkon, erről leghamarabb Facebook-oldalunkon adunk hírt. A beszélgetések mellett izgalmas aktivitásokkal, valamint az aktuális témához tervezett finomságokkal is készülünk, melyet ezúton is nagyon köszönünk Lendvai Editnek. A helyszín biztosítását és a lebonyolításban való segítséget pedig köszönjük a Művelődési Ház munkatársainak. Találkozzunk jövőre is a Gondolatszikrákon, gondolkodjunk közösen!

Ismét túrát szervezett a Tőserdő Lelke csapata, ahol az esős idő után sokféle gombát fedezhettek fel a résztvevők. Fotóriportunkban ezt a közösségi hangulatot szeretnénk átadni. Napsütéses, bár kissé hűvös időben indult el az idei őszi Tőserdő Lelke túra. A kilátónál 50-nél is több ember gyűlt össze, hogy vezetett túrán merülhessenek el a Tőserdő ezerszínű világában. A szervezők ezúttal is Lendvai Edit, Borda Balázs és Hegedűs Zoltán voltak. A túrák különlegessége, hogy az erdő és a természet titkainak megismerése mellett az emberi kapcsolatok ápolása, erősítése is a célok között szerepel. Most sem volt ez másként: a program játékos bemutatkozással és hangulatoldással indult, hogy egy kicsit közelebb kerülhessenek egymáshoz a sokfelől, Lakitelek mellett többek között Kecskemétről, Kiskunfélegyházáról, Ballószögről vagy éppen Nagykőrösről érkező résztvevők. A túrán is több megálló volt, ahol egy-egy játékos feladat színesítette a programot. Borda Balázs vezetésével királylányok, királyfik és sárkányok küzdöttek meg egymással egy csoportos kő-papír-olló játékban, majd labdákat kellett átjuttatni az ellenfél csapat térfelére. A játék sok nevetést hozott, a mozgásra pedig szükség is volt a kissé hűvös időben. A túrán az is kiderült, milyen szerencsénk volt a megelőző napok esőzéseivel. A földből ugyanis gombaszámra nőttek ki a... gombák. Számtalan formában és színben tarkították az egyébként is színes erdei avart. Szerencsénkre Lendvai Edit és Hegedűs Zoltán személyében két gombaszakellenőr is volt a szervezők között, így nem csak csodálhatták a formákat a résztvevők, hanem sok új információval gazdagodtak. Az ehető gombák pedig a program meglepetésében is fel lettek használva. A vegán erőlevest még a megelőző nap főzte Edit, ehhez szegfűgombát, késői laskagombát és az útközben szedett nagy őzlábakat olivaolajon sütve használták fel. A felforralt levesléhez kínáltak rizstésztát, zamatos turbolyát és petrezselyemzöldet is. A túrán látott gombákról hoztunk néhány képet is, a leírás mindig a kép alatt szerepel. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy nem szabad a cikkben szereplő képek alapján beazonosítani a felfedezett gombákat. A kinézet mellett nagyon sok tényező, például az állag, a szín és a szag is számíthat egyes fajoknál. Étkezési célra gyűjtött gombát mindig be kell mutatni képzett szakellenőrnek! "Ezek a példányok már igencsak öregek, de azért még így is néhány határozóbélyeg alapján meg lehet állapítani a nemzettséget, hogy valami pókhálósgombával van dolgunk.  Termőhely alapján több faj is szóba jöhet, de a fiatalabb példányok alapján ez a fűzfa-pókhálósgomba (Cortinarius saturninus)" - írta a fenti képekről Edit. A további gombákról is ő írt nekünk rövid ismertetőt a képek alatt. A mérgező retekszagú kígyógomba (Mycena pura) jellegzetesen retek szagot áraszt, amivel könnyű elkülöníteni a hozzá hasonló fajoktól. Jó nagy retekszagú kígyógombák. Ragadós bocskorosgomba (Volvopluteus gloiocephalus) tápdús talajon, bolygatott területeken gyakori, fiatalon ehető. Ráncos tintagomba (Coprinopsis atramentaria) ehető gombafaj, de alkohollal fogyasztva mérgező. A nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) hazai őzlábgomba-fajaink közül a legnagyobb termetű, kalapja akár a 30 centiméteres átmérőt is elérheti. Gyakorisága, könnyű felismerhetősége és nagy termetéből adódó feltűnősége, illetve kiadóssága miatt az egyik leggyakrabban gyűjtött hazai gombafaj. Az erdő szélén sok-sok fiatal nagy őzlábgomba volt a kedvünkért. A nyeles agancsgomba (Xylaria longipes) egy fekete színű, korhadó, de még kéreggel rendelkező faanyagon növő gomba. Egész évben találkozhatunk vele. Nem ehető. A korhadó faanyagon növő sárgástönkű kígyógomba (Mycena renati) csodás kis csokrokat alkot. Nem ehető. A sárga kénvirággomba (Hypholoma fasciculare) kalapja citromsárga, kénsárga szín, közepe sötétebb. A lemezei mindig zöldes árnyalatúak. Mérgező gomba. A gombák mellett ezúttal is sok érdekességről volt szó a túrán. Az enyhe ősznek köszönhetően egészen különleges volt látni, hogy a fák lombkoronája már sárgába és vörösbe váltott, de a csalán tovább zöldellt még az ösvény mentén. A részvevők láthattak hódnyomokat, apró békákat és néhány különleges bükkfát is, de erről a rejtélyről majd egy másik cikkben rántjuk le a leplet. Ha valaki kedvett kapott volna a programhoz, érdemes követni a Tőserdő lelke oldalát a következő eseményekhez. Zárásként pedig íme még néhány színes kép az őszi erdőről:

Az ünnepségen készült fotókkal emlékezünk meg az intézmény elmúlt hat évtizedéről. Egyhetes programsorozattal ünnepelt a Művelődési Ház (hivatalos nevén Lakiteleki Petőfi Sándor Művelődési Ház Közösségi Színtér) november 5-11. között. Az apropó az volt, hogy éppen 60 éve, 1963 novemberében tartották az ünnepélyes megnyitóját az intézménynek, azóta pedig számos felejthetetlen történettel gazdagította a helyiek életét. A programsorozat zárónapján kerekasztal-beszélgetést tartottak a szervezők, ahol korábbi és jelenlegi művházasok és a helyet programokkal megtöltő civilek beszélgettek. Felelevenedtek régi történetek 120 fős ifjúsági klubokról, 62 éves legidősebb ifiklubtagról, de arról is beszélgettek a résztvevők, milyen volt a rendszerváltás előtt kulturális programokat szervezni. Már ekkor elindultak például a népzenei találkozók és a népművészet újjáélesztése is fontos célkitűzés volt, ami abban az időszakban központilag eegyáltalán "nem volt támogatott". Voltak emellett szakkörök, többek között fizikaszakkör, fotószakkör és filmes szakkör is, a pingpong, a színjátszás, a néptánc, a népzene és a zenekari próbák pedig mindig elengedhetetlen részei voltak a művházi hangulatnak. Később ezek tovább bővültek a helyi civilek kezdeményezéseivel, szerveződtek tornafoglalkozások, moderntánc-szakkörök, de még természetjáró egyesület is alakult. A Művházhoz és a helyi közösségi élethez zenekarok is szorosan kapcsolódtak, ilyen volt például a Régi Posta zenekar, de Basszuskulcs klub néven egy ideig zenei közösség is szerveződött. Felsorolni is nehéz lenne minden tevékenységet, így ebben a cikkben nem is teszünk kísérletet erre. A korábbi művházasok arról is beszéltek, hogy többen egészen fiatalon, már 18-19 éves korukban az intézmény vonzásába kerültek akár munkatársként, akár az ifjúsági klubok tagjaként. "Ez az igazi nagy dolog, ha valaki egy Művházban dolgozik" - gondolta akkor, fiatalon egyikük, akinek később, a vezetői kinevezése után jegyezték meg, visszautalva erre a kijelentésére: "akkor most mégiscsak te vagy a legboldogabb ember a világon". A beszélgetés második felében a jövőről is beszéltek a résztvevők. Már a 60-as, 70-es években elindult nyitott ház mozgalom is arra sarkallta a programszervezőket, hogy "adjanak helyet mindenféle önálló kezdeményezésnek", erre pedig a jövőben is lehet építeni. Lakiteleken 30-nál, mások szerint 50-nél több bejegyzett civil szervezet működik, ez a szám informális csoportokkal együtt még nagyobb lehet. Egyetértett abban mindenki, hogy az ő megtalálásuk és a hasonlóan gondolkodók összekötése kulcskérdés lehet a helyi közösségi élet jövőjében. Ezzel kapcsolatban tervben van egy Civil nap is. Ha a program megvalósul, éppen ezek a színes és aktív közösségek mutathatják be egymásnak tevékenységüket, és egymásra is találhatnak akár közös aktivitásokban is. Szintén folyamatban van egy helyi programok táblázat is, ahol egy helyen tennék elérhetővé a helyi programokat, így elkerülve például az egymásra szervezést. A programsorozathoz egy Művháztörténeti kiállítás is készült régi fotókkal, dokumentumokkal és plakátokkal. A beszélgetés végén a fiatalok bevonása is szóba került, ami nagy kihívást jelent ma a programszervezőknek. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb a résztvevők szerint, hogy "meg kell hallgatni az embereket, kint kell lenni az utcán, ott kell lenni a kocsmában", hogy a valós igényeket is fel lehessen mérni. Ezen túl pedig a közösséghez tartozás igényét kell építeni helyi szinten is, mert "egy közösséget csak a közösségi élmény tud megalapozni". A beszélgetés után gálaműsor kezdődött, az estről készült fotókkal kívánunk mi is még legalább ennyi történetet és felejthetetlen közösségi élményt mindenkinek a nagy múltú Művházunk falai között. Az est házigazdája, valamint a rendezvény egyik főszervezője Darabos Márti néni volt, akinek munkásságához sok-sok felejthetetlen művházas élményünk kötődik. A gálaműsor elején Magyarné Juliska néni kapott elismerést, aki hosszú időn keresztül, nagyon magas színvonalon vigyázott a rendre és a tisztaságra a Művházban. Az este során több megható pillanat is volt. A szervezők korábbi művházas programok archív felvételeiből is válogattak, hogy aztán a szereplők - évekkel később - bemutassák ugyanazt a programot, átadva a stafétát az unokáknak, a jövő generációjának. A programot archív felvételek is színesítették, de persze az ovisok, a néptáncosok és Szikra kórus műsora sem maradhatott el.

Hamarosan kezdetét veszi a bajnokság a Lakiteleki TE számára, ezért összeszedtük, mit érdemes tudni a csapatról. A célokról és kihívásokról a vezetőedzőt, Kemenes Györgyöt kérdeztük. Borítókép: Magyar Péter Fiatalok, visszatérők és új érkezők a lakiteleki keretben 24 év – körülbelül ilyen átlagéletkorú kerettel vág neki a következő szezonnak a Lakiteleki TE csapata. A nagyjából 25 fős keret részben a tavalyi csapatra épül, de kiegészült az ificsapatból érkező fiatal játékosokkal, néhány visszatérővel és új igazolásokkal is. Előbbire azért is volt lehetőség, mert az U19-es bajnokság helyett idén az U16-ra és az U13-ra épül a lakiteleki utánpótlásképzés, de fiatalabb korosztályokban, így a Bozsik-programos U7-U9- és U11-ben is focizhatnak a gyerekek (róluk egy későbbi cikkben írunk majd). A fiatalos csapat tehát nem véletlen. „Mindenképpen egy új generáció kialakítása a cél helyi, illetve helyi kötődésű fiatalokból, akik a lakiteleki csapatban szeretnének focizni” – mondja a keretről Kemenes György vezetőedző. A cél pedig teljes mértékben teljesül is idén, hiszen a keret valóban lakiteleki és környékbeli játékosokra épül, kiegészülve néhány tapasztalt légióssal, akiktől a helyi „öregek” mellett szintén tanulni tudnak a fiatalok. Kemenes György vezetőedző éppen utasítást ad a csapatkapitánynak, Győri Sándornak. Fotó: Magyar Péter A visszatérők, Anka Benedek és Varga Sándor a KLC-től igazoltak haza nevelőegyesületükhöz. Anka Benedek leginkább sebességével tudja segíteni a támadásokat, Varga Sándor pedig a középpálya mellett akár a védelemben is bevethető. Szintén a KLC-től érkezett Márton Ádám, aki a védelemben jelenthet majd opciót. Labdabiztosságával leginkább a középpályán jelent majd erősítést Szólát Kevin, aki az előző szezonban a Tiszakécske megye I-es és U19-es csapatában játszott. Benkó Bence személyében kapust is igazolt a Lakitelek, ő Ágasegyházáról érkezett és opciót nyújt a már előző szezonban és védő Balla József mellett. Lakiteleki TE – 2023/24-es szezon – érkező és távozó felnőtt korú labdarúgók: Érkezők: Anka Benedek (KLC), Varga Sándor (KLC), Márton Ádám (KLC), Benkó Bence (Ágasegyháza), Szólát Kevin (Tiszakécske) Távozók: Czakó Kristóf (Tiszakécske), Sáfár Máté (Nyárlőrinc), Kiss Gergely (Tiszaug), Kiss András (Tiszaug), Varga Dániel (Nyárlőrinc), Ivicz Gábor (Nyárlőrinc) Várható bő keret: Anka Benedek, Balla József, Benkó Bence, Dóka Dávid, Faragó Martin, Győri Sándor, Hencz Viktor, Illés Bálint, Illés Kristóf, Kakó Csongor, Kakó Lukács, Kotvics Dominik, Kovács László, Kovács Máté, László Zsolt, Magyar Dániel, Magyar Péter, Márton Ádám, Steklács János, Szabó Ádám, Szólát Kevin, Tamásy Krisztián, Tamásy Roland, Tombácz Barnabás, Varga Sándor, Vörös Attila Az érkezőkkel tehát minden csapatrészt sikerült megerősíteni, a bő keret pedig egyrészt versenyhelyzetet teremt, másrészt az esetleg hiányzók pótlásában is segít. „Számomra a legfontosabb, hogy ők akartak ide igazolni, illetve hazajönni. Meggyőződésem, hogy hosszútávon segíteni tudnak a csapatnak” – mondja az érkezőkről Kemenes György. Az idei szezonban fontos lesz a fiatalok beépítése a csapatba. Fotó: Magyar Péter A becsületes helytállás lesz a cél A fiatal keret egyben azt is jelenti, hogy idő kell majd az összeszokottsághoz és a rutin megszerzéséhez. Kemenes György szerint éppen ezért az elvárás ebben az évben a becsületes helytállás és győzelemre játszás lesz, a legnagyobb kihívást pedig az jelenti majd, hogy egységes tud-e lenni a csapat a legnehezebb pillanatokban is. „Minden azon múlik, hogy forró szívvel, de hideg fejjel tudunk-e majd játszani, és hogy mennyire hiszünk magunkban és egymásban” – mondja. A csapategység idén is nagyon fontos lesz. Fotó: Magyar Péter Az egység megteremtésének érdekében a felkészülési szezonban több mérkőzést is játszott a csapat. A cél az volt, hogy az ellenfél lehetőleg magasabb osztályból érkezzen (Lajosmizse, KLC, Hírös Ép, Kunszentmárton, Tiszakécske, Újhartyán), hogy gyakorolni lehessen a védekezést és a labdakihozatalokat nagyobb nyomás esetén is. Az eredmények ilyen szempontból tehát másodlagosak voltak, nem ez, hanem az erőnléti terhelés és a csapategység építése volt az elsődleges cél. A nyári felkészülési szezon egyébként sem egyszerű egy amatőr bajnokságban. „Mivel amatőr labdarúgásról beszélünk, a munkahelyi elfoglaltságok és a szabadságolások nagymértékben befolyásolták az edzéslátogatottságot. Ezért nem tudok teljesen elégedett lenni a felkészüléssel, de el kell mondanom azt is, hogy a srácok amikor csak tudtak, ott voltak az edzéseken, edzőmérkőzéseken, többen még külön edzéseket is végeztek a megadottak szerint” – mondja a vezetőedző a nyári munkáról. A felkészülés mellett a szurkolóknak is fontos szerepük lesz Kemenes György szerint. „Számomra a szurkolók mindig a 12. játékosunk, akik erőt adnak a legnehezebb pillanatokban, akik együtt sírnak és nevetnek a csapattal. Most igazán nagy szükség lesz a támogatásukra, hogy a fiatal csapatunk fejlődni tudjon, és érezze a szeretetet, a türelmet, a bizalmat.” A szurkolók mindent megtettek a jó hangulatért az előző szezonban. Fotó: Magyar Péter Kilenc csapattal és három fordulóval rendezik meg idén a bajnokságot Idén mindössze 9 csapat lesz a II. osztályú bajnokságban, ilyen kevés indulóra nem sok példa volt korábban. Az alacsony létszámot úgy ellensúlyozzák, hogy a csapatok háromszor mérkőznek meg egymással, így összesen 24 fordulóból áll majd a bajnokság. A kevés induló egyben azt is jelenti, hogy nem lesz olyan csapat, amelyik lefelé lógna ki a mezőnyből, így senki számára nem lesz biztos győzelem, minden pontért meg kell majd küzdeni. A Bács-Kiskun vármegyei II. osztály 2023/24-es kiírásának csapatai. Forrás: MLSZ Adatbank A kevés induló más problémákat is okozhat a szezonban. „Nagyon elszomorító, hogy ennyire visszaesett a csapatok létszáma. Ez így egy csonka bajnokság, a sorsolás miatt pedig a harmadik körben biztosan lesz olyan csapat, amelyik hátrányos helyzetbe fog kerülni azért, mert idegenben kell kétszer megmérkőznie a riválisával. Ez befolyásolhatja akár a bajnokság végkimenetelét is” – magyarázza Kemenes György a háromfordulós lebonyolítás nehézségeit. A bajnokság a Lakitelek számára különösen nehéz mérkőzéssel kezdődik, mivel az újonc Apostag otthonába látogatnak. A hazaiak az előző szezonban 103 lőtt és mindössze 18 kapott góllal zárták második helyen a III. osztály nyugati csoportját, feljutóként pedig minden bizonnyal különösen motiváltak lesznek hazai közönségük előtt. Az első forduló mérkőzései. Forrás: MLSZ Adatbank Kemenes György ezt az első meccset, valamint – természetesen – a Lakitelek-Nyárlőrinc derbiket várja a legjobban, melyek tavaly is izgalmas mérkőzéseket hoztak. Fotó: Magyar Péter A szezon a Lakitelek számára idegenben, augusztus 27-én startol. Az első hazai mérkőzést Kunszállás ellen játssza a csapat szeptember 2-án szombaton, 16:30-as kezdéssel, az első Nyárlőrinc elleni derbi pedig október 7-én lesz szintén hazai pályán. Az őszi szezon sorsolása a Lakiteleki TE számára. Forrás: MLSZ Adatbank A csapat szerepléséről igyekszünk majd mi is időközönként beszámolni, valamint interjúkon keresztül megmutatni azt is, mi történik a kulisszák mögött. A további hírekért és cikkekért kövessétek oldalunkat Facebookon és Instán is!

Közösségi összefogással jött létre esőkert a Színeskertben az Eötvös Iskola udvarán, ahol szakértő segítségével fedezhették fel az érdeklődők a vízmegtartás alapelveit. Borongósan induló szombat délelőtt volt, de az eső mégis elkerülte a Színeskertet. Mintha az időjárás is tudta volna, hogy még várnia kell kicsit, mert készül az esőkert, ahol az égi áldást mélyen magába szívhatja majd a természet. Így indult az esőkert története az iskola udvarán egy közös kertépítéssel, melyet Szelesné Kása Ilona ökoművésztanár szervezett tanítványaival, a Színeskert diákjaival közösen. A tudásmegosztással egybekötött kertépítést Farkas-Barta Kata permakultúra-tervező vezette, a munka utáni megérdemelt ebédet pedig a Nyugdíjas Klub készítette el a résztvevőknek. A közösségépítő és gondolatformáló eseményen mi is részt vettünk, cikkünkben összefoglaltuk, miért fontos egy esőkert, hogyan kezdjünk neki a tervezésnek és mire figyeljünk oda a kivitelezés során. Erről szól a cikk: Miért fontos a vízmegtartás az aszály elleni küzdelemben? Hogyan tervezzük meg a saját esőkertünk? Milyen a jó talaj az esőkertben? Hogyan és mit ültessünk? Víz van, csak nem mindig ott és nem mindig akkor, amikor kellene Tavaly történelmi aszály sújtotta az országot, az Alföld középső része pedig a leginkább érintett területek között volt. Bár az aszály hozzátartozik Magyarország éghajlatához, a klímaváltozás miatt jelentősen melegedő nyarak és az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámok erősítik az aszályhajlamot. Majd jött 2023, és országos szinten két és félszeres csapadékmennyiséggel a legcsapadékosabb januárt hozta el 1901 óta. A szinte teljesen kiszáradt Dög-Tisza 2022 nyarán. Ez a szélsőség jól mutatja a problémát: csapadék ugyan lenne, de ennek területi és időbeni eloszlása nagy kilengéseket mutat. Ennek jó példái a tavaszi és nyári villámárvizek, amikor a zivatarcellákból kis területen hirtelen zúdul le nagy mennyiségű, akár 30-40 mm (ritkábban ennek többszöröse is) esővíz, miközben a szomszédos településen akár egy csepp vizet sem kapnak a földek. Ez a helyi csapadék viszont nagyon fontos lenne, mert a csapadék 40 százaléka a helyi kisvíz körből származik Farkas-Barta Kata szerint. A víz megtartása és a tájban történő eltárolása a későbbi esők miatt is fontos. Az egészséges, megfelelő vízutánpótlással rendelkező növényzet párásabb környezetet eredményez, ami a nyári melegben hozzájárul az újabb felhők keletkezéséhez. Ha viszont teljesen kiszárad a táj, nem lesz elegendő utánpótlása a nyugat felől érkező csapadékrendszereknek, így a csapadékösszeg is csökkenni fog. A hirtelen jött nagy esők az egyik oldalon komoly károkat okoznak, a másik oldalon viszont fontos szerepük van az aszály elleni küzdelemben. A megoldás a vízmegtartás lehet, ami akár a kertünkben is elkezdődhet, erre mutat kísérleti példát a Színeskertben létrehozott esőkert. Érdemes a nagy esőkre tervezni Ha eldöntöttük, hogy szeretnénk megtartani az esővíz egy részét a kertünkben, a terület felmérésével kell kezdeni a munkát. Bár az Alföldre gondolhatunk úgy, mint egy biliárdasztalra, valójában a legtöbb kertben van valamilyen domborzat, a Homokhátságon különösen jellemző ez. Akár 80-100 cm különbség is lehet a kert különböző pontjai között, így érdemes megfigyelnünk, merről merre folyhat el a víz. Az esőkertes foglalkozás a terület felmérésével kezdődött. Az esőkerteknél a legnagyobb vízutánpótlást azok a felületek jelentik, melyekről nem tud a talajba szivárogni az eső. Ilyenek lehetnek a járdafelületek, háztetők vagy akár egy parkoló is. Ha megvan a felület, érdemes kiszámolni a felület nagysága alapján, hogy mekkora vízmennyiséget jelent egy ide zúduló átlagos (10-15mm) vagy egy ritkábban előforduló nagy eső (30-40mm vagy akár 80-100mm). Egy jól kialakított esőkert akár a saját térfogatának háromszorosát is képes elraktározni, ezalapján érdemes kiszámolni azt, mekkora kertre lesz szükségünk az adott felületre zúduló csapadék raktározásához. A Színesház teteje is olyan felület, ahonnan érdemes összegyűjteni az esővizet. Érdemes a csapadékmaximumra tervezni a kertet, ha van elég hely hozzá, mert akkor a ritkább nagy esők csapadéka sem veszik kárba, és nem is okoz gondot, a szakértő szerint. A tervezéssel kapcsolatban Kata egy személyes történetet is megosztott. Néhány éve kecskeméti telkükre hatalmas felhőszakadás érkezett. Bár a tervezés során elviekben figyeltek a szintezésre, a kivitelezés során egy félre értelmezett szintezés miatt, mégis a garázs került a telek legmélyebb pontjára: el is öntötte azt a víz. Ekkor határozták el, hogy változtatni fognak, és kialakítanak egy esőkertet. Több fajta esőkert kivitelezése után, sikerült olyan megoldást találni, amikor már igazán nagy eső érkezett, és nem okozott gondot: „mint a szivacs, úgy felszívta az esőkert az összes csapadékot, még csak víz sem látszódott benne” – mondja. Minden a talajon múlik Miben más egy esőkert egy sima gyepnél? Gondolhatjuk, hogy az is elég, ha nem betonozzuk le a keret, de ez önmagában nem elég. „Ki vannak élve a talajok, nincs szervesanyag-tartalom” – mondja Kata arról, mi a legnagyobb probléma. „Leszedünk mindent, lombot, füvet, és nem marad semmi, olyan lesz, mint a beton.” A problémát kicsiben szemlélteti az alábbi két fotó is. A hagyományos gyepes, kijárt talaj annyira összetömörödött, hogy a víz elkezd folyni rajta – ez történik nagyban a villámárvizeknél is. A túlhasznált, összetömörödött talaj nem képes elnyelni a hirtelen jött nagy mennyiségű csapadékot, így az elkezd folyni az alacsonyabban fekvő területek irányába. A laza felszántott talajokat pedig viszi magával a víz, sokszor sárlavinát okozva. A tömörödött talajon azonnal szétfolyik a víz, csak lassan szikkad el. A második képen a Színeskert komposztálójának korábbi helye látható, ahol jó minőségű, magas komposzt tartalmú talaj halmozódott fel. Ez a komposzttalaj szivacsként nyeli el a vizet. A jó minőségű talajon a növényzet is jobban tud fejlődni, a gyökérzet lazán tartja a talajt a gyökérkapcsolatokkal és a kapcsolódó gombákkal. A szerves talajt kedvelő talajlakó élőlények, például a giliszták vagy az őket kereső vakondok pedig járataikkal lazítják azt. A komposzttalaj szivacsként nyeli el a vizet. A Színeskertben a komposztálók korábbi helye így adta magát, hogy ott legyen az esőkert. Alig kezdtük el a tervezést, máris jött a kérdés: „lehet, hogy kész is van az esőkert, és mehetünk haza?” A kérdés persze félig viccként merült fel, de jól jelzi azt, mennyire fontos a terület felmérése. Nem biztos, hogy rögtön a legnagyobb átalakításra kell gondolni, lehet, hogy már most is van olyan helyünk a kertben, amit minimális átalakítással is felhasználhatunk az esőkert létrehozása során. Ilyen volt a terület az átalakítás előtt. Hogyan és mit ültessünk? A kert kialakításának első lépése a talajalkotás. Ehhez jó minőségű, humuszos komposzttalajt kell keverni az eredeti talaj felső rétegével, így tápanyagban és szerves anyagban gazdag talaj jön létre. A kertet érdemes úgy kialakítani, hogy több szintje legyen: körben a kivett földből vagy fűkockákból szegélyt alakíthatunk ki, a belső részen pedig más-más szintű teraszokkal választhatjuk el a tereket. A talajalkotás során jó minőségű komposzttal keverhetjük az eredeti földet (2-3-4), a kert szélét pedig a kivett gyeptéglákból is kialakíthatjuk (1). A munkák során is érdemes figyelni a természetre, a nagyobb gyökereket például nem szabad elvágni, mert az akár a fák életébe is kerülhet, ha nem tud megfelelően regenerálódni vagy valamilyen fertőzés támadja meg a sérülésen keresztül. Nagy fák környezetében érdemes inkább emelni a szinten, hogy a gyökérzet, bántódás nélkül maradjon a talajban. Fátlan területeken a talaj szinttől mélyülő esőkerteket alakíthatunk ki. Ha elkészült a kiinduló talaj, többé nem kell, sőt, nem is szabad kapát fognunk. Elég, ha mulcsot használunk, ami lebomolva tovább növeli a talaj szervesanyag-tartalmát. A földmunkák (fordítás, kapálás) azért is károsak, mert ezzel tönkretesszük a talajlakó élőlények járatait (vagy akár meg is ölhetjük őket), az életben szegényebb talaj pedig ismét tömörödni fog, így csökken a víztartóképessége is. A talaj lazítását elvégzik helyettünk a giliszták és más talajlakó élőlények, ha a természetre bízzuk ezeket a folyamatokat, azzal, ha benne hagyjuk az esőkertben a lombot, évelő növények levágott szárait. A legkisebb kert is tele van élettel, ahol minden élőlénynek megvan a maga szerepe a rendszerben. A beültetett növényeket érdemes úgy megválogatni, hogy ne legyen közöttük invazív faj, ami gyorsan elterjedve kiszoríthatja a többi növényt. Azt is érdemes eldönteni, mi a célunk a növényekkel. Szeretnénk esetleg ehető növényeket ültetni, vagy a madarakat szolgálnánk ki inkább? Az esőkertben is igaz a biodiverzitás fontossága, így többféle fajt érdemes választani. A legmélyebb részekre érdemes a vízkedvelő növényeket ültetni, mivel ez a rész kapja a legtöbb esővizet, a magasabb részekre pedig mehetnek a szárazságtűrő fajok, ahová csak nagyobb esőzések során jut el a víz. Középre ültethetünk fákat, cserjéket, a kert oldalát pedig megerősíthetjük örökzöld kúszónövényekkel és évelőkkel is. Magról kelő vadvirágokat is vethetünk, melyek a rovarok, például a méhek számára jelenthetnek fontos nektárforrást. Ez csak az első lépés Az esőkert szombat délutánra elkészült, néhány nappal később pedig jelentős mennyiségű csapadék is érkezett, pont időben ahhoz, hogy feltöltse vízzel a frissen kialakított kertet. Néhány finomhangolásra ugyan még szükség lehet az építkezés után, a kert nagy részén már nem szabad komolyabb földmunkába kezdeni, azzal ugyanis a talaj minőségét rontanánk. Ellenben megfigyelhetjük, mi hogyan fejlődik, mit ültettünk jó vagy rossz helyre, a tapasztalatokat pedig egymással is megoszthatjuk. Az esőkert sokféle szempontból járul hozzá az életünkhöz: segít eltárolni a vizet, így csökkenti a villámárvíz kialakításának esélyét, miközben az talajt és a légkört érintő aszály enyhítésében is szerepe lehet. A növényekkel új élőhelyeket teremtünk a körülöttünk élő állatok számára és a légköri szén-dioxid megkötését is segítjük. Mi magunk is megcsodálhatjuk a kerten keresztül a természet csodáit, miközben a közös munka és tudásmegosztás során közösséget is építünk. A munka után megérdemelt ebédet a Nyugdíjas Klub készítette el a résztvevőknek. Ez is jó példa arra, hogyan tudnak együttműködi a helyi közösségek egy jól cél érdekében. A Színeskert esőkertje is ezzel a céllal jött létre, hogy példát mutasson mindenkinek, aki szeretné kivenni a részét az aszály elleni küzdelemben. Amennyiben a kert jól működik, később máshol is indulhatnak hasonló projektek. Már csak egy kérdés maradt: hol lesz a következő esőkert? Utóirat: az esőkertes foglalkozás után egy vizes élőhellyel is bővült a Színeskert. Szelesné Kása Ilonától fotókat is kaptunk az új kerti tavacskáról:

A pályaválasztásról, érzelmi és racionális döntésekről, a jövő szakmáiról és élethosszig tartó tanulásról beszélgettünk a negyedik Gondolatszikrákon. Borítókép és fotók: Parádi Levente Merre tovább? – ezzel a címmel szerveztünk beszélgetést a pályaválasztásról január végén. A témát Barta József történelem-filozófia szakos középiskolai tanárral, Felföldi-Szűcs Nórával, a Corvinus Egyetem tanszékvezető docensével, Labancz István kémia-földrajz szakos középiskolai tanárral és Madariné Ádám Györgyi középiskolai tanárral, a Kecskeméti Szakképzési Centrum igazgatóhelyettesével jártuk körbe. A beszélgetés során szó volt gyermekkori álmokról, a döntés szabadságáról, racionális és érzelmi alapú döntésekről, a pályaválasztást kísérő stresszről, de kitértünk arra is, miért nem tragédia az első bukás és hogy a kudarcaink egyben lehetőségek is a folyamatos fejlődésre. A teljes beszélgetés a cikk végén vagy a Szikramag Facebook-oldalán, ezen a linken érhető el. A beszélgetést szófelhővel kezdtük. Arra voltunk kíváncsiak, kinek mi jut eszébe a pályaválasztásról. El lehet helyezkedni abban a szakmában, amiről gyermekként álmodtunk? A beszélgetés első interaktív részében arra voltunk kíváncsiak, hogy kire igaz az állítás, miszerint „ma is abban a szakmában dolgozom, vagy abban szeretnénk elhelyezkedni, amiről gyermekként álmodtam”. A közönséget megosztotta ez a kérdés, meghívott vendégeink viszont kivétel nélkül úgy vélekedtek, hogy most is az álomszakmájukban dolgoznak. Abban ugyanakkor már jelentős eltérések voltak, mennyire volt ez az út egyenes a gyermekkori álmok felé. Még ha úgy is tűnik, hogy minden egy irányba mutat, akkor is kitartásra és folyamatos megerősítésre van szükség ahhoz, hogy ne tántorítson el semmilyen kudarc a kijelölt céltól. Máskor pedig egyáltalán nem biztos, hogy az első választás lesz hosszú távon is a befutó, erre hoztak személyes példákat vendégeink is. Azt mindannyian kiemelték, hogy soha nem késő váltani, és könnyen lehet, hogy az első választásunk bizonyítja csak be számunkra, hogy mi az a munka, amit semmiképp sem szeretnénk később csinálni. Nincs olyan munka, amiben mindig minden tökéletes Gyakran olvasni a közösségi médiában azt az idézetet, miszerint egy napot sem kell dolgoznunk, ha olyan szakmát választunk, amit igazán szeretünk csinálni. Ezzel azonban vendégeink nem értettek egyet. Az idézet azt sugallja, hogy lehet olyan munkát találni, ami mindenben tökéletes, de ez a legtöbb esetben nincs így. Még a legszerethetőbb munkának is vannak árnyoldalai, nehézségei, melyeket nem feltétlenül szeretünk csinálni, mégis meg kell, mert része a munkának. Az pedig kimondottan illúzióromboló lehet, ha az álomnak hitt szakmában jövünk csak rá, hogy vannak olyan feladatok is, melyek nem nekünk lettek kitalálva, és nincs is olyan munka, amiben minden tökéletes. Labancz István ezzel kapcsolatban a job shadowing, vagyis „árnyékmunka” módszert hozta fel pozitív példának. A módszer lényege, hogy a diákok eltöltenek bizonyos időt a kiszemelt szakmában dolgozó, tapasztalt személy mellett. A folyamat során nemcsak kiselőadást hallgathatnak a munkáról, hanem mélyebben, őszintén bele is láthatnak abba, miből áll az adott munkakör, mi az, ami nekik is tetszeni fog, és mi lesz az, ami nem a kedvenc feladatuk lesz, ha ezt a pályát választják. Érzelmekre és racionalitásra egyaránt szükség van a döntés során Felmerülhet az is, hogy az érzelmi vagy a racionális döntés vezet-e jobb döntéshez, ezeket azonban nem lehet szétválasztani vendégeink szerint, mindkettőre szükség van. Az alapirány, vagyis, hogy mi az, amit igazán szeretünk, jórészt érzelmi alapú döntés lesz. Ezután viszont fontos, hogy a valósággal is vessünk számot, és mérlegeljük az elérhető információkat, például az előző évek ponthatárát egy egyetemi szaknál. Az információk keresésénél érdemes óvatosnak lenni, mert a számok sok tényezőn múlhatnak, és egyáltalán nem biztos, hogy például az a kezdőfizetés mindenkire igaz lesz, amivel az adott szakot vagy szakmát hirdetik. Ez a személyes képességeinken és rajtunk kívül álló tényezőkön is múlik, de lehetnek olyan szakmák is, ahol a kezdőfizetés ugyan alacsonyabb, később viszont sokkal gyorsabb ütemben növekedhet a kereset az életpályán. A döntés támogatásában a szülők szerepéről is beszéltek a résztvevők. Barta József szerint ma egy fiatalnak sokkal szűkebb autonómiája van a döntései során, mert leginkább a szülők és a társadalom elvárásainak szeretne megfelelni, a döntési szabadság pedig emiatt korlátozottá válik. Ezen úgy lehet változtatni, ha a szülők az elvárások és konkrét irányok meghatározása helyett inkább többet beszélgetnek a gyerekekkel és igyekeznek biztosítani a szükséges információk forrását, de nem helyettük hozzák meg a döntést. A Gondolatszikrák beszélgetésen ezúttal is többen összejöttünk, de online is sok emberhez jutottunk el. Nem csak a legjobb egyetemekről lehet sikeres karriert építeni Bár az önbizalom nagyon fontos a pályaválasztás során, és érdemes mindig egy kicsit magasabbra helyezni azt a bizonyos lécet, az önismeret és a realitás is fontos a résztvevők szerint. Érdemes megjelölni első helyen azt az álomszakot, amit először kinéztünk magunknak, hiszen utólag már elegendő pont esetén is csak egy évvel később tehetjük ezt meg, de jó, ha vannak alternatív terveink is. A lehetőségek pedig nemcsak a legjobb egyetemeken találhatnak meg. Egy alacsonyabb ponthatárokkal rendelkező egyetemen is sok-sok olyan impulzust kaphat egy hallgató, amiből aztán később sikeres karriert tud építeni, és egy nagyon magasan jegyzett egyetemet is el lehet úgy végezni, hogy közben a diák elszalasztja a lehetőségeket. A lényeg az új dolgokra és a fejlődésre való nyitottságban rejlik, a lehetőségeket magunkon belül kell keresni. Ha valaki pedig egyetemi szak helyett szakmát választ inkább, az is lehet lehetőségekkel teli döntés. Egyre többször szembesülünk azzal a problémával, hogy nem találunk mesterembert bizonyos feladatokra. Ma ráadásul olyan modern technológiákat kell alkalmazni szinte minden területen, amihez magasan képzett, jó képességű szakemberekre van szükség. A beszélgetésen a szakmák tanulását, mint lehetséges pályairányt is érintettük. Az sem törvényszerű, hogy csak gimnáziumból lehet egyetemre menni. Többen választják azt az utat, hogy technikum után megtanulnak egy szakmát, majd kihasználva a többletpontok adta lehetőségeket, csak ezután kezdik el a felsőoktatási szakképzési vagy egyetemi tanulmányokat, akár részmunkaidős, munka melletti duális képzésen. A nyitottság a gyorsan változó világ miatt is fontos. Madariné Ádám Györgyi szerint ma az egyik legnagyobb kihívás a pályaválasztás során az, hogy olyan szakmákra kell felkészülni, melyekről jelenleg még azt sem tudjuk, hogy léteznek. Éppen ezért van szükség arra, hogy olyan készségeket és képességeket sajátítsunk el, amelyekkel erre a változó világra is fel tudunk készülni. Az érdeklődőket Lendvai Edit és a Művelődési Ház jóvoltából ezúttal is finomságokkal vártuk. Az első bukás után sem dől össze a világ Akár pályaválasztásról, akár a jövőre való felkészülésről vagy az első egyetemi évekről beszélünk, az egyik legfontosabb fogalom a reziliencia, vagyis az a képesség, hogy rugalmasan alkalmazkodva megküzdjünk a változással és folyamatosan tanuljunk az akadályok segítségével. Felföldi-Szűcs Nórának egyik személyes missziója, hogy a hallgatók kudarctűrő képességét is erősítse, szerinte ugyanis nagyon sokan félnek ettől, pedig egy-egy kudarc önmagában még semmit nem jelent. Az első egyetemi év a legtöbb fiatalnak kilépés a komfortzónából, sokszor egy idegen városban a család és baráti védőháló nélkül, amiben szükségszerűen benne lesznek a kudarcélmények is. Ez arról szól Nóra szerint, hogy tanulunk, benne vagyunk a folyamatban, majd le kell vonnunk a tanulságokat és a szükséges következtetéseket. A tanulási folyamatnak szükségszerű velejárója a zsákutca, az pedig már a tanár feladata, hogy ezen átlendítse a diákot. A pályaválasztás tehát nem egy pillanatnyi döntés, hanem egy élethosszig tartó tanulási folyamat, melynek során lesznek sikeresebb és kevésbé sikeres döntések is. A pályaválasztás a beszélgetés alapján ott kezdődik, hogy mennyire ismerjük meg önmagunkat, hogyan tudjuk szűrni a körülöttünk lévő információt, de legfőképpen azon múlik, hogyan birkózunk meg a kudarcainkkal és hogy tudunk-e váltani, ha rossz irányba indultunk el. A rossznak tűnő döntésekben is ott van a tapasztalatszerzés és a tanulás lehetősége, amiből épülni lehet. A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:

A téli napfordulón lángoló máglya és ánizsos kalács lobbantotta fel a közelgő világosság reményét. Fotó: Kovács Máté Régi hagyományokat felelevenítve gyújtottak máglyát a Tőserdei Holt-Tisza partján. A lángok apropója a téli napforduló, vagyis az év leghosszabb éjszakája volt, az „átbillenés” december 21-én 21 óra 49 perckor történt meg[1]. A hagyományok szerint ilyenkor a falu apraja-nagyja összegyűlt, hogy együtt merítsenek erőt a máglya fényéből a tél hátralevő részére, és így vittek némi világosságot a sötét éjszakába. Az alkalomra sütött kerek, ánizsos kalácson a négy „csillagányizs” a négy égtájat szimbolizálta, célja pedig az volt, hogy a kalács közepén átnézve pillantsák meg a lángokat. Fotó: Lendvai Edit Ezt a szokást elevenítették fel Lakiteleken is néhány évvel ezelőtt, azóta pedig a járványidőszakot leszámítva minden évben kisül a kerek kalács és meggyullad a máglya a Tőserdei Holt-Tisza partján. A helyszínválasztás célja az volt a szervezők szerint, hogy az esemény minél nyitottabb és elérhetőbb legyen a falubeliek és az érdeklődők számára. Régen a falu legmagasabb pontján gyújtották meg a tüzet, hogy az mindenhonnan látszódjon. Ez ma már nem lenne megvalósítható a beépítettség és a növényzet miatt. Az idei ünnepen a beszélgetések mellett volt szörp, meleg tea, forralt bor, süti és zsíroskenyér is. Bár a készülődés minden évben hasonló, a táncoló lángok minden évben más-más gondolatot jelenítenek meg. „Idén felfedeztük a tűzben a kettős keresztet, de a parázsban egy izzó szemű kígyót is látni véltünk, a lobogó tűzben meg mindenki mást vélt felfedezni” – írja Facebookon Kovács László Árpád az eseményről. Fotó: Kovács Máté A téli napforduló megünneplése a legtöbb ősi kultúrában, így a sztyeppei lovasnomád magyarok hitvilágában is fontos szerepet játszott. Az ünnep ősi magyar neve a feltételezések szerint a „kara csun” lehetett. A “kara” feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, valamint a “csun” – fordulás szóösszetételből állhatott össze az ünnep elnevezése[2]. Később a keresztény ünnepkörrel, Jézus születésének ünnepével keveredve alakulhatott ki a mai karácsony elnevezés is. A karácsony pontos származása vitatott, több más forrás, például a Magyar etimológiai szótár inkább szláv eredetre, az ősszláv korcsun (‘lépő’), azaz ‘napforduló’ szóra utal[3]. Fotó Kovács Máté Származástól és kultúrától függetlenül a „fényes pillanat” a reményt, a nappalok hosszabbodását és a természet megújulásába vetett hitet jelentette a közösségek számára. A karácsonyi ünnepkör Jézus eljövetelével is hasonló motívumokra épül, a betlehemi csillag a maga fényével éppúgy szimbolizálja a reményt, mint az ősi természeti népek hitvilágában a téli napfordulón emelt máglya. Ma már inkább fényfüzérek hoznak világosságot a téli éjszakákba, de eközben sem érdemes szem elől tévesztenünk hagyományainkat és a fény jelentőségét. Mi is ezzel a fénnyel kívánunk boldog karácsonyt mindenkinek, és reményben gazdag új esztendőt!

A kimaradástól való félelemről, algoritmusokról és a közösségi média pozitív és negatív hatásairól egyaránt beszélgettünk a második Gondolatszikrák eseményen, miközben régi barátságok elevenedtek fel, és generációk közötti inspiráló párbeszéd is kialakult. Az első adventi gyertya, a Gondolatszikrák a gyertyagyújtás után kezdődött a Művelődési Házban. Fotó: Tóth Sándor Zoltán „Ki lehet-e szállni a Facebookból?” – Csupán egyetlen kérdés a sok közül, amiről hosszasan beszélgettünk a legutóbbi Gondolatszikrák eseményen Subicz Beáta család- pár- és szexuálterapeutával, Barta József történelem-filozófia szakos középiskolai tanárral és a résztvevőkkel közösen. A kiinduló kérdésre természetesen nem volt egyértelmű válasz. Volt, aki szerint ezt bármikor meg tudná tenni, ha szeretné, mások viszont úgy gondolták, hogy a Facebook a mai világban már megkerülhetetlen platform lett. Az sem mindegy, hogy mire használjuk: van, akinek munkaeszköz a közösségi média, mások kapcsolatépítésre, információszerzésre használják, de az is előfordul, hogy csak szórakozásként lépnek fel valamelyik oldalra. Mindenestere világszinten közel 2,9 milliárd felhasználóval jelenleg is a Facebook a legnépszerűbb platform[1], így a szerepe megkerülhetetlenné vált a hétköznapokban. A témaindító kérdésekkel az volt a célunk, hogy minden résztvevőt bevonjunk a beszélgetésbe. A FOMO, vagyis a Fear of Missing Out, magyarul a kimaradástól való félelem a legtöbb résztvevőt érintette valamilyen formában. Attól félünk, hogy valamilyen fontos dologról maradunk le vagy akár a társas közösségeinkből is kimaradunk, ha nem vagyunk minden percben naprakészek. Az információs áradatban viszont nem könnyű szűrni és szelektálni a tartalmakat, így előfordul, hogy túlterheljük magunkat, ami az ünnepi időszakban különösen igaz lehet. A résztvevők közül többen úgy küzdenek meg ezzel, hogy kimondottan olyan csoportokat követnek, ahol a területen jártas, tapasztalt szakemberek osztanak meg ellenőrzött információkat. A résztvevők számára ilyenek lehetnek például gombákról, pszichológiáról vagy utazásokról szóló csoportok és oldalak, ahol tényleg olyan tartalmakkal találkozhatnak, amik valóban hasznosak számukra és persze megbízhatóak is. Ez persze önmagában nem elég, ha nem követi valamilyen személyes interakció. „Az internet fejlődésének köszönhetően egyre kevesebb szükség lesz az emberi érzelmekre, hiszen ezek helyett a gépi algoritmusok fogják irányítani a logisztikává vált emberi létezést. Az emberi létezés „logiszitkálozódását” jól mutatja az, hogy karácsonykor már nem Jézus születését, hanem fogyasztási és logisztikai képességünk növekedését ünnepeljük” – mondja a közösségi média és az ünnepek kapcsolatáról Barta József. Vannak azért pozitív hatások is. Ilyen lehet például saját fotók megosztása a közösséggel, a bármilyen távolságon átívelő kapcsolattartás, régi ismerősök felkeresése, a közösségépítés vagy éppen egy-egy pozitív reakció, amit a posztjainkra kaphatunk. Mint mindennek, ennek is vannak persze árnyoldalai: a negatív reakciók önbizalomrombolók lehetnek, szélsőséges esetben akár depresszióhoz vagy más mentális betegséghez vezethetnek. A posztok valóságtartalma szintén okozhat a problémát, a sokszor csillogó felszín mögött ugyanis nem tudhatjuk, mi az, ami valódi, a csillogás pedig azt az érzetet keltheti bennünk, hogy nekünk is ilyen életet kellene élnünk, ami persze egyáltalán nem biztos, hogy igaz. A generációk közötti párbeszéd új ajtókat nyithat a gondolkodásban Tökéletes megoldás tehát nincs, a beszélgetés során pedig nagy előny volt, hogy szinte minden generációból voltak résztvevők, így sokféle nézőpont kerülhetett elő. „Remek alkalom volt egy minket érintő probléma átbeszélésére. Különösen azért, mert több korosztály véleménye, tapasztalata találkozott” – mondja az eseményről az egyik résztvevő, Parádi Levente. Amikor az eseményen szerzett benyomásairól kérdeztük, Subicz Beáta is a generációs sokszínűséget emelte ki. „Több generáció találkozott, a fiatalabbak említették a szülőket, nagyszülőket is”, ez pedig szerinte további érdekes beszélgetéseket hozott. Képernyőidőben például egyáltalán nem volt akkora eltérés az idősebbek és a fiatalabbak között, mint amire elsőre számítani lehetett. Világszinten az internetezők átlagosan közel két és fél órát töltenek a közösségimédia-felületeken[2]. Az eseményen ugyan nem számoltunk átlagot, de voltak ehhez nagyon közeli értékek is, így csak elsőre tűnik soknak a napi 147 perc. A beszélgetéshez érdekes adatokkal is készültünk, melyeket személyes történetekkel színesítettek a résztvevők. A beszélgetést meghívott előadóink és az esemény résztvevői egyaránt sok-sok információval és személyes történettel tették színesebbé. Emellett az is cél volt, hogy az elgondolkodtató adatok mellett legyenek interaktív elemek is, például készültünk kvízkérdésekkel és gondolatébresztő rövidfilmet is vetítettünk. „A beszélgetések során lehetett egymástól is kérdezni, mindenki a saját tapasztalatai alapján szólalhatott meg, egymásra figyelve sok információt és megerősítést lehetett kapni” – mondja Beáta a csoportdinamikáról. „Sok rácsodálkozás is volt, nem olyan természetes mindenki számára az a hatás, ahogyan hat ránk a közösségi média”. A beszélgetés nem érhet véget Ahogyan az egy jó beszélgetésnél lenni szokott, az előre tervezett témák csupán harmadát érintettük a közel kétórás közös gondolkodás során. A végén még olyan izgalmas területek is előjöttek, mint az algoritmusok és a deepfake, melyek önmagukban is egy-egy egészestés témát adhatnának a jövőben. Erre pedig lesz is alkalom, ugyanis a Gondolatszikrák első évada az ünnepek után is folytatódik, a következő alkalom terveink szerint rendhagyó módon a hónap első péntekjén, január 6-án lesz. Hamarosan jelentkezünk további információkkal, de addig is szívesen fogadunk bármilyen ötletet, véleményt, hozzászólást a jövőbeni beszélgetésekkel kapcsolatban. A Gondolatszikrák célja, hogy összehozza a helyi közösséget egy-egy aktuális és izgalmas téma mentén. A beszélgetéseken keresztül jobban megismerhetjük egymást, beleláthatunk mások eltérő nézőpontjába, a közös gondolkodás végére pedig inspirációval és élményekkel gazdagodva írhatjuk tovább közös történeteinket.