top of page

Történelmi aszály és özönvíz? Hozzunk létre vízmegtartó esőkerteket!

Közösségi összefogással jött létre esőkert a Színeskertben az Eötvös Iskola udvarán, ahol szakértő segítségével fedezhették fel az érdeklődők a vízmegtartás alapelveit.

Borongósan induló szombat délelőtt volt, de az eső mégis elkerülte a Színeskertet. Mintha az időjárás is tudta volna, hogy még várnia kell kicsit, mert készül az esőkert, ahol az égi áldást mélyen magába szívhatja majd a természet. Így indult az esőkert története az iskola udvarán egy közös kertépítéssel, melyet Szelesné Kása Ilona ökoművésztanár szervezett tanítványaival, a Színeskert diákjaival közösen.


A tudásmegosztással egybekötött kertépítést Farkas-Barta Kata permakultúra-tervező vezette, a munka utáni megérdemelt ebédet pedig a Nyugdíjas Klub készítette el a résztvevőknek. A közösségépítő és gondolatformáló eseményen mi is részt vettünk, cikkünkben összefoglaltuk, miért fontos egy esőkert, hogyan kezdjünk neki a tervezésnek és mire figyeljünk oda a kivitelezés során.


Erről szól a cikk:

  • Miért fontos a vízmegtartás az aszály elleni küzdelemben?

  • Hogyan tervezzük meg a saját esőkertünk?

  • Milyen a jó talaj az esőkertben?

  • Hogyan és mit ültessünk?

Víz van, csak nem mindig ott és nem mindig akkor, amikor kellene


Tavaly történelmi aszály sújtotta az országot, az Alföld középső része pedig a leginkább érintett területek között volt. Bár az aszály hozzátartozik Magyarország éghajlatához, a klímaváltozás miatt jelentősen melegedő nyarak és az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámok erősítik az aszályhajlamot. Majd jött 2023, és országos szinten két és félszeres csapadékmennyiséggel a legcsapadékosabb januárt hozta el 1901 óta.

A szinte teljesen kiszáradt Dög-Tisza 2022 nyarán.


Ez a szélsőség jól mutatja a problémát: csapadék ugyan lenne, de ennek területi és időbeni eloszlása nagy kilengéseket mutat. Ennek jó példái a tavaszi és nyári villámárvizek, amikor a zivatarcellákból kis területen hirtelen zúdul le nagy mennyiségű, akár 30-40 mm (ritkábban ennek többszöröse is) esővíz, miközben a szomszédos településen akár egy csepp vizet sem kapnak a földek.


Ez a helyi csapadék viszont nagyon fontos lenne, mert a csapadék 40 százaléka a helyi kisvíz körből származik Farkas-Barta Kata szerint. A víz megtartása és a tájban történő eltárolása a későbbi esők miatt is fontos. Az egészséges, megfelelő vízutánpótlással rendelkező növényzet párásabb környezetet eredményez, ami a nyári melegben hozzájárul az újabb felhők keletkezéséhez. Ha viszont teljesen kiszárad a táj, nem lesz elegendő utánpótlása a nyugat felől érkező csapadékrendszereknek, így a csapadékösszeg is csökkenni fog.


A hirtelen jött nagy esők az egyik oldalon komoly károkat okoznak, a másik oldalon viszont fontos szerepük van az aszály elleni küzdelemben. A megoldás a vízmegtartás lehet, ami akár a kertünkben is elkezdődhet, erre mutat kísérleti példát a Színeskertben létrehozott esőkert.


Érdemes a nagy esőkre tervezni


Ha eldöntöttük, hogy szeretnénk megtartani az esővíz egy részét a kertünkben, a terület felmérésével kell kezdeni a munkát. Bár az Alföldre gondolhatunk úgy, mint egy biliárdasztalra, valójában a legtöbb kertben van valamilyen domborzat, a Homokhátságon különösen jellemző ez. Akár 80-100 cm különbség is lehet a kert különböző pontjai között, így érdemes megfigyelnünk, merről merre folyhat el a víz.

Az esőkertes foglalkozás a terület felmérésével kezdődött.


Az esőkerteknél a legnagyobb vízutánpótlást azok a felületek jelentik, melyekről nem tud a talajba szivárogni az eső. Ilyenek lehetnek a járdafelületek, háztetők vagy akár egy parkoló is. Ha megvan a felület, érdemes kiszámolni a felület nagysága alapján, hogy mekkora vízmennyiséget jelent egy ide zúduló átlagos (10-15mm) vagy egy ritkábban előforduló nagy eső (30-40mm vagy akár 80-100mm). Egy jól kialakított esőkert akár a saját térfogatának háromszorosát is képes elraktározni, ezalapján érdemes kiszámolni azt, mekkora kertre lesz szükségünk az adott felületre zúduló csapadék raktározásához.

A Színesház teteje is olyan felület, ahonnan érdemes összegyűjteni az esővizet.


Érdemes a csapadékmaximumra tervezni a kertet, ha van elég hely hozzá, mert akkor a ritkább nagy esők csapadéka sem veszik kárba, és nem is okoz gondot, a szakértő szerint. A tervezéssel kapcsolatban Kata egy személyes történetet is megosztott. Néhány éve kecskeméti telkükre hatalmas felhőszakadás érkezett. Bár a tervezés során elviekben figyeltek a szintezésre, a kivitelezés során egy félre értelmezett szintezés miatt, mégis a garázs került a telek legmélyebb pontjára: el is öntötte azt a víz. Ekkor határozták el, hogy változtatni fognak, és kialakítanak egy esőkertet. Több fajta esőkert kivitelezése után, sikerült olyan megoldást találni, amikor már igazán nagy eső érkezett, és nem okozott gondot: „mint a szivacs, úgy felszívta az esőkert az összes csapadékot, még csak víz sem látszódott benne” – mondja.


Minden a talajon múlik


Miben más egy esőkert egy sima gyepnél? Gondolhatjuk, hogy az is elég, ha nem betonozzuk le a keret, de ez önmagában nem elég. „Ki vannak élve a talajok, nincs szervesanyag-tartalom” – mondja Kata arról, mi a legnagyobb probléma. „Leszedünk mindent, lombot, füvet, és nem marad semmi, olyan lesz, mint a beton.”


A problémát kicsiben szemlélteti az alábbi két fotó is. A hagyományos gyepes, kijárt talaj annyira összetömörödött, hogy a víz elkezd folyni rajta – ez történik nagyban a villámárvizeknél is. A túlhasznált, összetömörödött talaj nem képes elnyelni a hirtelen jött nagy mennyiségű csapadékot, így az elkezd folyni az alacsonyabban fekvő területek irányába. A laza felszántott talajokat pedig viszi magával a víz, sokszor sárlavinát okozva.

A tömörödött talajon azonnal szétfolyik a víz, csak lassan szikkad el.


A második képen a Színeskert komposztálójának korábbi helye látható, ahol jó minőségű, magas komposzt tartalmú talaj halmozódott fel. Ez a komposzttalaj szivacsként nyeli el a vizet. A jó minőségű talajon a növényzet is jobban tud fejlődni, a gyökérzet lazán tartja a talajt a gyökérkapcsolatokkal és a kapcsolódó gombákkal. A szerves talajt kedvelő talajlakó élőlények, például a giliszták vagy az őket kereső vakondok pedig járataikkal lazítják azt.

A komposzttalaj szivacsként nyeli el a vizet.


A Színeskertben a komposztálók korábbi helye így adta magát, hogy ott legyen az esőkert. Alig kezdtük el a tervezést, máris jött a kérdés: „lehet, hogy kész is van az esőkert, és mehetünk haza?” A kérdés persze félig viccként merült fel, de jól jelzi azt, mennyire fontos a terület felmérése. Nem biztos, hogy rögtön a legnagyobb átalakításra kell gondolni, lehet, hogy már most is van olyan helyünk a kertben, amit minimális átalakítással is felhasználhatunk az esőkert létrehozása során.

Ilyen volt a terület az átalakítás előtt.


Hogyan és mit ültessünk?


A kert kialakításának első lépése a talajalkotás. Ehhez jó minőségű, humuszos komposzttalajt kell keverni az eredeti talaj felső rétegével, így tápanyagban és szerves anyagban gazdag talaj jön létre. A kertet érdemes úgy kialakítani, hogy több szintje legyen: körben a kivett földből vagy fűkockákból szegélyt alakíthatunk ki, a belső részen pedig más-más szintű teraszokkal választhatjuk el a tereket.

A talajalkotás során jó minőségű komposzttal keverhetjük az eredeti földet (2-3-4), a kert szélét pedig a kivett gyeptéglákból is kialakíthatjuk (1).


A munkák során is érdemes figyelni a természetre, a nagyobb gyökereket például nem szabad elvágni, mert az akár a fák életébe is kerülhet, ha nem tud megfelelően regenerálódni vagy valamilyen fertőzés támadja meg a sérülésen keresztül. Nagy fák környezetében érdemes inkább emelni a szinten, hogy a gyökérzet, bántódás nélkül maradjon a talajban. Fátlan területeken a talaj szinttől mélyülő esőkerteket alakíthatunk ki.


Ha elkészült a kiinduló talaj, többé nem kell, sőt, nem is szabad kapát fognunk. Elég, ha mulcsot használunk, ami lebomolva tovább növeli a talaj szervesanyag-tartalmát. A földmunkák (fordítás, kapálás) azért is károsak, mert ezzel tönkretesszük a talajlakó élőlények járatait (vagy akár meg is ölhetjük őket), az életben szegényebb talaj pedig ismét tömörödni fog, így csökken a víztartóképessége is. A talaj lazítását elvégzik helyettünk a giliszták és más talajlakó élőlények, ha a természetre bízzuk ezeket a folyamatokat, azzal, ha benne hagyjuk az esőkertben a lombot, évelő növények levágott szárait.

A legkisebb kert is tele van élettel, ahol minden élőlénynek megvan a maga szerepe a rendszerben.


A beültetett növényeket érdemes úgy megválogatni, hogy ne legyen közöttük invazív faj, ami gyorsan elterjedve kiszoríthatja a többi növényt. Azt is érdemes eldönteni, mi a célunk a növényekkel. Szeretnénk esetleg ehető növényeket ültetni, vagy a madarakat szolgálnánk ki inkább?


Az esőkertben is igaz a biodiverzitás fontossága, így többféle fajt érdemes választani. A legmélyebb részekre érdemes a vízkedvelő növényeket ültetni, mivel ez a rész kapja a legtöbb esővizet, a magasabb részekre pedig mehetnek a szárazságtűrő fajok, ahová csak nagyobb esőzések során jut el a víz. Középre ültethetünk fákat, cserjéket, a kert oldalát pedig megerősíthetjük örökzöld kúszónövényekkel és évelőkkel is. Magról kelő vadvirágokat is vethetünk, melyek a rovarok, például a méhek számára jelenthetnek fontos nektárforrást.

Ez csak az első lépés


Az esőkert szombat délutánra elkészült, néhány nappal később pedig jelentős mennyiségű csapadék is érkezett, pont időben ahhoz, hogy feltöltse vízzel a frissen kialakított kertet. Néhány finomhangolásra ugyan még szükség lehet az építkezés után, a kert nagy részén már nem szabad komolyabb földmunkába kezdeni, azzal ugyanis a talaj minőségét rontanánk. Ellenben megfigyelhetjük, mi hogyan fejlődik, mit ültettünk jó vagy rossz helyre, a tapasztalatokat pedig egymással is megoszthatjuk.


Az esőkert sokféle szempontból járul hozzá az életünkhöz: segít eltárolni a vizet, így csökkenti a villámárvíz kialakításának esélyét, miközben az talajt és a légkört érintő aszály enyhítésében is szerepe lehet. A növényekkel új élőhelyeket teremtünk a körülöttünk élő állatok számára és a légköri szén-dioxid megkötését is segítjük. Mi magunk is megcsodálhatjuk a kerten keresztül a természet csodáit, miközben a közös munka és tudásmegosztás során közösséget is építünk.

A munka után megérdemelt ebédet a Nyugdíjas Klub készítette el a résztvevőknek. Ez is jó példa arra, hogyan tudnak együttműködi a helyi közösségek egy jól cél érdekében.


A Színeskert esőkertje is ezzel a céllal jött létre, hogy példát mutasson mindenkinek, aki szeretné kivenni a részét az aszály elleni küzdelemben. Amennyiben a kert jól működik, később máshol is indulhatnak hasonló projektek. Már csak egy kérdés maradt: hol lesz a következő esőkert?


Utóirat: az esőkertes foglalkozás után egy vizes élőhellyel is bővült a Színeskert. Szelesné Kása Ilonától fotókat is kaptunk az új kerti tavacskáról:



102 megtekintés

Comments


bottom of page