Keresés az oldalon

Október elején Dániában jártunk, ahol a SzínesKert oktatási programját mutattuk be. Az élményekről főszerkesztőnk, Kovács Máté írt személyes beszámolót. Hogyan működik a demokrácia Dániában? Hogyan jelenik meg a szabadság és az önállóság már egészen gyermekkorban is? Mit jelent ott a fenntarthatóság? Néhány téma azok közül, melyekről sokat tanultunk dániai utunk során október elején. A Magyar-Dán Kulturális Egyesület közvetítésével a Színeskert Alapítvány oktatási programját mutattuk meg az aalborg-i Fenntartható Városok Nemzetközi Konferencián , ahol olyan témákat érintettek a kiállítók, mint a biodiverzitás védelme, az ENSZ fenntartható fejlődés céljai , a civil klíma- és ökoaktivizmus, a fenntartható divatipar kérdései vagy éppen a hulladék mennyiségének csökkentése és az újrahasznosítás fontossága. Az úton hárman vettünk részt: a Színeskert alapítója és a Magyar-Dán Egyesület elnökségi tagja, Szelesné Kása Ilona, A SzínesKert diákvállalkozásának vezetője, Kovács Gergő, valamint jómagam szintén a Magyar-Dán Egyesület elnökségi tagjaként. Az egyhetes programunk során rengeteg új impulzussal, inspirációval és tudással gazdagodtunk, az élményekről pedig rendszeresen beszámoltam Facebook-oldalalom is. Ezeket gyűjtöttem most össze ebben a cikkben néhány kiegészítéssel, megjegyzéssel. Első nap: megérkezés Dániába testben és lélekben is Október 1-jén érkeztünk meg Dániába, az első napot Thorningban töltöttük Ellen és Torben Bæk-Sørensen csodálatos vendégszeretetét élvezve, akik a Magyar-Dán Kulturális Egyesület testvéregyesületének, a Dansk Ungarsk Venskabsforening nek (röviden DUV) oszlopos tagjai. A két egyesület közötti kapcsolat több évtizedre nyúlik vissza, a találkozások és tudáscserék pedig azóta is rendszeresek Dániában és Magyarországon is. Thorning egy csendes és nyugodt kisváros, félúton Billund és Aalborg között, Silkeborg közelében a Jylland-félsziget közepén. A délután során felfedeztük a környéket, külön odafigyelve a helyi élővilág érdekességeire. Este Ellen és Torben készítettek nekünk tradicionális dán vacsorát, ami gyakran az ünnepekkor is az asztalra kerül. Második nap: a komolyan vett demokrácia Silkeborg városába kalauzolt el minket Ellen és Torben a második napunkon, ami Thorninghoz közel helyezkedik el. Megmutatták nekünk a helyi önkormányzat épületét és a tanácstermet, majd városnéző túrára indultunk. Izgalmas volt látni, mennyire komolyan veszik helyben a demokráciát és a demokratikus működéshez elengedhetetlen tereket és intézményeket. Ezek a dán társadalom alapját is képezik, amiből sokat tanulhatunk. Az is érdekes volt, mennyire kedvesek és segítőkészek az emberek. A teremőr például bármilyen rosszalló megjegyzés nélkül jött oda hozzánk, néhány érdekességet is mesélt, a fotót is ő készítette rólunk. Ez is egy olyan alapvetésnek tűnik az itteni társadalomban, ami a hétköznapi kapcsolatok is meghatározza. Harmadik nap: bicajozni bárhol, bármikor, bármeddig "Így lehet egyre népszerűbb a fenntartható városi közlekedés Budapesten" - így szól egy korábban megjelent cikkem címe, amit a Corvinus Egyetemen írtam. Szeptemberben a fenntartható városi közlekedés volt a témánk, melyet egy vízióval indítottunk. Ebben leírtam egy olyan pozitív jövőképet a fenntartható közlekedésről, ami a mi fenntartható jövőnk is lehetne. Aztán a második napon Silkeborgban, a harmadikon pedig Aalborgban jöttem rá: ez a vízió igazából már létezik. Dániában mindent átszőnek a kiépített, szintben is eltérő kerékpárutak, a tárolóknál pedig alig lehet helyet találni. Nagy dugót sehol sem látni, rengetegen választják a bringázást. Sétatávon belül pedig szinte bármi elérhető, amire szükségünk lehet. Olyan jó lenne, ha mi is megvalósítanánk ezt a jövőt. Második és harmadik nap: találkozások Dániában élő magyarokkal Szerdán az Aalborgi Magyarok Társaságának vezetői, Kis Renáta és Varga Zsolt láttak minket vendégül. A vacsorán a hétvégi tevékenységeink és az egyesületek bemutatkozása mellett arról is beszélgettünk, milyen irányban működhetnénk együtt a jövőben is. A beszélgetés annyira jól sikerült, hogy fotót el is felejtettünk készíteni, Csütörtökön újabb Aalborgban élő magyarokkal találkoztunk, ezúttal a 7773vinbar ban láttak minket vendégül a hely megálmodói és létrehozói, Kovács Erik és Kovácsné Sárkány Adrienn. A hely célja, hogy ablakot nyisson a magyar kultúra, a magyar borok és hungarikumok felé, ezt az elkötelezettséget és odaadást pedig az ételeken és a beszélgetéseink során is tapasztalhattuk. Negyedik és ötödik nap: közös cselekvés kultúrákon átívelően egy zöldebb jövőért A fenntartható városok konferenciára az utazásunk közepén került sor, ami szintén a találkozásokról szólt Aalborgban. Sokan jöttek oda a standunkhoz alkotni, és kíváncsian hallgatták a növényi tinták készítésének menetét, a fenntartható művészet "ökosságait", valamint a Színeskert klímamegoldását. Külön öröm volt számunkra, hogy a mai napon is találkoztunk és beszélgettünk Aalborgban élő magyar családokkal. Olyan is volt, akivel teljesen véletlenül futottunk össze, és nagyon örült annak, hogy magyar szavakkal is találkozhatott. A két nap során közös alkotásra invitáltuk az érdeklődőket, akik egy Aalborg feliratot festettek meg növényi tintákkal. Így egy együtt, a természet ajándékaival színeztük újra a jövőnket. Mindenki csak egy-két motívumot adott hozzá az alkotáshoz, az mégis csodás egész lett. Éppúgy, ahogyan a klíma- és ökológiai cselekvés is működhet. Közös úton haladva, melyhez mindenki hozzáadja a saját részét, motívumát, tudását. Akár nemzeteken átívelően is. Hatodik nap: újabb közös alkotás az aalborgi magyarokkal Az Aalborgi Főkönyvtárban tartottunk foglalkozást vasárnap délelőtt az Aalborgi Magyarok Társaságával, ahová Ellen és Torben is elkísértek minket a DUV képviseletében. A téma ezúttal is a növényi tintákkal való alkotás volt a SzinesKert Alapitvány foglalkozásán, a közös munka során pedig ismét sok-sok inspiráló beszélgetésben lehetett részünk. Ismét csodás alkotások születtek, készítettünk is néhány fotót ezekről. Az aalborgi magyarok sok-sok segítséget nyújtottak nekünk az aalborgi tartózkodásunk alatt, és még a városról szóló izgalmas könyvet is kaptunk tőlük. Hálásak voltunk ezért az odaadó hozzállásért, ezért is gondoltunk arra, hogy viszonzásul itt is tartunk egy foglalkozást a helyieknek. Reméljük, hogy hamarosan ismét találkozhatunk majd, akár a jövőbeni, lehetséges közös projektjeink részeként. Hetedik nap: a dán oktatás, ahol a nyitottság és a közös fejlődés a cél Utolsó napunkon Thorning településen, Torben, a DUV vezetője megszervezte, hogy ellátogathassunk a helyi iskolába, óvodába. Itt az igazgatónő megmutatta, hogy a gyerekeknek milyen lehetőségeik vannak. A látogatás persze nekünk is nagy élmény volt. Ha lehetne, holnaptól beiratkoznék az első osztályba Dániában, annyira jó volt látni a nyitott, együttműködésre és közös fejlődésre épülő modellt az otthon ismerős frontális, poroszos oktatással szemben. Még egy órára is bemehettünk Torbennek köszönhetően, aki korábban tanított az iskolában. Ili megmutatta a gyerekeknek a növényi tintákkal való festést, és a Színeskertről készült rövid videót is levetítettük. Utána pedig a fenntarthatóságról beszélgetett a Tanárnő a gyerekekkel, akik rendkívül tájékozottak voltak a témában. Nagyon jó volt ezt hallani. 🌱🌍 A gyerekeknek van konyhai órájuk, ahol maguk sütik-főzik meg az osztály ebédjét. Külön terem és óra van szerszámokkal való gyakorlásra, de zenélni ia megtanul mindenki. Heti egyszer közös énekléssel indítják a napot. Persze a felszereltség is nagyon profi volt, de a lényeg nem itt, hanem a hozzáállásban van. A gyerekek nem alárendeltek, akiket megnevelni akarnak, hanem partnerként vannak kezelve, a pedagógusok pedig a fejlődést segítik. Egy osztállyal többen foglalkoznak, a szakma pedig megbecsültnek számít társadalmi és anyagi értelemben is. Torben nagyon jól összefoglalta azt az alapelvet, amit nekünk is el kellene sajátítanunk, ha fenntartható jövőt szeretnénk magunknak. Nem az történik itt Dániában, hogy a gyerekeket integrálják bele egy merev oktatási rendszerbe, hanem az iskola célja éppen az, hogy minden érdeklődésű és képességű gyereket inkluzívan bevonjon a közösség életébe. Mindenki egyformán fontos, a szabadság pedig a felelősségvállalás megtanulásával is együtt jár. Utunk zárása: vacsora és beszélgetés a demokráciáról Dániai utunk zárásaként egy csodás vacsora mellett a demokráciáról is beszélgettünk. Az este során szóba került az iskolarendszer mellett a dán demokrácia és a konstruktív, békés egyet nem értés fontossága is. Jó volt látni, hogy bár sok dologban ők sem értenek egyet egymással a Dán-Magyar Baráti Szövetségben, sőt, egészen eltérő politikai állásponton is lehetnek néhány témában, mégis igaz barátok tudnak maradni. 🤝 Ez egy újabb olyan személetmód, melyre nekünk is nagy szükségünk lenne itthon. Sokszor azt tapasztalom, hogy a politikai diskurzus két, szerintem egyaránt problémás irányt vesz fel. Az egyik a tisztelet és a másik fél megértésének, elfogadásának hiánya, ami aztán veszekedéshez, vagy egyenesen gyűlölethez vezet. A másik pedig az ettől egyáltalán nem független hallgatás, amikor még csak említeni sem szabad politikai témát, nehogy konfliktus vagy sértődés legyen belőle. Pedig a demokratikus működés egyik alapfeltétele a politikai diskurzus, aminek bizony része az egyet nem értés, a konfliktus is. Egy jól működő demokráciában ez nem hiba, sőt, a folyamat elengedhetetlen része. A gyűlölet csak újabb gyűlöletet szül, megoldást nem. Az elhallgatás pedig csak a lelkünkben halmozódik fel, és ugyanúgy nem vezet egy jobb világ felé. A konstruktív egyet nem értés, a tisztelettel és személyeskedés nélkül zajló vita, a kompromisszumok és közös megoldások keresése viszont mindannyiunk számára lehetőséget adnak a pozitív irányba történő változásra. "Állítsuk helyre együtt a közéleti diskurzust. Merjünk beszélgetni, alkossunk véleményt akár politikáról is, és ami a legfontosabb: hallgassuk meg a másikat. Értően, teljes figyelemmel. Ez lehet a jövőbeni közösségi demokráciánk alapja" - ez az, ami számomra a legfontosabb tanulság volt utunk során.

Számtalan történetszál, mégis Minden Egy. Főszerkesztőnk személyes heti hírlevelében cikkekről és eseményeinkről is szó lesz. Izgatott vagyok, ugyanis hosszú tervezés után elindítottam a #MindenEgy személyes hírlevelem, melyben heti-kétheti rendszereséggel foglalom össze, mi minden történt velem, milyen impulzusok értek és mit tanultam a fenntartható és természetközeli jövőnk felé vezető úton. 🌍✨🌿 Az első számban csaknem másfél hónapot foglalok össze. Alig fértem bele egy e-mailbe, annyi minden történt. Az írás közben örömteli volt megélni, hogyan függnek össze a látszólag távoli történések is. A talajtól és a kerti levelektől indulok, kitekintek Dániába és egy inspiráló corvinusos előadásról is beszámolok, majd a lakiteleki projektjeinkkel vissza is térek a talajhoz, a körforgást teljessé téve. Ha tetszett az összefoglaló, akkor megköszönöm, ha feliratkozol rá. Ez azért is fontos, mert így visszajelzést kapok arról, érdemes ezt folytatnom. Másrészt pedig megkerülhetjük ezzel, hogy az impulzusok eljutása a közösségi média algoritmusain múljon. A Szikramag fontos írásait és eseményeinket is rendszeresen megosztom ott, így ezekről sem marad le, aki feliratkozik. A teljes első hírlevél és a feliratkozás:

Az Alföld elsivatagosodása a kertünkre is hatással van. Az öntözés hosszabb távon nem jelent megoldást, inkább szárazságtűrő növényeket kellene ültetni. Mit és hogyan? Erről szólt a Lakiterra projekt legutóbbi két eseménye a Színeskertben és Tiszakürtön Tálas László Máté vezetésével. Történelmi aszály sújtotta  Magyarországot 2022-ben, majd egy valamivel csapadékosabb év után 2024-ben újabb súlyos nyári aszály  következett. Ennek elsősorban a mezőgazdasági termelésre nézve volt katasztrofális hatása, de a kertjeinket is megviselte a vízhiány. Az eső elmaradása mellett a légköri aszály is komoly problémát jelent . Ez a légkör tartós, nagyfokú nedvességtartalom-csökkenése, amely a növényi vízellátásban zavart okoz, akár a levelek is megéghetnek. Ilyenkor hiába árasztjuk el a növények gyökérzetét, azok nem képesek annyi vizet felvenni, mint amennyit a leveleiken keresztül párologtatnak. Ez ellen öntözéssel sem tehetünk, sőt, még ronthatunk is a helyzeten . Bizonyára mindenki emlékszik még nyárról a kiégő gyepre, kiszáradó növényekre, megviselt fákra, melyeket az egyre szélsőségesebb nyári viharok  még könnyebben döntenek le, újabb károkat okozva. A helyzet várhatóan csak romlani fog a következő években. „A klímaváltozás kontinentális éghajlatra gyakorolt legtöbb negatív hatása a Pannon-övezetben tapasztalható, amely Magyarországot, Szerbiát, Bulgáriát és Romániát jelenti. Ez a régió szenvedni fog a hőhullámok és az aszályok megnövekedett előfordulásától, anélkül, hogy a növénytermesztést az év más időszakaira át lehetne helyezni.” – szemlézi a Válasz Online  a dán Aarhus Egyetem agroökonómusa, Jørgen E. Olesen által vezetett kutatócsoport tanulmányát . A téma a Szelesné Kása Ilona és a Színeskert  által szervezett, „Miért örüljünk a homoknak”  című, a lakiteleki talajok egészségével foglalkozó LakiTERRA program részeként megszervezett találkozókon is előkerült. A szakértő vendég Tálas László Máté, a Tiszakürti Arborétum vezetője volt, aki előbb a Színeskertben, majd egy héttel később saját tiszakürti birodalmában adott hasznos és szemléletformáló tudást a résztvevőknek. A Színeskert Lakiteleken, őszi színekben pompázva. Az öntözött pázsit már ma is luxus, amin változtatnunk kell A vízhiányra az öntözés nem jelent valódi megoldást, mert ehhez természetesen vízre is szükség lenne. A talajvízszint folyamatosan csökken , amit egyre többen tapasztalnak a fúrt kutaknál is. A mélyebben fekvő vízkészletek is végesek , ráadásul nagyon lassan pótlódnak, melynek megőrzése az ivóvízellátásunk miatt sokkal fontosabb lenne. Vannak tervek a folyókból történő vízpótlásra, de ezek leginkább mezőgazdasági célt szolgálnak, nagyon kis területen alkalmazhatók , és az kell hozzá, hogy a folyó megfelelő vízhozammal rendelkezzen. A szélsőséges, aszályos időszakban hiába öntöznénk a folyóink vizével, ha azokban is alig van víz. (Az öntözéssel szembeni ellenérvekhez ezt a bejegyzést  ajánljuk.) Az öntözés tehát luxus, főleg akkor, ha az egyedüli haszna olyan növények életben tartása, melyek csak esztétikai értékkel bírnak és önállóan nem is tudnának alkalmazkodni hazánk klimatikus viszonyaihoz . „Ha már öntözünk, olyan növényeket öntözzünk, amit meg is eszünk vagy fel is használunk” – mondja Tálas László Máté a Színeskertben, a Lakiterra talajegészséggel foglalkozó projekt egyik programján. „Vizet kellene spórolni, amit pedig használunk, azt tényleg hasznos dolgokra használjuk fel. A szép zöld gyep csak viszi a vizet, de valójában luxus, extra, nincs rá szükségünk.” Pázsit helyett jöhetnek a szárazságtűrő növények Akár ilyen is lehet egy előkert zöld gyep helyett, mint amit Tiszakürtön láttunk Mátééknál. Bár a klímaváltozás és az aszály trendjei vészjóslóak számunkra, a természetet nem olyan fából faragták, hogy összeroppanjon a változástól. Az alkalmazkodás természetes folyamat, ha hagyjuk kibontakozni. „Nincs két egyforma év, folyamatos a változás”  – mondja Máté. „A növények is vándorolnak, csak ez nem emberi tempóval történik, ezért nehezen vesszük észre.” Ha ragaszkodás helyett jobban megfigyeljük a kertünket, hamar felfedezhetjük ezt. Máté szerint, „ami helyben van vagy helybe jön, azzal kell megpróbálni együtt élni” . Olyan homoktalajon hoztak létre kísérleti kertet, ahol korábban semmi sem maradt meg. Talajcsere helyett olyan növényekre költöttek, melyek eleve ehhez a közeghez alkalmazkodtak. Szokásos gyep helyett gyeppótló növényeket ültettek és vetettek, melyek bírják ugyan a nyírást, de az aszályhoz is alkalmazkodtak. „Nyáron vannak ezek közül is olyanok, amelyek kisülnek, de el nem pusztulnak, csak nyugalmi állapotba vonulnak – mondja Máté. Bizonyos növényeknél, bizonyos helyeken abszolút természetes folyamat, hogy nyáron is pihenőre mennek . A szárazság színeinek, textúráinak szépségeihez érdemes lesz hozzászoktatnunk magunkat, mert a nyáron dús és zöld kert élménye a klímánkkal teljesen ellentétes. A lokális vándorlás és alkalmazkodás mellett nagyobb léptékben is vándorolnak a növények. Az idegenhonos növények megosztó témának számítanak, Máté szerint érdemes ezt két részre osztani. A Balkán, vagy akár Kis-Ázsia és a Kaukázus térsége hozzánk jobban kapcsolódó terület, ahonnan korábban és most is érkeznek növények az éghajlat változása miatt. „A baj akkor van, ha nagy ugrások történnek. Például Amerikából vagy Kelet-Ázsiából ugranak át növények az emberrel, melyek teljesen más ökológiai rendszerekből   származnak (lásd selyemkóró, kanadai aranyvessző, őszirózsa fajok, homoki prérifű, medvetalp kaktusz fajok, zöld juhar, gyalogakác stb.)”  – mondja Máté. Az észak-amerikai préri növényei például komoly kihívást jelentenek az eurázsiai sztyeppi társulások számára és teljesen tönkre teszik azok ökológiai egyensúlyát, megváltoztatva az élőhelyek faj összetételét, kiszorítva onnan az élőhelyen természetesen előforduló növényeket és a hozzájuk kapcsolódó állatvilágot is. Máté sokféle növényfajjal és ültetőközeggel kísérletezik. A mediterrán növények hazánkban is egyre nagyobb számban jelennek meg. Ezek jobban alkalmazkodtak a szárazsághoz, az éghajlati övek északabbra tolódása pedig a növényvilág tolódásával is jár. Máté rendszeresen járja a térséget, hogy megfigyelje a helyi növényvilágot és a szárazsághoz való alkalmazkodást. Itthon is kísérletezik különféle talajtípusokon szárazságtűrő, helyben őshonos vagy délebbről érkező növényekkel, melyek a jövőt is jelenthetik. Ettől persze a klímaváltozás veszélye nem oldódik meg, mert a fő gond nem a változással, hanem annak ütemével van. Ma a klimatikus eltolódás olyan sebességgel történik, amit már nehezen tud lekövetni a vándorlás, így mindkét területre, a klímaváltozásra és annak hatásainak csökkentésére, valamint a változáshoz való alkalmazkodásra is szükség van. Az aszály a havas látszat ellenére nem múlt el, továbbra is készülnünk kell rá. Mit és hogyan ültessünk akkor a zöld gyep helyett? Bár elsőre ez csak álomnak tűnik, az öntözés csökkentésére a mi viszonyaink között is van lehetőség. Máté például több olyan ágyást gondoz, melyek egyetlen alkalommal, ültetéskor kaptak tőle vizet, a többit a természetre bízta. A Tiszakürti Arborétumban is van kísérleti ágyás. A szárazságtűrő növények kiválasztásakor is fordulhatunk a természethez. Érdemes több évszakban kimenni a rétre és megnézni, mi található ott, melyik növény mikor bújik elő, milyenek helyben a csapadékviszonyok. Ha például találunk olyan növényt, ami kiválóan érzi magát aszályos időszakban a homokon, utána is nézhetünk a tulajdonságainak, majd szedhetünk róla magot. „Milyen magot találtál? Hogyan nézett ki, volt-e függeléke? Ezek alapján a szél viszi a magját, rovarok, madarak, esetleg más állatok?” A magfogásról a Színeskert diákjai is tanulnak. Arra érdemes figyelni, hogy ne legyen inváziós faj, ami könnyen túlszaporodhat a kertünkben. Mátéhoz is fordulhatunk segítségért és tanácsokért, ha megfelelő növényt keresünk. A mesterséges körülmények között szaporított, földlabdás növények helyett a magfogás és magról vetés hatékonyabb lehetne Máté szerint. „Erősebbek lesznek a növények, mert ehhez a fizikai és mikrobiológiai közeghez és klímához alkalmazkodtak. A behozott növényeknél ez nem áll fenn, nem tudnak elég gyorsan alkalmazkodni a körülményekhez, a beporzókkal is kevésbé kompatibilisek.” A foglalkozáson néhány szárazságtűrő növényt is elültettünk a Színeskertben. Az ültetési módszer kiválasztásánál a felület sűrűségét érdemes vizsgálni. „Ha kevés a vegetáció, érdemes vetni. Ha sok, akkor a magvetés kevésbé fog működni, mert a nagy versengést kevésbé bírják ezek a növények” . Mátéék például talajfúróval alakítanak ki lyukakat, melyek megnyitják a záródott gyepet az új növények előtt. A vakondtúrás maga is természetes gyepnyitás, ami nagyon hasznos lehet, érdemes hálával tekinteni a jelenlétükre. „Jönnek a magok, bepotyognak, a túrás idővel összeesik és már meg is tud kapaszkodni a növény a gyep közepén is” – mondja Máté. Ha pedig kiválasztottuk a növényt a szabadgyökeres ültetéshez, az alábbi elveket érdemes követni: Érdemes kibontani a növényt és leszedni majd lemosni a gyökerekről az eredeti talajt. Ez a korábbi talajmikrobák eltávolítása miatt fontos, mert könnyebben tud alkalmazkodni a növény az új közeg mikrobiológiájához. A sok helyen használt tőzeges közeg a víz elszivárgását gátolja a növények gyökérnyaki részén, ami kirohadáshoz vezethet. Ezt mindenképp el kell távolítani. A felső zöld részt minél inkább vissza kell vágni, hogy az energia ne oda, hanem a gyökerek felé menjen. Érdemes megfigyelni a növény alapi rügyeit és azok fölött vágni le a lombozatot. Az ültetőgödröt akkorára kell ásni, hogy a gyökerek visszahajlás nélkül elférjenek benne . „Vagy ássunk nagyobb gödröt, vagy ültessünk kisebb növényt”  – mondja Máté, hozzátéve, hogy a gyökerek megmetszését egyáltalán nem ajánlja. „A lényeg, hogy a növények nyaka jól érezze magát, különben nem élik túl az átültetést”  – mondja Máté. Ha ezeket az elveket betartjuk, és fokozatosan szárazságtűrő növények felé mozdulunk el, a nyári aszályoktól is már kevésbé kell tartanunk. Az öntözés csökkentésével pedig sok pénzt és időt is spórolhatunk magunknak amellett, hogy a fenntarthatóbb jövőhöz is hozzájárulunk. Ha többet szeretnél tudni a talaj egészségéről, a fenntartható kertről vagy az ökológiai gazdálkodásról, csatlakozz a LakiTERRA csoporthoz Facebookon , ahol a program következő közösségi alkalmai mellett sok hasznos tudást osztunk meg egymással. A LakiTERRA program a Lakitelek Önkormányzata által vezetett, a HuMUS projekt keretében megvalósuló pilot projekt, melyben a talajdegradáció, tömörödés és vízvisszatartás problémáinak kezelése áll a középpontban. A LakiTERRA célja a talajegészség fejlesztése különféle résztvevők bevonásával: az oktatásra, helyi lakossági érzékenyítésre és gyakorlati talajvizsgálatokra koncentrálva. A projektről itt lehet olvasni bővebben .