Keresés az oldalon

Tüntetésen vettünk részt június 2-án Kecskeméten, ahol teatasakkészítő-foglalkozás mellett csapatunk két tagja, Lendvai Edit és Kovács Máté beszédet is mondtak. A beszéd teljes szövegét blogunkon is közöljük véleménycikként. A lenti beszéd 2025. június 2-án Kecskeméten, a Szabad a Szavad tüntetésen a kecsup.hu meghívására hangzott el. A beszédet írták és felolvasták: Lendvai Edit, Kovács Máté. A cikkben a megírt szöveget tesszük közzé, így előfordulhat, hogy néhány helyen a tényleges, elmondott szóhasználat eltér, de az üzenet azonos maradt. A személyes részeknél jelöltük, hogy kihez tartozik a bekezdés, a többi gondolat közös tartalom. Nincs hova tovább hátrálnunk. Két lehetőség van: vagy összekapaszkodunk és kiállunk egymásért, politikai hovatartozástól, világnézettől, vallástól, bármilyen egyediségünktől függetlenül, vagy a hatalom mindannyiunkat eltapos, ha nem a kapzsi érdekeiket szolgáljuk ki. Eltapossák azt, aki kérdésekkel provokál, aki mer mást gondolni a világról, aki kritikát fogalmaz meg, aki félti az ökológiai rendszereket. Eltapossák azt, aki nem tapsol lelkesen az első sorban (hiszen ez már régen "aki nem velünk, az ellenünk" világ) és eltapossák azt is, aki nem adja oda "önként" a tulajdonát, ha az megtetszik egy hatalmasnak, vagy aki csak egyszerűen szabadon szeretne élni azzal, akit szeret. Tudom, hogy kormánypárti szimpatizánsként nehéz megélni ezeket a sorokat, mert tudom jól, milyen hinni valakiben, és rájönni később, hogy valami egészen mást képvisel: nem a polgári Magyarországot, hanem a pénzt és magát a hatalmat csupán. (Máté személyes gondolatai) Más helyzetben, de jártam már én is így: vakon hittem, és erre majdnem a legfontosabb baráti kapcsolataim mentek rá. Azonban én még időben ébredtem, és a düh első reakciója után rájöttem arra, hogy a gyűlölet nem vezet sehová. Tudtam hibázni, tudtam ezért bocsánatot kérni, és a vak hit helyett a megbékélést választottam. Nem hagyhatjuk, hogy egymás ellen hergeljenek minket, és elhitessék velünk, hogy az "ők" rosszak, mások, veszélyesek, és csak "mi" állhatunk az igazság oldalán. Mert valójában nincsen mi és ők: mindannyian egy nemzet vagyunk, függetlenül attól, hová szavaztunk korábban és hogy mit gondolunk a világról. El kell kezdenünk beszélni egymással, és közben ki is kell állnunk mindenki mellett, akit a hatalom megtámad. (Improvizált rész személyes élménnyel Mátétól) Én is átéltem ezt otthon a szülőfalumban, hogy a politikai megosztottság elképesztő árkokat ás. Egymás torkának ugrunk, szinte már vér folyik, ha politikáról van szó, és minden együttműködés ellehetetlenül. Ezért kell inkább a megbékélést választanunk, ugyanakkor ez nem a csendet jelenti. A csend ugyanis nem béke. Így pedig, hogy ilyen sokan itt vagyunk, kezdjük is el ezt a beszélgetést, fejezzük ki azt, hogy mit gondolunk. Mondani fogunk néhány állítást, és az lenne a kérésünk felétek: jelezzétek hangos felkiáltással, ha úgy érzitek, igaz rátok az adott mondat. ❗Dühös vagyok amiatt, hogy a hatalom a civileket és a szabad sajtót támadja. ❗Dühös vagyok amiatt, hogy a propaganda megosztó és uszító üzenetekkel kelt gyűlöletet, így osztja meg a közösségeinket. ❗Dühös vagyok amiatt, hogy tehetetlennek érzem magam az elnyomó hatalommal szemben. HÁLÁS VAGYOK AZÉRT, AMIT A HATALOM AZ UTÓBBI HETEKBEN ELLENÜNK, EMBEREK ÉS KÖZÖSSÉGEK ELLEN INTÉZETT. Teljesen megértem, hogy inkább a düh az, amit most éreztek, és még csak véletlenül sem a hála. Pedig a hála elképesztő gyógyító dolgokra képes! 🤝 Hálás vagyok például azért, hogy a hatalom a civilekre és a szabad nyilvánosságra támad, MERT HISZEM, HOGY EZ MEGERŐSÍT ÉS ÖSSZETARTÁSRA KÉSZTET MINKET. Egyre többen ébredünk rá, miért fontos a szolidaritás és az egymás mellett való bátor kiállás, és ez fontos, mert csak így lehetünk megtartó és összetartó közösség. ✨ Hálás vagyok azért, hogy a hatalom újabb és újabb vörös vonalakat lép át, MERT HISZEM, HOGY EZEK ÚJABB ÉS ÚJABB SZÍVBEN GYŰJTJÁK MEG AZ ELLENÁLLÁS SZIKRÁJÁT, ami elvezet a felhatalmazottság érzéséhez. Egyre többen ébredünk rá, hogy a valódi hatalom a mi kezünkben van, és nem elég mástól várni a megoldást. Egyre többen ragadjuk meg a kezdeményezést, elindult egy valódi társadalmi önszerveződés, amit fantasztikus látni és megélni a saját közösségeinkben is. 🌱 Hálás vagyok azért, hogy a hatalom gyűlölettel támad, MERT HISZEM, HOGY EZ MÉG A LEGMÉLYEBBEN SZUNNYADÓ EGYÜTTÉRZÉST IS ÉLETRE KELTI. Egyre több olyan beszélgetésben van részünk, ahol a politikától távol maradó, vagy épp a kormányt támogató honfitársunk mondja ki: ez így nem mehet tovább, a közösségeink nem épülhetnek gyűlöletre. Olyan témákról is beszélni kezdünk, amiről eddig nem mertünk, ami tabunak számított, és az elnyomás csendje után végre elkezdődhet a kimondott, őszinte szó békéje, ami a kapcsolatainkat és a lelkünket is gyógyítja. 🌼 Végül pedig hálás vagyok nektek és mindenkinek azért, hogy ti is hozzájárultok az előbb leírt három, igazán fontos változáshoz: 👉 Az egymásért való bátor kiállásért és a hitet adó civil összefogásért. 👉 A felhatalmazás és az önszerveződés világokat megrengető szikrájának fellobbantásáért. 👉 Az empátiával és lélekkel végzett őszinte párbeszédért, mert csak így lehetünk valódi közösség. Miután a düh mindent elfojtó, bénító tehetetlenségéből a hála felé fordulunk, a korábbi dühünk energiáját átfordíthatjuk a megtartó közösségi hálózatunk építésébe is. A magyar nyelv egyik csodálatos párhuzama, hogy testünket és közösségeink bizonyos formáit is szervezetnek nevezi. Mindkettő sikere azon múlik, hogy ebben a szervezetben hogyan működnek együtt az azt alkotó sejtek, mikróbák, szervek, vagy éppen közösségeinkben az emberek, társadalmunkban a közösségek. Ha lecsökken a mikrobiomunk diverzitása, mert nem elég változatos a táplálkozásunk, vagy épp pusztítjuk a bennünk élő parányi lényeket, hamar betegségek alakulnak ki. Nincs ez másként magasabb léptékben sem: ha egyformaságra törekszünk, elnémítjuk a sokszínű hangokat, kirekesztünk csoportokat vagy a másként gondolkodókat, a társadalmunk is megbetegszik. Ezt a megbetegedést azt hiszem nagyon sokan érezzük. Tele van a közélet gyűlölettel, elveszőben vannak a közösségeink és az ökológiai rendszereket is soha nem látott mértékben pusztítjuk. Sok beszélgetésben előjön, hogy egyáltalán nem vagyunk jól, és én is ezt érzem sokszor magamon. Van azonban remény a gyógyulásra is. Ha megbetegszünk, legtöbben először a teákhoz nyúlunk: kamilla, hársfavirág, csalán, levendula és még sorolhatnánk a csodálatos, gyógyhatású növényeket. Mindegyiknek van valamilyen hatása, gyógyító szerepe, hiszen más-más, a szervezetünk számára hasznos elemeket tartalmaznak. 📋 Az első feladat: amikor legközelebb dühöt érzünk másokkal szemben, álljunk meg egy pillanatra, igyunk meg egy gyógynövényes teát, és figyeljünk oda a szervezetünkre: vajon hogyan érezzük magunkat éppen? Mi az, ami épít, mi az, ami rombol minket? Hogyan figyelhetünk jobban oda a saját egészségünkre? Nincs ez másként a közösségeinkben sem. Nem vagyunk egyformák, és ott van a saját gyógyító erőnk az egyediségünkben. Ha sokszínű társadalmat építünk, melyben mindenkit elfogadunk és megbecsülünk, azzal éppen az ellenállóképességünket erősítjük. 📋 A második feladat : hozzunk létre új, egymást erősítő kapcsolatokat! Csatlakozzunk egy civil szervezethez, vegyünk részt közéleti eseményeken, és ami a legfontosabb: beszélgessünk olyanokkal is és adjunk hitet nekik, akik most még nem tehetik meg, hogy kiálljanak magukért. Ha pedig a szervezetünk és a közösségeink gyógyulásnak indultak, ne feledkezzünk meg a természetről sem! A természetben minden decentralizált, a döntéshozatal széles részvétellel történik. Minden folyamat önszerveződő, és talán a társadalmunknak is a természet mintájára kellene szerveződnie. Alulról építkezve, elfogadó és összetartó, a sokszínűséget megbecsülő közösségekkel, majd velük hálózatot képezve egy valódi megtartó társadalmat létrehozva. 📋 A harmadik feladat: kapcsolódjunk a természettel a közösségeinkben is! Szervezzünk közös túrákat, madármegfigyelést, természetvédelmi akciókat. Hívjuk el erre azokat is, akikkel más témában nem értünk egyet! Hamar észrevesszük majd: sokkal több gombafonal van, ami összeköt, mint ami szétválaszt minket. (Az elmondott beszédből kimaradt bekezdés.) Az élet ezerféle színben és formában jelenik meg előttünk, végtelen változatosság, szüntelen körforgás, formálódás, átalakulás. Van azonban valami megfoghatatlan, valami ősi erő, ami mégis állandó, ami térben és időben mindent összeköt. Ez a közös erő fog meggyógyítani minket. 🌍🌈🌿 A beszédet Edit egy idézettel zárta, ami Ottlik Géza: A nyomdában című novellából származik: "A művelt, higgadt, ötvenéves nyomdatulajdonos súg a forradalmároknak. Jól érzi ő a jelenet nagyvonalú színpadiasságát; pusztán szerénységből súg, nem óvatosságból, hiszen ezt a súgást még Bécsben is tisztán fogják majd hallani. De Landerer nem kíván tolakodni, beéri a halk szereppel, a mellékességgel - és mégis megtesz mindent. A Pilvax gyerekembereinek lázas a feje, olykor súgni kell nekik, mégsincsen zökkenő, a csodálatos összjáték viszi előre az óramutatót, mert valami módon egyet gondolnak mindannyian, Landerer és a diákok, Rottenbiller Lipót alpolgármester és a nyomdászok, a városi tanács és az utcanép. Milyen egyszerű ez, uramisten! S milyen bonyolult, egyet gondolni. Vigyázzunk. Az ilyen gondolat igaz és jó, s ámbár sugárzóan tiszta, mégsem tudná senki más megfogalmazni, mint a költő. Politikus, bölcsész, tudós meg se kísérelje. Petőfi Sándornak sikerült, s bizonyára ma is sikerülne. Milyen jó lenne tétovázás nélkül követni őt. Csakhogy az ilyen pillanatok, amelyben valami módon egyet gondolunk mindannyian, s amelyek valójában nemzetté teszik a népet, módfelett ritkák. A dolgunk csak annyi, hogy közben is mindig készek legyünk rá. Maradjon a lelkünkben egy szöglet fiatalon és tisztán, mint Landerer cégtulajdonos polgártársnak maradt."

A kémiai szúnyoggyérítés komoly ökológiai károkat okoz, miközben a hatása csak átmeneti lesz. Természetközeli megoldásokkal, például denevérekkel sokkal többet érhetünk el, és közben a természettel való együttélést is megtanulhatjuk. Beszámoló legutóbbi Gondolatszikrák beszélgetésünkről, ahol szakértőkkel jártuk körbe a témát. A borítókép nem valódi fotó, hanem egy mesterséges intelligencia felhasználásával készült természetközeli vízió egy vizes élőhely mellett. Forrás: ChatGPT Akár 1000-3000 szúnyogot is elfogyaszthat egy átlagos denevér egyetlen éjszaka alatt. Ha ezt felszorozzuk egy denevérkolónia akár többszázas nagyságrendet elérő egyedszámával, könnyen beláthatjuk, mekkora szerepük lehet a szúnyogok kordában tartásában. Legutóbbi beszélgetésünket azzal a céllal szerveztük meg, hogy információt gyűjtsünk és közösségi gondolkodást kezdeményezzünk szakértőkkel arról, miért káros a kémiai szúnyoggyérítés, és hogy milyen természetalapú megoldást választhatnánk helyette. Ebben segítségünkre volt Dobrosi Dénes  erdőmérnök, zoológus, a szolnoki természetvédelmi hatóság munkatársa, aki 42 éve foglalkozik denevérkutatással , valamint Bártol István  természetvédelmi szakember, aki a Kiskunsági Nemzeti Park  munkatársa. Szakértőink, Bártol István és Dobrosi Dénes, valamint a moderátor, Kovács Máté. Fotó: Beke Bálint ( lcafe.hu ) A beszélgetésre nagy örömünkre Madari Róbert , Lakitelek polgármestere is eljött, így az Önkormányzat szempontjai is megjelenhettek. Ez azért is volt fontos, mert a problémák feltárása során települési szintű megoldások is előtérbe kerültek, és fontos volt, hogy ebben a közös ügyről szóló diskurzusban mindenki képviselve legyen. Fotó: Beke Bálint ( lcafe.hu ) A beszélgetésre ezúttal is Lendvai Edit  hozott finomságokat, akivel közösen szerveztük meg a programot. Az est a Gondolatszikrák 3. évadjának 4. epizódja mellett egyben a márciusi Víz hónapja  projektünk első állomása is volt, és egy részvételi akciókutatás keretében valósult meg. A szúnyoggyérítés problémáját közösségi térképezés során vetették fel helyi civilek, a folyamatról készült kutatást pedig az Ökotárs Alapítvány Foltányi Zsuzsa emlékösztöndíjasaként valósítom meg. Erről ebben a cikkben írtam részletesen . A kémiai gyérítés azonnalinak tűnő, de csak átmeneti megoldás A szúnyogok kérdése minden nyáron előkerül Lakiteleken. A Tőserdei Holt-Tisza és az ártérben visszamaradt vizes élőhelyek (amikor épp nincs történelmi aszály )  segítik a csípőszúnyogok szaporodását, de a kertekben lévő állóvizek ennél is nagyobb hatással vannak rájuk. Fotó: Pixabay A sajtó és a közbeszéd sokszor inváziót emleget, ami inkább köznyelvi túlzás. Az „invázió”  biológiai értelemben általában idegen, behurcolt fajok tömeges elszaporodását jelenti, amelyek veszélyt jelentenek az ökoszisztémára. Ha „szúnyoginvázióról”  beszélünk, az inkább tömeges elszaporodást jelent, ami természetes folyamat. A szúnyogok ugyanis r-stratégisták: gyors szaporodás, sok utód és rövid életciklus jellemzi őket, vagyis a populáció idővel magától is összeomlik, ha nem avatkozunk be mesterségesen a folyamatba. A problémának tehát része maga a beavatkozás is. A kémiai szúnyoggyérítés egy azonnalinak tűnő, gyors megoldás, a mai társadalmunk pedig ezeket a megoldásokat részesíti előnyben. Az épp felfutó szúnyogszám gyakran okoz olyan nyári estéket, amikor csak táncot járva lehet megmaradni a kertben, a türelem pedig egyre fogy ilyenkor. Pedig a megoldás csak átmeneti lesz: épp a gyors szaporodási képesség miatt rövid időn belül ismét felfut az egyedszám, tehát a gyérítés nem jelent tartós megoldást. Egészségügyi és ökológiai veszélyek is felmerülnek A szúnyoggyérítés során leggyakrabban szintetikus piretroid hatóanyagot, például deltametrint (C₂₂H₁₉Br₂NO₃) használnak, ami a rovarok idegrendszerére hat. Blokkolja a nátriumion-csatornákat, így az idegsejtek túlstimulálódnak, ami bénulást és elhullást okoz. A deltrametrin képlete. ( forrás ) Bár a katasztrófavédelem tájékoztatója szerint  ez a módszer emberekre, melegvérű állatokra és növényekre nézve ártalmatlan, valamint az alacsony dózis és a naplemente utáni kijuttatás miatt a nappali rovarokat sem érinti, sokan vitatják ezeket az állításokat. A Greenpeace elemzése szerint   „minden száz megölt rovar közül kevesebb mint egy a csípőszúnyog – az idegmérgek válogatás nélkül károsítják, irtják azokat a rovarokat, melyeket a permetcsepp elér, akár repülő, akár fűszálakon pihenő rovarokról beszélünk” . A cikk kiemeli azt is, hogy az emberekre gyakorolt hatásnál is felmerülnek aggályok. Kutatások már korábban kimutatták, hogy a deltametrin károsíthatja a hormonrendszert , és egereken végzett kísérletek szerint hozzájárulhat a figyelemzavaros hiperaktivitás  (ADHD) kialakulásához. Ami pedig ennél is fontosabb, hogy közvetett módon biztosan minden élőlényre hatással van. A Magyar Madártani Egyesület cikke  kiemeli, hogy a fecskék számának drasztikus csökkenésében szerepe lehet a kémiai szúnyoggyérítésnek is. Mivel a vegyszerek nemcsak szúnyogokat, hanem más rovarokat is elpusztítanak, a fecskéknek és más rovarevőknek, például a denevéreknek kevesebb táplálékuk marad, így kevesebb utódot tudnak felnevelni, sok fióka akár éhen is halhat emiatt. Arról nem is beszélve, hogy az elpusztult beporzó rovarok rendkívül fontos részei az ökológiai rendszereknek. Nélkülük a világ növényeinek nagy része nem tudna szaporodni, ami súlyosan érintené az élelmiszer-termelést, ez éhínséghez, gazdasági összeomláshoz és társadalmi instabilitáshoz vezetne, és az emberi faj túlélése is veszélybe kerül. Ebben a rendszerben minden fajnak szerepe van, még a szúnyogoknak is. A beporzók jelenléte és változatossága sokféle növény számára létfontosságú. Fotó: Kovács Máté A csípőszúnyogok jellegzetessége, hogy valójában csak a nőstények csípnek, és azok is az életszakaszuk egy bizonyos periódusában, amit szakértőink is kiemeltek. A teljesen ártalmatlan hímek vagy más, nem csípő szúnyogfajok fontos beporzók, rájuk is szükség van az ökológiai rendszer egyensúlyának fenntartásában. Van biológiai alternatíva, de ez több előkészületet és tudatosságot igényel A kémiai szúnyoggyérítés elterjedtsége azért is furcsa Magyarországon, mivel az Európai Unió más országaiban már alig alkalmazzák  a szúnyogok ellen, épp a káros hatásai és az alacsony hatékonysága miatt. 2020 óta Uniós rendelet tiltja a repülőgépes gyérítést, ami még az autós módszernél is károsabb, hiszen sokkal nagyobb területet érint. Ezzel szemben sok országban már a biológiai módszert alkalmazzák, ennek elterjesztése a Katasztrófavédelem céljai  között is szerepel. A Bacillus thuringiensis israelensis (Bti) egy olyan szaprofit baktérium, amelyet széles körben használnak biológiai szúnyoggyérítésre, mivel hatékonyan elpusztítja a szúnyoglárvákat anélkül, hogy káros hatással lenne más élőlényekre, például az emberekre, állatokra vagy a hasznos rovarokra. Gyakran alkalmazzák mocsaras területeken, tavakban vagy folyók mentén. A hatékonysága a lárvák fiatal állapotában a legnagyobb, így fontos a pontos időzítés. Emellett a vízminőség és az időjárás is befolyásolják a baktérium működését. A módszer nem alkalmazható szárazföldi területeken és olyan helyeken, ahol nincs állandó vízfelület vagy ezek nem megközelíthetők. A módszer tehát szakszerű felmérést és hosszabb előkészítést, pontos tervezést igényel, ami költség és erőforrásigényes lehet. A kijuttatás a nehezen vagy egyáltalán nem megközleíthető mocsaras-lápos területeken nem kivitelezhető, így a Bti önmagában nem mindenhol megoldás. Fotó: Kovács Máté A Bti egy környezetbarát és hatékony biológiai módszer, de nem univerzális megoldás. A legjobb eredményeket akkor érhetjük el, ha megfelelően előkészítjük az alkalmazást, figyelembe vesszük a környezeti tényezőket, és csak a lárvák aktív fejlődési fázisában alkalmazzuk. Korlátozott hatékonysága miatt más módszerekkel, például más természetalapú megoldásokkal kombinálva érhetjük el a legjobb hatást. Első lépésként szüntessük meg a szaporodóhelyeket Bár könnyen foghatnánk a közeli ártérre a szúnyogok magas számát, valójában lokálisan a kertben lévő, pangó állóvizeknek sokkal nagyobb szerepe van szakértők szerint. Ezek tökéletes szaporodóhelyei a szúnyogoknak, mivel gyorsan felmelegszenek, jó táplálékforrást jelentenek a lárváknak, néhány nap alatt pedig el is lepnek minket a szúnyogok. Érdemes ezeket az állóvizeket minél hamarabb megszüntetni, ha pedig itatóról van szó, néhány naponta mindenképp öntsük ki, és cseréljük le a vizet. Az utóbbi módszer még remek szúnyogcsapdaként is működhet. A szúnyogok imádják ezeket az itatókat, így inkább ide fogják letenni a petéket, mit sem sejtve arról, hogy hamarosan kiöntés áldozatai lesznek. A kertben is sok olyan pangó vízfelület van, ahol szaporodhatnak a szúnyogok. Szüntessük meg ezeket, az itatókban pedig rendszeresen cseréljük a vizet! (Fotók forrása: Canva) A gumiabroncsokra különösen figyeljünk oda, vannak ugyanis már olyan csípőszúnyogok is, melyek kimondottan ezekre utaznak. A gumiból felszabaduló kémiai anyagok különösen vonzzák a szúnyogokat, az abroncsban maradó pangóvíz pedig nagyon gyorsan felmelegszik, így igazi szúnyogparadicsom jön létre benne. Ha ezeket a szaporodóhelyeket megszüntetjük, a kertünk is elviselhetőbb lesz a nyári estéken. A természet megoldja, ha hagyjuk érvényesülni A mégis kikelt szúnyogoknak számos természetes ellensége is van, mivel alapvető építőelemei a táplálékláncnak. Egy-egy felfutó szúnyogpopuláció terített asztalt jelent számos madárfajnak, például a fecskéknek, rovarevő emlősöknek, például a denevéreknek, valamint sok más fajnak is. Ezek a fajok segíthetnek abban, hogy kordában tartsák a szúnyogok számát, egyfajta összetett védőhálót képezve a túlszaporodás ellen. A fecskék az egyik legismertebb szúnyogfogyasztók, számuk jelentősen csökkent az utóbbi években. Kép forrása: Unsplash A baj ott kezdődik, amikor kémiai anyagokkal mesterségesen beavatkozunk a rendszerbe. Ekkor megbontjuk ezt a bizonyos hálót, ami rövid távon jelent ugyan valamennyi enyhülést, de később a probléma egyre durvábban tér vissza. A gyérítés ugyanis – ahogyan az előző részben már láthattuk – a ragadozókra is negatív hatással van. Mivel hirtelen lecsökken a rovarok száma, a ragadozók nem jutnak elég élelemhez, így végül az ő számuk is csökkenni kezd. A kevesebb ragadozó azt jelenti, hogy a szúnyogok még könnyebben szaporodnak el újra, amit még drasztikusabb vegyszeres beavatkozás követ, és az ördögi kör folytatódik. Ha viszont hagyjuk, hogy a természet érvényesüljön, idővel beáll egy olyan egyensúly, ami mind emberi, mind ökológiai szempontból kedvező lehet. Akár gyorsíthatjuk is a folyamatot a ragadozók támogatásával, például, ha élőhelyet nyújtunk nekik, vagy ha már beköltöztek hozzánk, akkor békén hagyjuk őket, és legfőképp nem permetezzük le a táplálékukat. Igaz, ez hosszabb folyamat, nem lehet egyik napról a másikra azonnali megoldást várni. A szúnyogokkal szemben ezek a ragadozók más stratégiát követnek, jóval lassabban szaporodnak, így időbe telik, hogy helyreálljon az egyensúly. Ha viszont türelmesen kivárjuk ezt az időt, és segítjük is őket, akkor később megkímélhetjük magunkat és a környezetünket a vegyszerek káros hatásaitól. Ahol van denevér, ott elfelejthetjük a szúnyogokat A denevérekkel például több helyen is szövetségre léptek az emberek, többek között Szolnokon és Esztergomban is települési szinten kezdték el támogatni őket élőhelyek létrehozásával. Ahogyan a beszélgetésben Dobrosi Dénes denevérszakértő is elmondta, ahol denevér van, ott elfelejthetjük a szúnyogokat. A nagy egyedszámú szülőkolóniák leggyakrabban templomtornyokban találhatóak (képen közönséges denevérek, védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft). Fotó: Dobrosi Dénes, Denevér Program Elmesélt egy történetet is, ami egy öreg halászházról szólt. A településre egy beköltöző denevérkolónia vizsgálata kapcsán érkeztek, a kutatás során pedig igencsak küzdeniük kellett a szúnyogokkal, amikor szürkületben dolgoztak. Később kaptak egy újabb jelzést is nem messze innen, ami egy idős halászkunyhó környékéről érkezett. Ide is kimentek, már fel is készültek a szúnyogáradatra, de meglepetésre az teljesen elmaradt. Kérdezték a helyi horgászokat is, akik elmondták: itt valamiért évek óta nincsenek szúnyogok! Amikor kicsit jobban a mélyére ástak a dolognak, kiderült, hogy a kunyhóba épp ennyi ideje költöztek be a denevérek, akiknek hála – a vizes élőhely ellenére –a szúnyogok száma is elviselhető maradt. Bár nem minden denevérfaj fogyaszt szúnyogot, Dénes szerint Lakitelek környékén többek között sok szoprán törpedenevér él , akiknek ez az egyik kedvenc táplálékuk. Egyetlen denevér akár többezer szúnyogot fogyaszthat el egy éjszaka alatt, miközben többszáz egyedből álló kolóniát alkothatnak. Vagyis ahol pedig jelen vannak, ott szinte minden szúnyogot elfogyasztanak. Nyitott szellőzőablakú pincék és sötét padlások lakója a szürke hosszúfülű-denevér. (védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft). Fotó: Dobrosi Dénes, Denevér Program Most még kevésbé találkozunk velük, mert a hazánkban élő fajok téli álmot alszanak. Ezt barlangokban, csöndes pincékben, kéményzugokban, falak hasadékaiban, faodvakban vagy kéregrepedésekben töltik. Hamarosan azonban érdemes lesz kémlelni szürkületkor az eget, mert tavasszal újra aktívak lesznek, fokozatosan foglalják el a nyári helyeiket. Ilyenkor „templomok tornyaiban, nagy, sötét padlásokon, pincékben, lakatlan házakban, faodvakban, fák és építmények üregeiben és repedéseiben élnek. Május-június hónapban születnek meg a kölykök, melyeket általában kolóniákban nevelnek föl. A nagy csoportok biztonságot nyújtanak, ahol a nőstények gyakran segítik is egymást” – olvasható a szolnoki Denevér Program honlapján. Lakiteleken is sok denevér él Dénes szerint, amin sokan meglepődnek. Szürkületkor jönnek elő vadászni, amikor már nem kell tartaniuk a nappali ragadozóktól. Ilyenkor nehezebb észrevenni őket, elsőre akár madárnak is gondolhatjuk, de ha figyelünk, jellegzetes röptüket hamar felismerhetjük. Néhány faj halk csettegéshez, kattogáshoz hasonló hangot is kiad kommunikációs céllal ( ami nem egyenlő az ember számára hallhatatlan ultrahanggal ). Személy szerint ezt is szoktam hallani nyári estéken a denevérek röptét figyelve. Mentett denevérek érkeztek 2021-ben a tiszaugi denevértoronyba, a Kiskunsági Nemzeti Park fotóin Bártol István engedi őket szabadon. Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park Vagyis most is jelen vannak a környezetünkben, és bár bizonyos fajok veszélyeztetettek, összességében a számuk nem mutat olyan aggasztó csökkenést egyelőre, mint a fecskék esetében. Magyarországon minden denevérfaj védett, elpusztításuk bűncselekménynek számít. A Tőserdőben egyébként több denevértoronnyal is találkozhatunk, például a Kontyvirág Erdei Iskola udvarán, a szigeten és a tiszaugi Tisza-híd melletti területen is. Ezek elsősorban inkább nagyobb testű, veszélyeztetett fajok megmentésére szolgálnak, akik kevésbé táplálkoznak szúnyogokkal, de a kisebb, szúnyogevő fajok is megjelennek itt. Az első lépés tehát az, hogy védjük meg azokat, akik már itt vannak, majd következhet a második lépés: csaljunk még több denevért Lakitelekre! Ez a folyamat el is kezdődik, a Színeskertben március 17-én délelőtt egy denevérodú kerül kihelyezésre Dobrosi Dénes szakmai felügyelete alatt, aki előadást is tart róluk az iskolásoknak. A denevérek izgalmas világáról készülünk majd egy külön cikkel is, hogy bemutassuk azt, mennyire csodálatos lényekről van szó, akik most is itt élnek velünk. Dénes denevérodúkat is bemutatott az eseményen. Egy ilyen odút hamarosan a Színeskertben is láthatunk majd, erről is beszámolunk egy későbbi cikkünkben. Fotó: Beke Bálint ( lcafe.hu ) A településünkön és az üdülő területén tehát denevérodúk kihelyezésével tudnánk leghatékonyabban a szúnyogfaló, apró denevérek számát növelni. Ezek a meterséges odúk fák törzsére vagy a házak falára is felhelyezhetőek, s így akár bárkinek lehet saját denevérkolóniája. Ne legyőzni akarjuk a természetet, dolgozzunk együtt vele Ami a szúnyogokat illeti, a megoldás ott van előttünk, csak jobban oda kell figyelnünk a minket körülvevő világra. Fontos a türelem, mert az azonnali megoldások szinte biztosan károkat okoznak a rendszer más pontjain, és csak átmenetiek lesznek. Az is fontos, hogy megtanuljunk az együttélést a természettel, mivel a mi életünk is ezeknek az összetett rendszereknek a megfelelő működésén múlik. A szúnyogok fontos részei ennek az ökológiai rendszernek: beporzóként működnek és részei a táplálékláncnak. Bár a klímaváltozással megjelennek új, veszélyes fajok is, ellenük pont azzal védekezhetünk a legjobban, ha a helyi populációt nem leromboljuk, hanem a hálózat fontos részének tekintjük. Szúnyog mindig lesz, és hiba lenne a teljes kiirtásukról beszélnünk. Ez azon túl, hogy nem is lehetséges, óriási ökológiai katasztrófával járna. Egy-egy nyári estén persze valóban kellemetlen lehet a szúnyogokcsípések száma, amikor a szaporodásuk felfutóban van. Ha viszont kivárjuk ezt a pár napot beavatkozás nélkül, a populáció magától is összeomlik, és beáll egy egyensúlyi szintre. A természetes ragadozóknak lesz elég táplálékuk, akik aztán kordában is tartják majd a szúnyogok számát, nem kell többé mérgekkel beavatkoznunk. A természetben minden mindennel összefügg. Fotó: Kovács Máté A lényeg, hogy ne legyőzni akarjuk a természetet, hanem dolgozzunk együtt vele. Ahol gondok vannak, például a fecskék számának drasztikus csökkenésénél, ott nézzük meg, hogyan tudjuk támogatni az élet hálójának helyreállítását. Ahol pedig nélkülünk is működik a dolog, ott csak dőljünk hátra, és élvezzük, hogy a természet dolgozik helyettünk. Ennek az összetett, sokszínű, végtelenül összekapcsolt rendszernek mi is elválaszthatatlan részei vagyunk, és saját túlélésünk múlik rajta, hogy ezt észrevegyük, és az uralkodási vágy helyett gondolkodásban is a részévé váljuk.

Képeken az I. Szikramag Civil Piknik, ami egyben a Gondolatszikrák sorozatunk harmadik évadának folytatása is volt egyben. 🌿✨🌼 A sokszínűség és a biodiverzitás volt beszélgetős soeozatunk 3. évadának 6. témája, amihez rövid tőserdei túrát szerveztünk. A part menti ösvényen megfigyeltük a víz és az erdő találkozását, a peremterületeken élő növények, állatok és gombák sokszínűségét. Szó volt a hódok megosztó szerepéről, akik az esetleges bosszúságok ellenére valójában fontos részei az ökológiai rendszernek. Beszélgettünk az erdőben megjelenő inváziós fajokról, melyekkel egyre nehezebb felvenni a küzdelmet, jelenlétük pedig talán nem is számolható fel már teljesen. Megtanulhatjuk viszont, hogyan éljünk velük együtt. Például természetalapú megoldásokkal kordában tartva a szaporodásukat, amire a legeltetés a réten jó gyakorlat lehet. Elnéztünk a Sulymos-tó kilátójához is, ahol az ártéri rétek életközösségeit figyelhettük meg. A tóban már most, tavasszal is alig van víz, ami elég aggasztó jele az aszálynak. Szóba került a vízpótlás, de méginkább a vízmegtartás témaköre, ami a jövőnk szempontból kulcskérdés lesz az Alföldön. Ehhez széleskörű civil összefogásra lesz szükség, ahol mindenkinek van szerepe. A pikniken az erdőben látottak mellett társadalmi kérdésekről is beszélgettünk. Ahogy az erdőben is szerepe van minden fajnak, úgy a közösségeinkben is mindenki egyformán értékes. Embertársaink és közösségeink diverzitásának megbecsülése elengedhetetlen ahhoz, hogy erős és ellenálló társadalmi hálót hozzunk létre. Szóba került a neurodiverzitással élők vagy a társadalom peremére szorult emberek, közösségek védelme, elfogadása is. A permakultúra egyik alapelve, hogy becsüljük meg a peremterületeket, mert itt találjuk a legnagyobb diverzitást. Nincs ez másként a társadalomban sem: a kirekesztett, "elrejtett" közösségekben valójában elképesztően sok érték és építő energia rejlik, akik nélkül nem lehet egészséges a társadalmunk sem. Gyűlöletre és kirekesztésre nem épülhet egészséges közösség, enélkül pedig a civilizációnk sem lesz sokáig fenntartható. Nagy szükség van arra, hogy empátiával és megértéssel forduljunk egymás felé, tanuljunk egymástól és elkezdjünk beszélgetni - akár megosztó témákról is. A piknik során nagyon sok közös pontot találtunk, amin a jövőben közösen is tudunk dolgozni. A kihívásaink sok helyen fednek át, a megoldásban pedig a közös gondolkodás és az energiák összekapcsolása fontos lehet. Nagy öröm, hogy a lakiteleki résztvevők mellett Tiszaalpárról és Tiszakécskéről is csatlakoztak hozzánk, így már nagyobb léptékben tudjuk építeni a helyi civil szövetségünket. Ahogy a természetben minden mindennel összekapcsolódik, úgy kapcsolódunk mi, emberek is egymáshoz a társadalomban. Az elsőre talán furcsának tűnő, a sorból kilógó, az átlagtól eltérő élőlényekről és emberekről is lépten nyomon kiderül, hogy kulcsszerepet játszanak a saját rendszerük, közösségük működésében. A természetben minden decentralizált, a döntéshozatal pedig széles részvétellel történik. Minden folyamat önszerveződő, és talán a társadalmunknak is a természet mintájára kellene szerveződnie. Alulról építkezve, elfogadó és összetartó, a diverzitást és a sokszínűséget megbecsülő közösségekkel, majd velük hálózatot képezve egy megtartó társadalmat építve. Ez a társadalom pedig elválaszthatatlanul ágyazódik be a természeti rendszerekbe is, valójában maga is a természet. A pikniken abban is megegyeztünk, hogy folytatjuk a beszélgetéseket és a közös építkezést több témakör mentén. A Szikramag pedig egy civil szövetséggé alakul át, ahol minden hangnak és történetnek szeretnénk felületet adni. Gyertek velünk ezen az úton, írjuk közösen Szikra puszta és tágabb környezetének történeteit! ✨