top of page

Így ünnepelte a közösség a 60 éves Művházat - fotók

Az ünnepségen készült fotókkal emlékezünk meg az intézmény elmúlt hat évtizedéről.

Egyhetes programsorozattal ünnepelt a Művelődési Ház (hivatalos nevén Lakiteleki Petőfi Sándor Művelődési Ház Közösségi Színtér) november 5-11. között. Az apropó az volt, hogy éppen 60 éve, 1963 novemberében tartották az ünnepélyes megnyitóját az intézménynek, azóta pedig számos felejthetetlen történettel gazdagította a helyiek életét.


A programsorozat zárónapján kerekasztal-beszélgetést tartottak a szervezők, ahol korábbi és jelenlegi művházasok és a helyet programokkal megtöltő civilek beszélgettek. Felelevenedtek régi történetek 120 fős ifjúsági klubokról, 62 éves legidősebb ifiklubtagról, de arról is beszélgettek a résztvevők, milyen volt a rendszerváltás előtt kulturális programokat szervezni. Már ekkor elindultak például a népzenei találkozók és a népművészet újjáélesztése is fontos célkitűzés volt, ami abban az időszakban központilag eegyáltalán "nem volt támogatott".


Voltak emellett szakkörök, többek között fizikaszakkör, fotószakkör és filmes szakkör is, a pingpong, a színjátszás, a néptánc, a népzene és a zenekari próbák pedig mindig elengedhetetlen részei voltak a művházi hangulatnak. Később ezek tovább bővültek a helyi civilek kezdeményezéseivel, szerveződtek tornafoglalkozások, moderntánc-szakkörök, de még természetjáró egyesület is alakult. A Művházhoz és a helyi közösségi élethez zenekarok is szorosan kapcsolódtak, ilyen volt például a Régi Posta zenekar, de Basszuskulcs klub néven egy ideig zenei közösség is szerveződött. Felsorolni is nehéz lenne minden tevékenységet, így ebben a cikkben nem is teszünk kísérletet erre.


A korábbi művházasok arról is beszéltek, hogy többen egészen fiatalon, már 18-19 éves korukban az intézmény vonzásába kerültek akár munkatársként, akár az ifjúsági klubok tagjaként.

"Ez az igazi nagy dolog, ha valaki egy Művházban dolgozik"

- gondolta akkor, fiatalon egyikük, akinek később, a vezetői kinevezése után jegyezték meg, visszautalva erre a kijelentésére: "akkor most mégiscsak te vagy a legboldogabb ember a világon".


A beszélgetés második felében a jövőről is beszéltek a résztvevők. Már a 60-as, 70-es években elindult nyitott ház mozgalom is arra sarkallta a programszervezőket, hogy

"adjanak helyet mindenféle önálló kezdeményezésnek",

erre pedig a jövőben is lehet építeni. Lakiteleken 30-nál, mások szerint 50-nél több bejegyzett civil szervezet működik, ez a szám informális csoportokkal együtt még nagyobb lehet. Egyetértett abban mindenki, hogy az ő megtalálásuk és a hasonlóan gondolkodók összekötése kulcskérdés lehet a helyi közösségi élet jövőjében.


Ezzel kapcsolatban tervben van egy Civil nap is. Ha a program megvalósul, éppen ezek a színes és aktív közösségek mutathatják be egymásnak tevékenységüket, és egymásra is találhatnak akár közös aktivitásokban is. Szintén folyamatban van egy helyi programok táblázat is, ahol egy helyen tennék elérhetővé a helyi programokat, így elkerülve például az egymásra szervezést.

A programsorozathoz egy Művháztörténeti kiállítás is készült régi fotókkal, dokumentumokkal és plakátokkal.


A beszélgetés végén a fiatalok bevonása is szóba került, ami nagy kihívást jelent ma a programszervezőknek. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb a résztvevők szerint, hogy "meg kell hallgatni az embereket, kint kell lenni az utcán, ott kell lenni a kocsmában", hogy a valós igényeket is fel lehessen mérni. Ezen túl pedig a közösséghez tartozás igényét kell építeni helyi szinten is, mert

"egy közösséget csak a közösségi élmény tud megalapozni".

A beszélgetés után gálaműsor kezdődött, az estről készült fotókkal kívánunk mi is még legalább ennyi történetet és felejthetetlen közösségi élményt mindenkinek a nagy múltú Művházunk falai között.

Az est házigazdája, valamint a rendezvény egyik főszervezője Darabos Márti néni volt, akinek munkásságához sok-sok felejthetetlen művházas élményünk kötődik.

A gálaműsor elején Magyarné Juliska néni kapott elismerést, aki hosszú időn keresztül, nagyon magas színvonalon vigyázott a rendre és a tisztaságra a Művházban.

Az este során több megható pillanat is volt. A szervezők korábbi művházas programok archív felvételeiből is válogattak, hogy aztán a szereplők - évekkel később - bemutassák ugyanazt a programot, átadva a stafétát az unokáknak, a jövő generációjának.

A programot archív felvételek is színesítették, de persze az ovisok, a néptáncosok és Szikra kórus műsora sem maradhatott el.




65 megtekintés

Comments


bottom of page