Vegyszerek helyett denevérekkel a szúnyogok ellen?
- Kovács Máté
- márc. 16.
- 9 perc olvasás
Frissítve: márc. 20.
A kémiai szúnyoggyérítés komoly ökológiai károkat okoz, miközben a hatása csak átmeneti lesz. Természetközeli megoldásokkal, például denevérekkel sokkal többet érhetünk el, és közben a természettel való együttélést is megtanulhatjuk. Beszámoló legutóbbi Gondolatszikrák beszélgetésünkről, ahol szakértőkkel jártuk körbe a témát.
Akár 1000-3000 szúnyogot is elfogyaszthat egy átlagos denevér egyetlen éjszaka alatt. Ha ezt felszorozzuk egy denevérkolónia akár többszázas nagyságrendet elérő egyedszámával, könnyen beláthatjuk, mekkora szerepük lehet a szúnyogok kordában tartásában.
Legutóbbi beszélgetésünket azzal a céllal szerveztük meg, hogy információt gyűjtsünk és közösségi gondolkodást kezdeményezzünk szakértőkkel arról, miért káros a kémiai szúnyoggyérítés, és hogy milyen természetalapú megoldást választhatnánk helyette. Ebben segítségünkre volt Dobrosi Dénes erdőmérnök, zoológus, a szolnoki természetvédelmi hatóság munkatársa, aki 42 éve foglalkozik denevérkutatással, valamint Bártol István természetvédelmi szakember, aki a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa.
A beszélgetésre nagy örömünkre Madari Róbert, Lakitelek polgármestere is eljött, így az Önkormányzat szempontjai is megjelenhettek. Ez azért is volt fontos, mert a problémák feltárása során települési szintű megoldások is előtérbe kerültek, és fontos volt, hogy ebben a közös ügyről szóló diskurzusban mindenki képviselve legyen.
A beszélgetésre ezúttal is Lendvai Edit hozott finomságokat, akivel közösen szerveztük meg a programot. Az est a Gondolatszikrák 3. évadjának 4. epizódja mellett egyben a márciusi Víz hónapja projektünk első állomása is volt, és egy részvételi akciókutatás keretében valósult meg. A szúnyoggyérítés problémáját közösségi térképezés során vetették fel helyi civilek, a folyamatról készült kutatást pedig az Ökotárs Alapítvány Foltányi Zsuzsa emlékösztöndíjasaként valósítom meg. Erről ebben a cikkben írtam részletesen.
A kémiai gyérítés azonnalinak tűnő, de csak átmeneti megoldás
A szúnyogok kérdése minden nyáron előkerül Lakiteleken. A Tőserdei Holt-Tisza és az ártérben visszamaradt vizes élőhelyek (amikor épp nincs történelmi aszály) segítik a csípőszúnyogok szaporodását, de a kertekben lévő állóvizek ennél is nagyobb hatással vannak rájuk.
A sajtó és a közbeszéd sokszor inváziót emleget, ami inkább köznyelvi túlzás. Az „invázió” biológiai értelemben általában idegen, behurcolt fajok tömeges elszaporodását jelenti, amelyek veszélyt jelentenek az ökoszisztémára. Ha „szúnyoginvázióról” beszélünk, az inkább tömeges elszaporodást jelent, ami természetes folyamat.
A szúnyogok ugyanis r-stratégisták: gyors szaporodás, sok utód és rövid életciklus jellemzi őket, vagyis a populáció idővel magától is összeomlik, ha nem avatkozunk be mesterségesen a folyamatba.
A problémának tehát része maga a beavatkozás is. A kémiai szúnyoggyérítés egy azonnalinak tűnő, gyors megoldás, a mai társadalmunk pedig ezeket a megoldásokat részesíti előnyben. Az épp felfutó szúnyogszám gyakran okoz olyan nyári estéket, amikor csak táncot járva lehet megmaradni a kertben, a türelem pedig egyre fogy ilyenkor. Pedig a megoldás csak átmeneti lesz: épp a gyors szaporodási képesség miatt rövid időn belül ismét felfut az egyedszám, tehát a gyérítés nem jelent tartós megoldást.
Egészségügyi és ökológiai veszélyek is felmerülnek
A szúnyoggyérítés során leggyakrabban szintetikus piretroid hatóanyagot, például deltametrint (C₂₂H₁₉Br₂NO₃) használnak, ami a rovarok idegrendszerére hat. Blokkolja a nátriumion-csatornákat, így az idegsejtek túlstimulálódnak, ami bénulást és elhullást okoz.
Bár a katasztrófavédelem tájékoztatója szerint ez a módszer emberekre, melegvérű állatokra és növényekre nézve ártalmatlan, valamint az alacsony dózis és a naplemente utáni kijuttatás miatt a nappali rovarokat sem érinti, sokan vitatják ezeket az állításokat. A Greenpeace elemzése szerint „minden száz megölt rovar közül kevesebb mint egy a csípőszúnyog – az idegmérgek válogatás nélkül károsítják, irtják azokat a rovarokat, melyeket a permetcsepp elér, akár repülő, akár fűszálakon pihenő rovarokról beszélünk”.
A cikk kiemeli azt is, hogy az emberekre gyakorolt hatásnál is felmerülnek aggályok. Kutatások már korábban kimutatták, hogy a deltametrin károsíthatja a hormonrendszert, és egereken végzett kísérletek szerint hozzájárulhat a figyelemzavaros hiperaktivitás (ADHD) kialakulásához.
Ami pedig ennél is fontosabb, hogy közvetett módon biztosan minden élőlényre hatással van. A Magyar Madártani Egyesület cikke kiemeli, hogy a fecskék számának drasztikus csökkenésében szerepe lehet a kémiai szúnyoggyérítésnek is.
Mivel a vegyszerek nemcsak szúnyogokat, hanem más rovarokat is elpusztítanak, a fecskéknek és más rovarevőknek, például a denevéreknek kevesebb táplálékuk marad, így kevesebb utódot tudnak felnevelni, sok fióka akár éhen is halhat emiatt.
Arról nem is beszélve, hogy az elpusztult beporzó rovarok rendkívül fontos részei az ökológiai rendszereknek. Nélkülük a világ növényeinek nagy része nem tudna szaporodni, ami súlyosan érintené az élelmiszer-termelést, ez éhínséghez, gazdasági összeomláshoz és társadalmi instabilitáshoz vezetne, és az emberi faj túlélése is veszélybe kerül. Ebben a rendszerben minden fajnak szerepe van, még a szúnyogoknak is.
A csípőszúnyogok jellegzetessége, hogy valójában csak a nőstények csípnek, és azok is az életszakaszuk egy bizonyos periódusában, amit szakértőink is kiemeltek. A teljesen ártalmatlan hímek vagy más, nem csípő szúnyogfajok fontos beporzók, rájuk is szükség van az ökológiai rendszer egyensúlyának fenntartásában.
Van biológiai alternatíva, de ez több előkészületet és tudatosságot igényel
A kémiai szúnyoggyérítés elterjedtsége azért is furcsa Magyarországon, mivel az Európai Unió más országaiban már alig alkalmazzák a szúnyogok ellen, épp a káros hatásai és az alacsony hatékonysága miatt. 2020 óta Uniós rendelet tiltja a repülőgépes gyérítést, ami még az autós módszernél is károsabb, hiszen sokkal nagyobb területet érint. Ezzel szemben sok országban már a biológiai módszert alkalmazzák, ennek elterjesztése a Katasztrófavédelem céljai között is szerepel.
A Bacillus thuringiensis israelensis (Bti) egy olyan szaprofit baktérium, amelyet széles körben használnak biológiai szúnyoggyérítésre, mivel hatékonyan elpusztítja a szúnyoglárvákat anélkül, hogy káros hatással lenne más élőlényekre, például az emberekre, állatokra vagy a hasznos rovarokra.
Gyakran alkalmazzák mocsaras területeken, tavakban vagy folyók mentén. A hatékonysága a lárvák fiatal állapotában a legnagyobb, így fontos a pontos időzítés. Emellett a vízminőség és az időjárás is befolyásolják a baktérium működését. A módszer nem alkalmazható szárazföldi területeken és olyan helyeken, ahol nincs állandó vízfelület vagy ezek nem megközelíthetők. A módszer tehát szakszerű felmérést és hosszabb előkészítést, pontos tervezést igényel, ami költség és erőforrásigényes lehet.
A Bti egy környezetbarát és hatékony biológiai módszer, de nem univerzális megoldás. A legjobb eredményeket akkor érhetjük el, ha megfelelően előkészítjük az alkalmazást, figyelembe vesszük a környezeti tényezőket, és csak a lárvák aktív fejlődési fázisában alkalmazzuk. Korlátozott hatékonysága miatt más módszerekkel, például más természetalapú megoldásokkal kombinálva érhetjük el a legjobb hatást.
Első lépésként szüntessük meg a szaporodóhelyeket
Bár könnyen foghatnánk a közeli ártérre a szúnyogok magas számát, valójában lokálisan a kertben lévő, pangó állóvizeknek sokkal nagyobb szerepe van szakértők szerint. Ezek tökéletes szaporodóhelyei a szúnyogoknak, mivel gyorsan felmelegszenek, jó táplálékforrást jelentenek a lárváknak, néhány nap alatt pedig el is lepnek minket a szúnyogok.
Érdemes ezeket az állóvizeket minél hamarabb megszüntetni, ha pedig itatóról van szó, néhány naponta mindenképp öntsük ki, és cseréljük le a vizet.
Az utóbbi módszer még remek szúnyogcsapdaként is működhet. A szúnyogok imádják ezeket az itatókat, így inkább ide fogják letenni a petéket, mit sem sejtve arról, hogy hamarosan kiöntés áldozatai lesznek.
A gumiabroncsokra különösen figyeljünk oda, vannak ugyanis már olyan csípőszúnyogok is, melyek kimondottan ezekre utaznak.
A gumiból felszabaduló kémiai anyagok különösen vonzzák a szúnyogokat, az abroncsban maradó pangóvíz pedig nagyon gyorsan felmelegszik, így igazi szúnyogparadicsom jön létre benne.
Ha ezeket a szaporodóhelyeket megszüntetjük, a kertünk is elviselhetőbb lesz a nyári estéken.
A természet megoldja, ha hagyjuk érvényesülni
A mégis kikelt szúnyogoknak számos természetes ellensége is van, mivel alapvető építőelemei a táplálékláncnak. Egy-egy felfutó szúnyogpopuláció terített asztalt jelent számos madárfajnak, például a fecskéknek, rovarevő emlősöknek, például a denevéreknek, valamint sok más fajnak is. Ezek a fajok segíthetnek abban, hogy kordában tartsák a szúnyogok számát, egyfajta összetett védőhálót képezve a túlszaporodás ellen.
A baj ott kezdődik, amikor kémiai anyagokkal mesterségesen beavatkozunk a rendszerbe. Ekkor megbontjuk ezt a bizonyos hálót, ami rövid távon jelent ugyan valamennyi enyhülést, de később a probléma egyre durvábban tér vissza. A gyérítés ugyanis – ahogyan az előző részben már láthattuk – a ragadozókra is negatív hatással van.
Mivel hirtelen lecsökken a rovarok száma, a ragadozók nem jutnak elég élelemhez, így végül az ő számuk is csökkenni kezd. A kevesebb ragadozó azt jelenti, hogy a szúnyogok még könnyebben szaporodnak el újra, amit még drasztikusabb vegyszeres beavatkozás követ, és az ördögi kör folytatódik.
Ha viszont hagyjuk, hogy a természet érvényesüljön, idővel beáll egy olyan egyensúly, ami mind emberi, mind ökológiai szempontból kedvező lehet. Akár gyorsíthatjuk is a folyamatot a ragadozók támogatásával, például, ha élőhelyet nyújtunk nekik, vagy ha már beköltöztek hozzánk, akkor békén hagyjuk őket, és legfőképp nem permetezzük le a táplálékukat.
Igaz, ez hosszabb folyamat, nem lehet egyik napról a másikra azonnali megoldást várni. A szúnyogokkal szemben ezek a ragadozók más stratégiát követnek, jóval lassabban szaporodnak, így időbe telik, hogy helyreálljon az egyensúly. Ha viszont türelmesen kivárjuk ezt az időt, és segítjük is őket, akkor később megkímélhetjük magunkat és a környezetünket a vegyszerek káros hatásaitól.
Ahol van denevér, ott elfelejthetjük a szúnyogokat
A denevérekkel például több helyen is szövetségre léptek az emberek, többek között Szolnokon és Esztergomban is települési szinten kezdték el támogatni őket élőhelyek létrehozásával. Ahogyan a beszélgetésben Dobrosi Dénes denevérszakértő is elmondta, ahol denevér van, ott elfelejthetjük a szúnyogokat.
Elmesélt egy történetet is, ami egy öreg halászházról szólt. A településre egy beköltöző denevérkolónia vizsgálata kapcsán érkeztek, a kutatás során pedig igencsak küzdeniük kellett a szúnyogokkal, amikor szürkületben dolgoztak. Később kaptak egy újabb jelzést is nem messze innen, ami egy idős halászkunyhó környékéről érkezett. Ide is kimentek, már fel is készültek a szúnyogáradatra, de meglepetésre az teljesen elmaradt. Kérdezték a helyi horgászokat is, akik elmondták: itt valamiért évek óta nincsenek szúnyogok!
Amikor kicsit jobban a mélyére ástak a dolognak, kiderült, hogy a kunyhóba épp ennyi ideje költöztek be a denevérek, akiknek hála – a vizes élőhely ellenére –a szúnyogok száma is elviselhető maradt.
Bár nem minden denevérfaj fogyaszt szúnyogot, Dénes szerint Lakitelek környékén többek között sok szoprán törpedenevér él, akiknek ez az egyik kedvenc táplálékuk. Egyetlen denevér akár többezer szúnyogot fogyaszthat el egy éjszaka alatt, miközben többszáz egyedből álló kolóniát alkothatnak. Vagyis ahol pedig jelen vannak, ott szinte minden szúnyogot elfogyasztanak.
Most még kevésbé találkozunk velük, mert a hazánkban élő fajok téli álmot alszanak. Ezt barlangokban, csöndes pincékben, kéményzugokban, falak hasadékaiban, faodvakban vagy kéregrepedésekben töltik. Hamarosan azonban érdemes lesz kémlelni szürkületkor az eget, mert tavasszal újra aktívak lesznek, fokozatosan foglalják el a nyári helyeiket. Ilyenkor
„templomok tornyaiban, nagy, sötét padlásokon, pincékben, lakatlan házakban, faodvakban, fák és építmények üregeiben és repedéseiben élnek. Május-június hónapban születnek meg a kölykök, melyeket általában kolóniákban nevelnek föl. A nagy csoportok biztonságot nyújtanak, ahol a nőstények gyakran segítik is egymást”
– olvasható a szolnoki Denevér Program honlapján.
Lakiteleken is sok denevér él Dénes szerint, amin sokan meglepődnek. Szürkületkor jönnek elő vadászni, amikor már nem kell tartaniuk a nappali ragadozóktól. Ilyenkor nehezebb észrevenni őket, elsőre akár madárnak is gondolhatjuk, de ha figyelünk, jellegzetes röptüket hamar felismerhetjük. Néhány faj halk csettegéshez, kattogáshoz hasonló hangot is kiad kommunikációs céllal (ami nem egyenlő az ember számára hallhatatlan ultrahanggal). Személy szerint ezt is szoktam hallani nyári estéken a denevérek röptét figyelve.
Vagyis most is jelen vannak a környezetünkben, és bár bizonyos fajok veszélyeztetettek, összességében a számuk nem mutat olyan aggasztó csökkenést egyelőre, mint a fecskék esetében. Magyarországon minden denevérfaj védett, elpusztításuk bűncselekménynek számít.
A Tőserdőben egyébként több denevértoronnyal is találkozhatunk, például a Kontyvirág Erdei Iskola udvarán, a szigeten és a tiszaugi Tisza-híd melletti területen is.
Ezek elsősorban inkább nagyobb testű, veszélyeztetett fajok megmentésére szolgálnak, akik kevésbé táplálkoznak szúnyogokkal, de a kisebb, szúnyogevő fajok is megjelennek itt.
Az első lépés tehát az, hogy védjük meg azokat, akik már itt vannak, majd következhet a második lépés: csaljunk még több denevért Lakitelekre! Ez a folyamat el is kezdődik, a Színeskertben március 17-én délelőtt egy denevérodú kerül kihelyezésre Dobrosi Dénes szakmai felügyelete alatt, aki előadást is tart róluk az iskolásoknak. A denevérek izgalmas világáról készülünk majd egy külön cikkel is, hogy bemutassuk azt, mennyire csodálatos lényekről van szó, akik most is itt élnek velünk.
A településünkön és az üdülő területén tehát denevérodúk kihelyezésével tudnánk leghatékonyabban a szúnyogfaló, apró denevérek számát növelni. Ezek a meterséges odúk fák törzsére vagy a házak falára is felhelyezhetőek, s így akár bárkinek lehet saját denevérkolóniája.
Ne legyőzni akarjuk a természetet, dolgozzunk együtt vele
Ami a szúnyogokat illeti, a megoldás ott van előttünk, csak jobban oda kell figyelnünk a minket körülvevő világra. Fontos a türelem, mert az azonnali megoldások szinte biztosan károkat okoznak a rendszer más pontjain, és csak átmenetiek lesznek. Az is fontos, hogy megtanuljunk az együttélést a természettel, mivel a mi életünk is ezeknek az összetett rendszereknek a megfelelő működésén múlik.
A szúnyogok fontos részei ennek az ökológiai rendszernek: beporzóként működnek és részei a táplálékláncnak. Bár a klímaváltozással megjelennek új, veszélyes fajok is, ellenük pont azzal védekezhetünk a legjobban, ha a helyi populációt nem leromboljuk, hanem a hálózat fontos részének tekintjük.
Szúnyog mindig lesz, és hiba lenne a teljes kiirtásukról beszélnünk. Ez azon túl, hogy nem is lehetséges, óriási ökológiai katasztrófával járna.
Egy-egy nyári estén persze valóban kellemetlen lehet a szúnyogokcsípések száma, amikor a szaporodásuk felfutóban van. Ha viszont kivárjuk ezt a pár napot beavatkozás nélkül, a populáció magától is összeomlik, és beáll egy egyensúlyi szintre. A természetes ragadozóknak lesz elég táplálékuk, akik aztán kordában is tartják majd a szúnyogok számát, nem kell többé mérgekkel beavatkoznunk.
A lényeg, hogy ne legyőzni akarjuk a természetet, hanem dolgozzunk együtt vele. Ahol gondok vannak, például a fecskék számának drasztikus csökkenésénél, ott nézzük meg, hogyan tudjuk támogatni az élet hálójának helyreállítását. Ahol pedig nélkülünk is működik a dolog, ott csak dőljünk hátra, és élvezzük, hogy a természet dolgozik helyettünk.
Ennek az összetett, sokszínű, végtelenül összekapcsolt rendszernek mi is elválaszthatatlan részei vagyunk, és saját túlélésünk múlik rajta, hogy ezt észrevegyük, és az uralkodási vágy helyett gondolkodásban is a részévé váljuk.
Comments