Az elnyomás csendje helyett az őszinte párbeszéd békéjére van szükség - Vélemény

Tüntetésen vettünk részt június 2-án Kecskeméten, ahol teatasakkészítő-foglalkozás mellett csapatunk két tagja, Lendvai Edit és Kovács Máté beszédet is mondtak. A beszéd teljes szövegét blogunkon is közöljük véleménycikként.

A lenti beszéd 2025. június 2-án Kecskeméten, a Szabad a Szavad tüntetésen a kecsup.hu meghívására hangzott el. A beszédet írták és felolvasták: Lendvai Edit, Kovács Máté. A cikkben a megírt szöveget tesszük közzé, így előfordulhat, hogy néhány helyen a tényleges, elmondott szóhasználat eltér, de az üzenet azonos maradt. A személyes részeknél jelöltük, hogy kihez tartozik a bekezdés, a többi gondolat közös tartalom.

---

Nincs hova tovább hátrálnunk. Két lehetőség van: vagy összekapaszkodunk és kiállunk egymásért, politikai hovatartozástól, világnézettől, vallástól, bármilyen egyediségünktől függetlenül, vagy a hatalom mindannyiunkat eltapos, ha nem a kapzsi érdekeiket szolgáljuk ki.

Eltapossák azt, aki kérdésekkel provokál, aki mer mást gondolni a világról, aki kritikát fogalmaz meg, aki félti az ökológiai rendszereket. Eltapossák azt, aki nem tapsol lelkesen az első sorban (hiszen ez már régen "aki nem velünk, az ellenünk" világ) és eltapossák azt is, aki nem adja oda "önként" a tulajdonát, ha az megtetszik egy hatalmasnak, vagy aki csak egyszerűen szabadon szeretne élni azzal, akit szeret.

Tudom, hogy kormánypárti szimpatizánsként nehéz megélni ezeket a sorokat, mert tudom jól, milyen hinni valakiben, és rájönni később, hogy valami egészen mást képvisel: nem a polgári Magyarországot, hanem a pénzt és magát a hatalmat csupán.

(Máté személyes gondolatai) Más helyzetben, de jártam már én is így: vakon hittem, és erre majdnem a legfontosabb baráti kapcsolataim mentek rá. Azonban én még időben ébredtem, és a düh első reakciója után rájöttem arra, hogy a gyűlölet nem vezet sehová. Tudtam hibázni, tudtam ezért bocsánatot kérni, és a vak hit helyett a megbékélést választottam.

Nem hagyhatjuk, hogy egymás ellen hergeljenek minket, és elhitessék velünk, hogy az "ők" rosszak, mások, veszélyesek, és csak "mi" állhatunk az igazság oldalán.

Mert valójában nincsen mi és ők: mindannyian egy nemzet vagyunk, függetlenül attól, hová szavaztunk korábban és hogy mit gondolunk a világról.

El kell kezdenünk beszélni egymással, és közben ki is kell állnunk mindenki mellett, akit a hatalom megtámad.

(Improvizált rész személyes élménnyel Mátétól) Én is átéltem ezt otthon a szülőfalumban, hogy a politikai megosztottság elképesztő árkokat ás. Egymás torkának ugrunk, szinte már vér folyik, ha politikáról van szó, és minden együttműködés ellehetetlenül. Ezért kell inkább a megbékélést választanunk, ugyanakkor ez nem a csendet jelenti. A csend ugyanis nem béke.

Így pedig, hogy ilyen sokan itt vagyunk, kezdjük is el ezt a beszélgetést, fejezzük ki azt, hogy mit gondolunk.

Mondani fogunk néhány állítást, és az lenne a kérésünk felétek: jelezzétek hangos felkiáltással, ha úgy érzitek, igaz rátok az adott mondat.

❗Dühös vagyok amiatt, hogy a hatalom a civileket és a szabad sajtót támadja.

❗Dühös vagyok amiatt, hogy a propaganda megosztó és uszító üzenetekkel kelt gyűlöletet, így osztja meg a közösségeinket.

❗Dühös vagyok amiatt, hogy tehetetlennek érzem magam az elnyomó hatalommal szemben.

HÁLÁS VAGYOK AZÉRT, AMIT A HATALOM AZ UTÓBBI HETEKBEN ELLENÜNK, EMBEREK ÉS KÖZÖSSÉGEK ELLEN INTÉZETT.

Teljesen megértem, hogy inkább a düh az, amit most éreztek, és még csak véletlenül sem a hála. Pedig a hála elképesztő gyógyító dolgokra képes!

🤝 Hálás vagyok például azért, hogy a hatalom a civilekre és a szabad nyilvánosságra támad,

MERT HISZEM, HOGY EZ MEGERŐSÍT ÉS ÖSSZETARTÁSRA KÉSZTET MINKET.

Egyre többen ébredünk rá, miért fontos a szolidaritás és az egymás mellett való bátor kiállás, és ez fontos, mert csak így lehetünk megtartó és összetartó közösség.

✨ Hálás vagyok azért, hogy a hatalom újabb és újabb vörös vonalakat lép át,

MERT HISZEM, HOGY EZEK ÚJABB ÉS ÚJABB SZÍVBEN GYŰJTJÁK MEG AZ ELLENÁLLÁS SZIKRÁJÁT,

ami elvezet a felhatalmazottság érzéséhez. Egyre többen ébredünk rá, hogy a valódi hatalom a mi kezünkben van, és nem elég mástól várni a megoldást. Egyre többen ragadjuk meg a kezdeményezést, elindult egy valódi társadalmi önszerveződés, amit fantasztikus látni és megélni a saját közösségeinkben is.

🌱 Hálás vagyok azért, hogy a hatalom gyűlölettel támad,

MERT HISZEM, HOGY EZ MÉG A LEGMÉLYEBBEN SZUNNYADÓ EGYÜTTÉRZÉST IS ÉLETRE KELTI.

Egyre több olyan beszélgetésben van részünk, ahol a politikától távol maradó, vagy épp a kormányt támogató honfitársunk mondja ki: ez így nem mehet tovább, a közösségeink nem épülhetnek gyűlöletre. Olyan témákról is beszélni kezdünk, amiről eddig nem mertünk, ami tabunak számított, és az elnyomás csendje után végre elkezdődhet a kimondott, őszinte szó békéje, ami a kapcsolatainkat és a lelkünket is gyógyítja.

🌼 Végül pedig hálás vagyok nektek és mindenkinek azért, hogy ti is hozzájárultok az előbb leírt három, igazán fontos változáshoz:

👉 Az egymásért való bátor kiállásért és a hitet adó civil összefogásért.

👉 A felhatalmazás és az önszerveződés világokat megrengető szikrájának fellobbantásáért.

👉 Az empátiával és lélekkel végzett őszinte párbeszédért, mert csak így lehetünk valódi közösség.

Miután a düh mindent elfojtó, bénító tehetetlenségéből a hála felé fordulunk, a korábbi dühünk energiáját átfordíthatjuk a megtartó közösségi hálózatunk építésébe is.

A magyar nyelv egyik csodálatos párhuzama, hogy testünket és közösségeink bizonyos formáit is szervezetnek nevezi. Mindkettő sikere azon múlik, hogy ebben a szervezetben hogyan működnek együtt az azt alkotó sejtek, mikróbák, szervek, vagy éppen közösségeinkben az emberek, társadalmunkban a közösségek.

Ha lecsökken a mikrobiomunk diverzitása, mert nem elég változatos a táplálkozásunk, vagy épp pusztítjuk a bennünk élő parányi lényeket, hamar betegségek alakulnak ki. Nincs ez másként magasabb léptékben sem:

ha egyformaságra törekszünk, elnémítjuk a sokszínű hangokat, kirekesztünk csoportokat vagy a másként gondolkodókat, a társadalmunk is megbetegszik.

Ezt a megbetegedést azt hiszem nagyon sokan érezzük. Tele van a közélet gyűlölettel, elveszőben vannak a közösségeink és az ökológiai rendszereket is soha nem látott mértékben pusztítjuk. Sok beszélgetésben előjön, hogy egyáltalán nem vagyunk jól, és én is ezt érzem sokszor magamon. Van azonban remény a gyógyulásra is.

Ha megbetegszünk, legtöbben először a teákhoz nyúlunk: kamilla, hársfavirág, csalán, levendula és még sorolhatnánk a csodálatos, gyógyhatású növényeket. Mindegyiknek van valamilyen hatása, gyógyító szerepe, hiszen más-más, a szervezetünk számára hasznos elemeket tartalmaznak.

📋 Az első feladat: amikor legközelebb dühöt érzünk másokkal szemben, álljunk meg egy pillanatra, igyunk meg egy gyógynövényes teát, és figyeljünk oda a szervezetünkre: vajon hogyan érezzük magunkat éppen? Mi az, ami épít, mi az, ami rombol minket? Hogyan figyelhetünk jobban oda a saját egészségünkre?

Nincs ez másként a közösségeinkben sem. Nem vagyunk egyformák, és ott van a saját gyógyító erőnk az egyediségünkben.

Ha sokszínű társadalmat építünk, melyben mindenkit elfogadunk és megbecsülünk, azzal éppen az ellenállóképességünket erősítjük.

📋 A második feladat: hozzunk létre új, egymást erősítő kapcsolatokat! Csatlakozzunk egy civil szervezethez, vegyünk részt közéleti eseményeken, és ami a legfontosabb: beszélgessünk olyanokkal is és adjunk hitet nekik, akik most még nem tehetik meg, hogy kiálljanak magukért.

Ha pedig a szervezetünk és a közösségeink gyógyulásnak indultak, ne feledkezzünk meg a természetről sem! A természetben minden decentralizált, a döntéshozatal széles részvétellel történik. Minden folyamat önszerveződő, és talán a társadalmunknak is a természet mintájára kellene szerveződnie.

Alulról építkezve, elfogadó és összetartó, a sokszínűséget megbecsülő közösségekkel, majd velük hálózatot képezve egy valódi megtartó társadalmat létrehozva.

📋 A harmadik feladat: kapcsolódjunk a természettel a közösségeinkben is! Szervezzünk közös túrákat, madármegfigyelést, természetvédelmi akciókat. Hívjuk el erre azokat is, akikkel más témában nem értünk egyet! Hamar észrevesszük majd: sokkal több gombafonal van, ami összeköt, mint ami szétválaszt minket.

(Az elmondott beszédből kimaradt bekezdés.) Az élet ezerféle színben és formában jelenik meg előttünk, végtelen változatosság, szüntelen körforgás, formálódás, átalakulás.

Van azonban valami megfoghatatlan, valami ősi erő, ami mégis állandó, ami térben és időben mindent összeköt. Ez a közös erő fog meggyógyítani minket.

🌍🌈🌿

---

A beszédet Edit egy idézettel zárta, ami Ottlik Géza: A nyomdában című novellából származik:

"A művelt, higgadt, ötvenéves nyomdatulajdonos súg a forradalmároknak. Jól érzi ő a jelenet nagyvonalú színpadiasságát; pusztán szerénységből súg, nem óvatosságból, hiszen ezt a súgást még Bécsben is tisztán fogják majd hallani. De Landerer nem kíván tolakodni, beéri a halk szereppel, a mellékességgel - és mégis megtesz mindent. A Pilvax gyerekembereinek lázas a feje, olykor súgni kell nekik, mégsincsen zökkenő, a csodálatos összjáték viszi előre az óramutatót, mert valami módon egyet gondolnak mindannyian, Landerer és a diákok, Rottenbiller Lipót alpolgármester és a nyomdászok, a városi tanács és az utcanép. Milyen egyszerű ez, uramisten! S milyen bonyolult, egyet gondolni. Vigyázzunk. Az ilyen gondolat igaz és jó, s ámbár sugárzóan tiszta, mégsem tudná senki más megfogalmazni, mint a költő. Politikus, bölcsész, tudós meg se kísérelje. Petőfi Sándornak sikerült, s bizonyára ma is sikerülne. Milyen jó lenne tétovázás nélkül követni őt. Csakhogy az ilyen pillanatok, amelyben valami módon egyet gondolunk mindannyian, s amelyek valójában nemzetté teszik a népet, módfelett ritkák. A dolgunk csak annyi, hogy közben is mindig készek legyünk rá. Maradjon a lelkünkben egy szöglet fiatalon és tisztán, mint Landerer cégtulajdonos polgártársnak maradt."