Szárazsággal dacoló növények segítik az alkalmazkodást a Színeskert előtt - Pusztából szárazkert 2. rész
- Kovács Máté
- jún. 3.
- 9 perc olvasás
Szárazságtűrő növények segíthetnek abban, hogy aszályos időben is megőrizhető legyen környezetünk biodiverzitása.
Újabb szárazkert jött létre Lakiteleken a Színeskert előtt, az Eötvös Iskola bejáratánál Szelesné Kása Ilona vezetésével. A kert célja egy olyan szárazságtűrő élőhely létrehozása, amely aszályos időben is segíti a biodiverzitás megőrzését. A parkoló melletti, száraz és tömörödött homokon létrejött kert a harmadik része egy sorozatnak. Az első szárazkert tavaly ősszel alakult a Színeskertben Tálas Máté útmutatásai szerint, a második a Művház Park Széchenyi körút felőli sarkán jött létre közösségi összefogással idén márciusban.
A szárazsággal és a homokkal való együttélési kísérletek nem ma kezdődtek el.
"A homokkal együtt éltek felmenőink, küzdöttek vele, megtörni és megszelidíteni igyekeztek, és közben a homok is megszelidítette őket. A zord világ hol küzdelmeket, hol lehetőségeket kínált, és talán nem véletlen, hogy oly sokan oly mély gyökeret eresztettek e tájban"
- írtuk a beszámolóban, ahol a terület múltját, Lakitelek történetét és őseink tájjal való kapcsolatát tártuk fel.
Cikkünkben ezt a gondolatot folytatva mutatjuk be a szárazkert koncepcióját és az aszállyal való megküzdés lehetőségeit. Egy történetet, melyben növénytársaink lesznek a tanítóink.
Szárazságok kora fenyeget, melyben az öntözés is egyre nehezebb lesz
A csapadékhiány egyre súlyosabb problémát jelent. A 2022-es aszály az egyik első olyan vészhelyzet volt, ami széles körben aggodalmat okozott, így a figyelem középpontjába helyezte a vízmegtartás fontosságát. Az idei év szintén aggodalmakkal indult: a szokásos csapadékmennyiség tizede hullott le áprilisban országos átlagban a HungaroMet összesítése szerint. Voltak helyek, ahol 0 mm-t mutattak hónap végén a mérések, de Lakitelek kapcsán is 5,4 mm csapadék szerepel áprilisra egy összesítésben.
“Minden jel szerint beléptünk a szárazságok új korába”
- olvasható a VálaszOnline cikkében, amikor nem egy-egy vízhiányos időszakkal, hanem többéves halmazódással állunk szemben. Nem önmagában a tavaszi aszály a probléma, hanem a korábbi időszakokból, télről, őszről és korábbi évekből hozott csapadékhiány halmozódása. Májusban egy mediterrán ciklon hatására több hullámban érkezett csapadék, ez inkább átmeneti enyhülést hozott. A talaj mélyebb rétegeiben megmaradt a vízhiány, különösen az Alföldön kellene még csapadék.
A csökkenő éves csapadékmennyiség országos trendje jól kirajzolódik ezen az ábrán, és még drasztikusabb a helyzet az Aflöldön, amit a VálaszOnline alföldi városokat vizsgáló grafikonja szemléltet. Arra is fel kell készülni, hogy a csapadékeloszlás térben és időben egyre szélsőségesebb lesz az éghajlatváltozás miatt, vagyis hosszú száraz periódusok és ritkább, de akkor rövid idő alatt egyben lezúduló nagy esők várnak ránk.
Az öntözés kézenfekvő megoldásnak tűnhet, de hosszabb távon és nagyobb léptékben nem jelent igazán jó megoldást. A talajvízszint folyamatosan csökken, a Tisza alacsony vízállása már tavaly is negatív rekordot döntött. Az öntözéshez víz is kell, éppen ebből van egyre kevesebb. Települési szinten is problémát okoz a vízhiány, nem csak a mezőgazdaságban. A túlhasználat miatt több településen korlátozásokat kellett bevezetni a lakossági öntözésre 2025-ben, mert az ivóvízellátás is veszélybe került. A párolgási vízveszteség szintén problémát jelent öntözéskor, nyári nappalokon akár a víz 30-40 százaléka is elveszhet.
A települési zöldfelületek, élőhelyek megőrzése aszályos időszakban is fontos, miközben a vízzel is takarékoskodni kellene - ez komoly kettőséget jelent.
Egyre kevésbé fenntartható, hogy az értékes (ivó)vizet nagy mennyiségben olyan célokra használjuk fel, melyek sem az élelmünk termeléséhez, sem valamilyen ökológiai funkció megőrzéséhez nem járulnak hozzá.
A díszpázsit, díszkert állandó öntözési igénye helyett olyan megoldásokban érdemes gondolkodnunk, melyek kevesebb vizet igényelnek, miközben az ökológiai és az esztétikai szerep is megmarad. A szárazkert erre jelenthet megoldást.
Kísérletek segítik a jövő fenntartható kertjeit Lakiteleken
Az öntözési igény csökkentése szükséges elem vízhiányos időszakban a kertekben. A szárazkert viszont nem sivatagot és kiszáradást jelent, éppen ellenkezőleg: a módszer olyan növényekre épít, amelyek kevés öntözést igényelnek. Jól alkalmazkodnak a hosszú száraz időszakokhoz és a nyári forrósághoz, így jelentős vízhasználat nélkül is fenntartható az általuk létrehozott élőhely.
A lakiteleki szárazkertek története 2024 őszére nyúlik vissza. Ekkor szervezett „Miért örüljünk a homoknak” címmel programot Szelesné Kása Ilona a lakiteleki talajok egészségével foglalkozó LakiTERRA projekt részeként. A vendég Tálas Máté, a Tiszakürti Arborétum vezetője volt, aki előbb a Színeskertben, majd saját tiszakürti birodalmában adott át hasznos tudást a résztvevőknek. Ezekről az eseményekről részletesen írtunk “A zöld pázsit öntözése helyett szárazságtűrő növények jelentik a jövőt” című cikkünkben.
Bár a klímaváltozás és az aszály trendjei vészjóslóak, a természetet nem olyan fából faragták, hogy összeroppanjon a változástól - írtuk a cikkben. Az alkalmazkodás természetes folyamat, ha hagyjuk kibontakozni. „Nincs két egyforma év, folyamatos a változás” – mondta akkor Tálas Máté.
A változásra való felkészülés részeként az első kísérlet a Színeskertben indult el tavaly ősszel a kert nyáron legforróbb, délnyugati részén, ahol a nap legnagyobb részében közvetlen napfény éri a növényeket. Többségük azóta túlélte az első telet, tavasszal meg is erősödtek, így a novemberi ültetési időpont hatékonynak bizonyult. Télen a gyökerek fejlesztésére fordíthattak energiát a növények, így a nyárnak már úgy vághatnak neki, hogy van mire támaszkodniuk a vízfelvéteben.
(Galéria: felső sor - a tavaly őszi ültetés, alsó sor - növények májusban.)
A második kísérletre tavasszal került sor a Művelődési Ház előtti park száraz szegletében, a hagyományos lakiteleki mag- és növénycsere program kísérő eseményeként. A széleskörű összefogással létrejött közösségi ültetés során újabb szárazságtűrő növények kerültek a lakiteleki homokba azzal a céllal, hogy a park száraz, alacsony biológiai sokféleséggel rendelkező részén idővel egy diverz élőhely jöhessen létre.
A második szárazkert a Művház Parkban jött létre idén márciusban, közösségi összefogással.
Ellentmondásnak tűnhet, de a szárazkertek az első évben még öntözést kapnak. Idő kell ahhoz, hogy a gyökérzet kellően megerősödjön a nyári csapadékhiány átvészeléséhez. Néhány növény nyáron kisülhet, de nem pusztulnak el, csak nyugalmi állapotba vonulnak. Ez különösen jellemző a forró nyarakhoz alkalmazkodó növényekre. Ilyenkor tűnhetnek “csúnyának”, de ez is része a természetnek: a szárazság barnás-sárgás színeit, a textúrák sokféleségét is érdemes esztétikai értékként kezelnünk.
Kövek között: az eddigi legnagyobb kihívás?
Térkövek tengerében találunk rá a harmadik szárazkert-kísérlet helyszínére. Az Eötvös Iskola parkolójában járunk, az udvarra vezető kapu előtt, a Színeskert szomszédságában. A járda és a parkoló szegélye közé ékelődő homokos terület tömörödött talaját csak a legszívósabbak képesek feltörni. Ilyen az orvosi atracél, aki az ültetés időpontjában, május végén már rengeteg apró lila virággal hívogatta a beporzókat.
Az orvosi atracél nemcsak szép vadvirág, hanem fontos a beporzóknak is. Lakiteleken is sokfelé lehet velük találkozni.
Bár sokan gyomnövénynek gondolhatják, valójában értékes vadvirágról van szó, éppen ezért része maradt a szárazkertnek is. A tervezés során úgy lett kialakítva a többi rész, hogy a helyben lévő atracél köré épüljön. Mélyre hatoló karógyökerével lazítja a talajt, segíti a víz beszivárgását, mélyebb rétegeből képes felhozni a vizet, csökkenti az eróziót, ráadásul némi árnyékot is ad.
Az alkalmazkodás azt is jelenti, hogy beavatkozás előtt fontos a megfigyelés és a jövőbeni szövetségesek azonosítása, akiket érdemes megóvni.
A kialakítás formája is organikusan követi az alkalmazkodás elveit. Bizonyára mindenki látott olyan parkot, ahol a járdák szögletes vagy kanyargó rendszere között kitaposott ösvények mutatják a leggyakrabban használt útvonalat. Organikus tervezés során erre is érdemes figyelni: az a legjobb kialakítás, ami a használathoz leginkább illeszkedik. Éppen ezért az új kert és a kerítés között megmaradt egy útvonal, ahol közlekedni lehet. Itt már az első héten elkezdett kialakulni egy ösvény, mutatva, hogy jó döntés volt teret hagyni a közlekedésnek.
A nyílt nap során a résztvevők előbb eltávolították a felesleges földet, majd jöhetett a növények gyökerének lemosása és az ültetés. Előbbire azért van szükség, hogy az eredeti ültetőközeg helyett már az új hely viszonyaihoz tudjon alkalmazkodni a gyökérzet, legyen szó mikrobákról vagy tápanyagokról. Az elrendezés során figyelembe vették a résztvevők a Lakitelek Önkormányzata által felajánlott növények várható méretét, melyek így idővel igazi mikroélőhelyet hozhatnak létre.
Végezetül mulcsréteg került a kertre, ami csökkenti a nem kívánt gyomosodást, lassítja a talaj kiszáradását és véd az eróziótól is. Idővel komposztálódik, így tápanyagként segíti később a növényeket.
A frissen vágott aprítékból, ágdarálékból és kéregből álló mulcsréteg magas szén / nitrogén aránnyal rendelkezik, így a lebontást végző mikroorganizmusok a nitrogén egy részét a talajból veszik fel. Vagyis a folyamat a felső rétegből némi nitrogént von el, amit erjesztett csalánlé kijuttatásával lehet természetalapú módon pótolni.
Ahogy az első kettő, úgy a harmadik szárazkert is nyílt nap során, közösségi részvétellel jött létre. Köszönjük a közreműködők munkáját!
A kísérlet az új típusú helyszín teszi igazán érdekessé. Az első két kertnél szintén napos és száraz helyről van szó, de azon túl nagyobb zöldfelület veszi körbe a növényeket. A harmadik viszont valóban kőtengerben kapott helyett, egyik oldalról járda, másik oldalról útpadka és térkövezett parkoló határolja. Érdekes lesz tehát megfigyelni, hogyan bírják a növények ezt a még forróbb helyszínt, és valós alternatívát kínálnak-e más hasonló terek zöldítésére is a faluban.
Ellenálló növénytársak segítik az alkalmazkodást
"A növények a föld és az ember közti kapcsolat újrafonásában is kiemelkedő szerepet játszanak. Egy hely akkor válik otthonná számunkra, amikor fenntart minket, amikor testileg és lelkileg egyaránt tápláló. Ha újra akarunk teremteni egy otthont, a növényeknek is vissza kell térniük"
- írja Robin Wall Kimmerer Szentperjefonat című könyvében, ezt az útmutatást érdemes követnünk.
Ahogyan őseink, úgy mi is igyekszünk együtt élni a szárazsággal és a homokkal, ebben a növények a tanítóink és szövetségeseink. A már bemutatott orvosi atracél hosszú karógyökerével mutatja meg, hogyan lehet alkalmazkodni a kevés vízhez és megszelídíteni a száraz homokot, de rajta kívül is vannak hasznos praktikákat alkalmazó növények.
Ha szárazságtűrő fajt keresünk, érdemes a gyökérzet mellett a leveleket is vizsgálni. Minél kisebb a levele egy növénynek, annál valószínűbb, hogy szárazságtűrő, persze kivételek mindkét irányba lehetnek. A kisebb levél kisebb párologtató felületet jelent, ami segíti a növényt a víz megtartásában.
A színek is lehetnek árulkodók: a szárazságtűrők sokszor szürkés-ezüstös leveleket növesztenek (például a levendula), melyek jobban visszaverik a napfény egy részét, így kevésbé melegednek fel, mint a sötétzöld levelek.
Gondoljunk csak arra, milyen érzés nyáron egy sötét színű pólóban sétálni a tűző napon.
A szőrökkel sűrűn benőtt, olykor egészen bársonyos, máskor érdes tapintású szárak és levelek is hasonló árulkodó jelek. Ezek a szőrök szintén a víz megtartásában segítik a növényt. A levél felületét érintő légmozgás elszállítja a párásabb levegőt, az így kiszáradó légréteg pedig fokozhatja a növény párologtatását. Ezzel szemben a szőrös, érdes levelek gátolják a felszínt érintő légmozgást, így párásabb mikroklímát tartanak fenn. A szőrök mellett a növények föld feletti részeit borító viaszszerű réteg, a kutikula vastagsága is összefügg azzal, mennyire alkalmazkodik a szárazsághoz a növény.
A terjőke kígyószisz (felül) és az orvosi atracél (alul) keskeny és szőrös leveleikkel jól tűrik a szárazságot.
Ezek a különleges növényi “technológiák” évmilliók alatt fejlődtek ki, ma pedig tudósok sokasága kutatja, mit tanulhatunk tőlük. Ez a folyamat a biomimikri, ami a természettől való tanulást és a természetben megfigyelhető megoldások alkalmazását jelenti az emberi problémák megoldására. Vizsgálják például, hogyan lehet hatékonyabb ködgyűjtő hálókkal megfogni a párát a Föld legszárazabb sivatagos régióiban más élőlények, például egyes kaktuszok megoldásait utánozva.
Az apró szigetek idővel rendszerré állnak össze
A szárazkert hasonló logikára épül, mint a szárazságtűrő növények alkalmazkodási stratégiái. A talaj mulcsozása például a növényi kutikula szerepéhez hasonlóan mérsékli a párolgást és védi a felszínt a túlzott felmelegedéstől. A növényzet által fedett, árnyékolt felszínek a levélszőrök mikroklíma-alakításához hasonlóan csökkentik a szél és a napsugárzás szárító hatását. A tájba illeszkedő, vízmegtartó rendszerek pedig azokat a növényi stratégiákat mintázzák, melyek újabb vízforrások bevonása helyett a meglévő víz megőrzésére törekednek.
A növények egyéni és a rendszerek közös vízmegtartó stratégiája ezen a ponton közvetlenül is összekapcsolódik.
A növényeket az is segíti a vízhiányos időszakban a párologtatás csökkentésében, ha nem egyedül kell dacolniuk az elemekkel.
Egy zártabb társulásban nagyobb lehet a relatív páratartalom és alacsonyabb a hőmérséklet - ezt akkor is tapasztalhatjuk, amikor leérünk a forró kerékpárút után az érezhetően hűvösebb Tőserdőbe. Kisebb léptékben, de egy növénycsoport is hasonló szereppel bír: együtt jobban megtartják a párát és árnyékolják egymást, ez segít abban, hogy könnyebben alkalmazkodjanak a szélsőséges körülményekhez.
Együtt minden könnyebb - mondhatjuk sablonossá vált fordulattal, de épp a növényeink tanítják meg nekünk, hogy ez valóban így van. A szárazkert sem önálló egyedekből áll, hanem azok kapcsolatai, a szerves hulladékot lebontó talajlakó élőlények, a beporzó és más rovarok, a cserjék között megbúvó sünök, az ágakon fészkelő madarak és nem utolsó sorban a jobb mikroklímát élvező emberek mind-mind részei ennek a rendszernek.
Azzal, hogy élőhelyet hozunk létre más lények számára, végső soron a saját életünkért és teszünk.
Ezek a kis szigetek első ránézésre aprónak tűnhetnek, és a nagyléptékű folyamatokra önmagukban valóban nincsenek lényeges hatással. De itt is érdemes megnéznünk a növények tanításait. A cikk elején szereplő orvosi atracél szívósságával és leleményes megoldásaival a zavart, leromlott területeken végzi az építkezést más társaival együtt. Megkötik a talajt, szerves anyagot termelnek, javítják a szerkezetét, árnyékot adnak és élőhelyet teremtenek. Ugyanígy, pionírként jelennek meg az első esőkertek, szárazkertek, táji vízmegtartással foglalkozó akciók, szemléletformáló kampányok is, melyek idővel komplex rendszerré állnak össze.
Erre a folyamatra kiváló példa a Színeskert is: az Iskolakert Hálózat tagjaként már országos szemléletformáló hatással bír, miközben újabb és újabb megtartó élőhely jött létre az előző években. Eleinte festőnövények táplálták a beporzókat, majd esőkertek kezdték el tárolni a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékot. Hamarosan vizes élőhely is létrejött, egy másik szegletben sünlak várja a beköltözőket, de a rovaroknak is jutott hotel, a denevérek szállodájáról nem is beszélve. A kertben hagyott holtfák gombákat, rovarokat és mikrobákat táplálnak, a szárazkertek pedig sivatagi részekre hoznak biológiailag sokféleséget.
Ezt kell folytatnunk a jövőben is, szerte a falunkban. Egymás után építve a természetközeli élőhelyeket, melyek idővel komplex rendszerré állhatnak össze.
Ez a kulcs ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk az éghajlatváltozáshoz és a jövő ma még nem is ismert kihívásaihoz. Mert együtt rugalmasan ellenálló emberi és több mint emberi közösségeket hozhatunk létre.
Hozzászólások