Fényünnep a leghosszabb éjszakán a Holt-Tisza partján
A téli napfordulón lángoló máglya és ánizsos kalács lobbantotta fel a közelgő világosság reményét.
Fotó: Kovács Máté
Régi hagyományokat felelevenítve gyújtottak máglyát a Tőserdei Holt-Tisza partján. A lángok apropója a téli napforduló, vagyis az év leghosszabb éjszakája volt, az „átbillenés” december 21-én 21 óra 49 perckor történt meg[1].
A hagyományok szerint ilyenkor a falu apraja-nagyja összegyűlt, hogy együtt merítsenek erőt a máglya fényéből a tél hátralevő részére, és így vittek némi világosságot a sötét éjszakába. Az alkalomra sütött kerek, ánizsos kalácson a négy „csillagányizs” a négy égtájat szimbolizálta, célja pedig az volt, hogy a kalács közepén átnézve pillantsák meg a lángokat.
Fotó: Lendvai Edit
Ezt a szokást elevenítették fel Lakiteleken is néhány évvel ezelőtt, azóta pedig a járványidőszakot leszámítva minden évben kisül a kerek kalács és meggyullad a máglya a Tőserdei Holt-Tisza partján. A helyszínválasztás célja az volt a szervezők szerint, hogy az esemény minél nyitottabb és elérhetőbb legyen a falubeliek és az érdeklődők számára. Régen a falu legmagasabb pontján gyújtották meg a tüzet, hogy az mindenhonnan látszódjon. Ez ma már nem lenne megvalósítható a beépítettség és a növényzet miatt.
Az idei ünnepen a beszélgetések mellett volt szörp, meleg tea, forralt bor, süti és zsíroskenyér is. Bár a készülődés minden évben hasonló, a táncoló lángok minden évben más-más gondolatot jelenítenek meg.
„Idén felfedeztük a tűzben a kettős keresztet, de a parázsban egy izzó szemű kígyót is látni véltünk, a lobogó tűzben meg mindenki mást vélt felfedezni”
– írja Facebookon Kovács László Árpád az eseményről.
Fotó: Kovács Máté
A téli napforduló megünneplése a legtöbb ősi kultúrában, így a sztyeppei lovasnomád magyarok hitvilágában is fontos szerepet játszott. Az ünnep ősi magyar neve a feltételezések szerint a „kara csun” lehetett. A “kara” feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, valamint a “csun” – fordulás szóösszetételből állhatott össze az ünnep elnevezése[2].
Később a keresztény ünnepkörrel, Jézus születésének ünnepével keveredve alakulhatott ki a mai karácsony elnevezés is. A karácsony pontos származása vitatott, több más forrás, például a Magyar etimológiai szótár inkább szláv eredetre, az ősszláv korcsun (‘lépő’), azaz ‘napforduló’ szóra utal[3].
Fotó Kovács Máté
Származástól és kultúrától függetlenül a „fényes pillanat” a reményt, a nappalok hosszabbodását és a természet megújulásába vetett hitet jelentette a közösségek számára. A karácsonyi ünnepkör Jézus eljövetelével is hasonló motívumokra épül, a betlehemi csillag a maga fényével éppúgy szimbolizálja a reményt, mint az ősi természeti népek hitvilágában a téli napfordulón emelt máglya. Ma már inkább fényfüzérek hoznak világosságot a téli éjszakákba, de eközben sem érdemes szem elől tévesztenünk hagyományainkat és a fény jelentőségét.
Mi is ezzel a fénnyel kívánunk boldog karácsonyt mindenkinek, és reményben gazdag új esztendőt!
תגובות