Ezért nem érdemes etetni a gólyákat - Hogyan segíthetünk jól a Lakiteleken felnőtt fiókáknak?
- Kovács Máté
- 15 órával ezelőtt
- 6 perc olvasás
Kirepültek a fészekből a Lakiteleken felnőtt gólyák, sokan találkozhatnak velük a napokban az utakon. Cikkünkben összegyűjtöttük, mire érdemes figyelni velük kapcsolatban.
Fiatal gólya a falu közepén? Nem mindennapi események szemtanúi lehetnek a napokban azok, akik a lakiteleki Szivárvány Óvoda környékén járnak. Többen megfigyelték az egyik, lakiteleki fészekből kikelt kisgólyát víz és táplálék keresése közben: járt a Művelődési Ház parkjában, ivott egy vödör vízből az óvoda előtt, és feltűnt a forgalmas Széchenyi körúton is.
Érthető módon aggódó bejegyzések is születtek, és valóban fontos, hogy a napokban körültekintőek legyünk a környéken. Cikkünkben több szempontot gyűjtöttünk össze, amire érdemes figyelnünk. Szó lesz közlekedésről, a megközelítés veszélyeiről, vízadásról, az esetleges etetés kérdéseiről és problémáiról, valamint arról is, szükség esetén hogyan tudjuk a legjobb segítséget nyújtani nekik.
Nem minden madár szorul segítségre, akivel a földön találkozunk
Amikor a földön madárfiókával, denevérrel, szokatlan helyen felbukkanó élőlénnyel találkozunk, érthető, hogy segíteni szeretnénk nekik. Mielőtt azonban rögtön utánuk erednénk, érdemes megvizsgálni, vajon tényleg segítségre szorulnak-e.
A Magyar Madártani Egyesület munkatársai költési szezonban sok bejelentést kapnak megmentendő madarakról, pedig az esetek többségében valójában nem szorulnak rá a mentésre. Természetes ösztön, hogy idővel elhagyják a fészket, közben a szülők általában visszajárnak etetni őket (ennek formája és hossza fajonként jelentősen eltérhet).
Idővel pedig a saját lábukra kell állniuk ahhoz, hogy később egyedül is boldoguljanak.
Ha tehát földön gubbasztó, ácsorgó madárral találkozunk, érdemes az alábbi, MME által készített grafikát követnünk. Az első kérdés, hogy van-e látható sérülése, majd a fejlettségi korát érdemes megállapítani. Ha tollas fiókáról vagy felnőtt madárról van szó, aki tud repülni és nincs látható sérülése, valamint közvetlen veszély sem áll fenn, nem érdemes beavatkozni.
Ahogy az ábrán is olvasható, bármilyen beavatkozás vagy bizonytalanság esetén érdemes szakemberek segítségét kérni. A lakiteleki utcákat felfedező gólya kapcsán meg is keresték Bártol Istvánt, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi őrét. A szakember szerint a gólya nem sérült, tud repülni, odébb is állt, amikor megpróbálták befogni. Szülei tavasszal viszonylag későn raktak fészket, így kései költés után lemaradásban van más gólyákhoz képest, egyedül ez jelenthet problémát. Vagyis nem áll fenn közvetlen veszély.
Lakiteleken hasonló esetben a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársait érdemes keresni (ezen az oldalon olvashatók az elérhetőségek), a hivatalos, területileg illetékes mentőközpontok országos listája pedig ebben a cikkben olvasható. Bács-Kiskun megyében a Kecskeméti Vadaspark az illetékes (cím: 6000 Kecskemét, Műkert út 1.; honlap: www.zookecskemet.hu; e-mail: info@zookecskemet.hu; telefonszám: +36-76-320-121).
A körültekintő közlekedés a legfontosabb, de ne próbáljuk elijeszteni
Az aggódó posztok és kommentek leginkább az óvatos közlekedésre hívják fel a figyelmet. Ez valóban fontos lehet: a lakiteleki gólyák egy kimondottan forgalmas kereszteződést választottak fészküknek a óvoda sarkánál, így a fiókák az emberek közelében, a zajhoz alkalmazkodva nőttek fel. Előfordulhat, hogy kisebb veszélyérzet miatt gyakrabban állnak meg az úttest közepén, kevésbé félnek az emberek közelségétől.
A óvóda körül egyébként is fontos, hogy lassan és körültekintően közlekedjünk, és nemcsak embertársainkra, hanem több mint emberi szomszédainkra is érdemes külön figyelmet fordítanunk. Bizonyos szakaszokon és időszakokban 30 km/h-s sebességkorlátozás van érvényben, a megfelelően és szabályosan megválasztott sebesség sokat jelenthet, ha épp előttünk tűnik fel egy gólya.
Ha az úton áll, legyünk türelemmel, ne próbáljuk meg hirtelen mozdulatokkal megijeszteni, elzavarni.
Ha kergetik vagy körbeveszik, kiszámíthatatlan irányba indulhat el, akár egy érkező autó, vagy a villanyvezetékek felé. Beavatkozni csak közvetlen veszély esetén érdemes, akkor is óvatosan, nem megijesztve őt lehet biztonságosabb helyre terelni.
Kenyeret semmiképp ne adjunk neki, és egyébként sem érdemes etetni
Felmerült az etetés kérdése is az aggódó posztok kapcsán, melyben érdemes körültekintően eljárni. Bizonyos esetekben több kárt okozhatunk a madaraknak, mint amennyit segítünk.. Kenyérféléket vagy más pékárut, füstölt, fűszeres húsokat nem szabad nekik adni. Ezek egészségügyi problémát okozhatnak, gyomor- és bélgyulladást kaphatnak tőle a madarak.
Bár a téli madáretetés népszerű tevékenység, ez elsősorban kerti énekesmadarakra vonatkozik. Az MME honlapja a vízimadarak etetését semmilyen formában nem ajánlja, mert életmódjuk és téli túlélési stratégiáik jelentősen eltérnek.
Az etetett madarak hozzászoknak az ember közelségéhez és a folyamatos utánpótláshoz, így nem lesznek rákényszerülve arra, hogy megkeressék saját táplálékukat.
Ez vonulóknál és idén kikelt fiókáknál is gondot okozhat. Előfordulhat, hogy a mesterséges táplálékforrás miatt a kelleténél később indulnak útnak, vagy akár egyáltalán nem is költöznek el, ami jelenthet veszélyt, főleg, ha idővel megszűnik az etetés. A fiataloknak pedig szüksége lenne arra, hogy a saját lábukra álljanak, maguknak keressék meg a táplálékot. Ez is része a tanulási, felnövési folyamatnak.
Itt persze nem arról van szó, hogy egy-két falat (hal vagy nyers csirkehús) önmagában máris gondot okozna. A hosszan tartó, állandó etetés vezethet oda, hogy a gólya ehhez szokik hozzá, és később romlanak az esélyei az önálló boldoguláshoz.
Az eset nehézségét két tényező adatja. Az egyik az aszály, ami miatt sok vizes élőhely kiszáradt, ez csökkentheti a táplálékforrást is. Ennek ellenére Bártol István szerint most is vannak olyan táplálkozóhelyek a környéken, melyek a gólyák számára megfelelőek. Nem feltétlenül vizes, mocsaras helyeken táplálkoznak a fiókát nevelő vagy vonuló csapatok, hanem száraz gyepeken, tarlókon is, ahol rovarokat, hüllőket (például gyíkokat), esetleg kisemlősöket (például pockokat, egereket) zsákmányolhatnak.
A lakiteleki gólyának most egy ilyen táplálkozó csapathoz kellene csatlakoznia, ha azonban rendszeresen etetjük helyben, akkor nem lesz rákényszerülve erre.
A másik nehézséget a kései költés adja. A lakiteleki gólyák viszonylag későn, a tiszaalpári fészekhez képest 3-4 héttel később raktak fészket, ennyivel később is keltek ki a fiókák, így fejlődésük némi lemaradásban lehet a többiekhez képest. Ez hátrányt jelenthet az utazás során, ami persze felveti a kérdést, hogy érdemes-e a beavatkozást választani. Nehéz kérdés, mert egyrészt segíteni szeretnénk rajta, másrészt viszont a természet rendje, hogy a legrátermettebbek lesznek azok, akik túlélik a megpróbáltatásokat és szaporodni tudnak.
Az aszályban a víz nekik és más lényeknek is komoly segítség lehet
Más a helyzet a vízzel: az itatók a mostani, meleg és aszályos időkben különösen hasznosak lehetnek. Érdemes itt is néhány fontos tanácsot figyelembe venni a kialakítás során, mert bizonyos típusok veszélyeket is hordozhatnak.
A gólyák számára egy stabil, széles, sekély edény jelenti a legjobb megoldást. Érdemes figyelni viszont arra, hogy ne legyen túl mély, mert az más, kisebb madarak számára jelenthet veszélyt. 5-10 centiméternél mélyebb itató már potenciális probléma lehet: a madarakat ilyenkor vonzza a víz csillogása, de átnedvesedő és elnehezülő tollakkal akár könnyen csapdává is válhat számukra, ha nem találnak kiutat. Éppen ezért az érdemes kerülni az esőgyűjtő hordók, mély és csúszós falú edények itatóként való használatát
Kisállatok, például sünök számára is fontos lehet, hogy általuk csak olyan itató legyen megközelíthető, amiben nem merülnek el, és biztonsággal ki is tudnak jönni.
Általánosságban a virágalátétet ajánlják az MME oldalán, igaz, ez a gólyáknak nem feltétlenül jelent segítséget. Az is lehet megoldás, ha egy széles és sekély, gólyákra szabott itató mellé teszünk egy kisebbet is az énekesmadaraknak és sünöknek.
Ami a kerti tavakat illeti, ezek is lehetnek jó vízforrások, de érdemes úgy kialakítani, hogy legyenek sekély részek, és mindenképp legyen olyan partszakasz vagy rámpa, amin a vízbe pottyant állatok ki tudnak mászni. A sünök például könnyen csapdába eshetnek és megfulladhatnak egy olyan mély kerti tóban, ahonnan nem találnak kiutat.
Mi vár most a lakiteleki kisgólyákra?
Ami a lakiteleki kisgólyákat illeti, az augusztus közepe fordulópont is egyben az életükben. Ekkor veszi ugyanis kezdetét az önállósodás és hamarosan a vonulás. Az MME szerint a gólyafiókák 8–9 hetes korukban repülnek ki, de ezt követően még néhány hétig visszajárhatnak éjszakázni a fészekbe. Augusztusban viszont már elindul a gyülekezés, ekkor a fiatalok is kisebb-nagyobb csapatokhoz kell csatlakozzanak.
A hazai állományban jellemzően a fiatal gólyák kezdik meg a vonulást, néhány tapasztalt madárral, az öregek egy-két héttel később követik őket.
A fiatalok indulása augusztus közepe–második fele körül várható. Egyes megfigyelések szerint augusztus 20. után indul be igazán a vonulás.
Ha sikerül egy csapathoz csatlakoznia a gólyánknak, akkor egészen elképesztő utazás várhat rá. A magyarországi gólyák jellemzően a Boszporusz felé indulnak, Kis-Ázsián és a Közel-Keleten keresztül érik el Afrikát. Vagyis nem a Földközi-tenger felett suhannak át, hanem inkább a szárazföld fölött, a felszálló meleg áramlatokkal vitorláznak. Kelet-Afrika Szaharán túli részétől egészen Dél-Afrikáig eljuthatnak telelőhelyet keresve.
Ez egyben komoly megpróbáltatás is lesz számára. Az MME gólyafüzete szerint a fiatal gólyák több mint kétharmada nem éri meg a hároméves kort, vagyis valóban egy kemény túlélési időszak következik. Ez kegyetlennek hangzik, de az elmúlás része a természet rendjének, és ez a nagyfokú kiválasztódás is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen kitartó és szívós gólyáink legyenek, akik közül a legidősebbek akár a 30 éves kort is megélhetik.
Nem minden gólya költözik el télen: 2004-2005 óta figyelik meg szakemberek stabil állományát olyan kockázatvállaló gólyáknak, akik az áttelelést választják. Erre az enyhe telek miatt egyre jobb esélyük van, ami természetes alkalmazkodási folyamat a változó klimatikus viszonyokhoz.
A télen maradó gólyák sem szorulnak segítségre, jellemzően nem a hideg, hanem a táplálékhiány okozhat veszélyt. Ez a fagyos, hóval borított napok számának csökkenésével egyre ritkábban áll fenn. Ebben is igaz, hogy előnyösebb lehet hagyni a természetes alkalmazkodást a faj fennmaradásának szempontjából.
Érdemes lesz figyelni a lakiteleki gólyát a napokban, hogy elindul-e ő is egy utazásra készülő csapathoz, vagy esetleg a maradók táborát erősíti. Gyűrűjének köszönhetően remélhetőleg hasznos és érdekes adatokkal gazdagodhatunk majd életmódjával és felnőtté válásának viszontagságos útjával kapcsolatban, és reméljük, hogy ismét láthatjuk majd őt a következő szezonban is.
Hozzászólások