Hagyomány és haladás kéz a kézben is járhat? - Ilyen volt Gondolatszikrák beszélgetésünk a kultúráról

Kultúráról, alkotásról, egyéni és közösségi kiteljesedésről beszélgettünk #Gondolatszikrák sorozatunk 33. állomásán a Hetedik Vágányban, a magyar kultúra napjának alkalmából.

A haladás és a modernitás valóban tönkreteszi a hagyományos kultúrát? Vagy éppen az utóbbihoz való ragaszkodás az, ami gátolja a szabadságot és a kiteljesedést? Ezek a kérdések hozták a legérdekesebb vitákat Gondolatszikrák beszélgetős sorozatunk 4. évadának 4. részében, amit ezúttal a Hetedik Vágánnyal közösen szerveztünk meg Lakiteleken.

Az est apropóját a magyar kultúra napja adta, amit 1989 óta ünneplünk meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le és jelölte meg dátummal Csekén a Himnuszt. A kultúráról és az alkotás folyamatáról két fiatal és tehetséges lakiteleki alkotóval, Sánta Márton fazekas-sípkészítővel és Czombos Gergely grafikus-képregényrajzolóval beszélgettünk, és szokásainkhoz hűen a közönség interaktív bevonása sem maradt el.

Lakiteleki fiatalok alkotják újra a kultúrát

A beszélgetés során szó volt a művészetekkel kapcsolatos első emlékekről, alkotóink személyes motivációiról és magáról az alkotói folyamatról, a kultúra alkotásának és befogadásának egyaránt fontos szempontjairól, és néhány különleges alkotást is megtekinthettek a résztvevők.

Meghívott vendégeink olyan lakiteleki fiatalok voltak, akik eltérő művészeti területen alkotnak kiemelkedő eredményekkel.

"Sánta Márton vagyok, Lakitelekről származom és jelenleg Kecskeméten élek. A mesterséget 15 évvel ezelőtt kezdtem tanulni Kovács László és Bánföldi Ferenc fazekasok mellett, valamint Dugár Jánostól tanultam a cserépsípok készítésének technikáját. A legközelebb hozzám a tiszafüredi valamint a karcagi stílus áll, nagyon szeretek figurális edényeket is készíteni. 2024 óta foglalkozom másodállásban a fazekassággal, azóta aktívan részt veszek különféle vásárokon is munkáimmal. Az elmúlt két évben leginkább figurális cserépsípokat készítettem. Ezeket igyekeztem ötvözni az írókás díszítéssel, valamint sokat foglalkoztam a sípok hangolásával is"

- olvasható Márton bemutatkozása, aki 2025-ben a Népművészet Ifjú Mestere címet is elnyerte.

A kerámiák bemutatása mellett egy általa készített sípot is megszólaltatott Márton a programon. Mesélt arról is, milyen szerepe volt korábban ezeknek a sípoknak, és miért fontosak a magyar kultúra szempontjából.

Czombos Gergely szintén Lakiteleken nőtt fel, az alkotás pedig már gyerekkora óta meghatározó élmény számára.

"Amióta az eszemet tudom mindenem a rajzolás. Ez áll hozzám legközelebb a mai napig, és ez az egyik legkedvesebb közlési nyelvem. Az alkotás számomra nem hobbi, hanem alap életfeltétel. Rajzolok, tervezek, vizuálisan gondolkodom. Hajlamos vagyok mindent szétszedni formákra, és azokat saját ízlésem szerint átalakítani. Addig érzek valamit jónak amíg az önazonos. Grafikáim emberközpontúak. Néha teljesen a fantáziám szüleményei szerepelnek a papíron, máskor a popkultúra ismerős figurái köszönnek vissza, kicsit kiforgatva, lecsupaszítva. Nem hősöket rajzolok, hanem embereket hibákkal, történetekkel a hátuk mögött. A lényeg, hogy mindig maradjon valami, ami emberi"

- olvasható Gergő bemutatkozásában.

Gergő néhány digitalizált grafikáját mutatta meg a közönségnek. Beszélt arról, honnan nyer inspirációt a karakterek megalkotásához, és az alkotói technika rejtelmeibe is beavatott minket.

Az alkotással való első találkozásnak nagy jelentősége van

Ahogyan vendégeink is kiemelték, az alkotással való kapcsolatuk már egészen gyermekkorban kezdődött. Olyan pozitív élményeket kaptak, melyek a későbbi munkásságukat is meghatározza. A közönség soraiban is hasonló volt a helyzet, a legtöbben úgy vélekedtek, hogy egy óvodai rajz is lehet felszabadító alkotás.

Ehhez az kell, hogy a művészet ne zárt elvárások halmaza legyen, hanem teret adjon a kiteljesedésnek, a szabad alkotásnak. Azok a vendégek, akik eltávolodtak később az alkotástól, arról számoltak be, hogy gyermekkorukban sokszor teljesíthetetlen elvárások elé állították őket. Megmondták nekik, hogyan kell kinéznie egy jó alkotásnak, és ha ezek az elvárások nem teljesültek, akkor negatív visszajelzés érkezett. Ez hosszabb távon könnyen elveszi a kedvét bárkinek attól, hogy kultúrával és művészetekkel foglalkozzon.

A másik megközelítés ezzel szemben az elfogadó és támogató közeg, ahol nem csak egyféle megoldás lehet helyes. Különösen fontos, hogy már korai időszakban támogatva és bátorítva legyenek a fiatalok az alkotás felszabadító megélésére, és hogy ne elvárásoknak kelljen megfelelniük a folyamat során.

Ez nem jelenti persze azt, hogy a minták, alakzatok, motívumok ne lennének fontosak. A pontos másolás is lehet hasznos egy-egy technika elsajátítása során, de fontos, hogy legyen tere a személyes újraértelmezésnek is.

Gergő rajzai pédául sok esetben eltérnek a megszokott sémáktól, mégis egyetemes, mindenki által átélhető érzésekről, karakterrajzokról szólnak. Márton alkotásai pedig népművészeti motívumokból építkeznek, de minden darab egyedi, személyes jegyeket hordoz. Ráadásul a népi motívumrendszerek is rendkívül sokfélék és sokszínűek, így bőven van tere annak, hogy bárki megtalálja a személyiségéhez leginkább illeszkedő irányzatot.

Népművészeti alkotások során nagy jelentősége van a népi motívumoknak, ez azonban nem jelent korlátokat Márton szerint. Számtalan irányzatból lehet választani, és attól lesz értékes egy alkotás, hogy a készítője a saját személyét is beleviszi, nem csupán a motívumokat másolja.

Mit jelent egyáltalán a kultúra?

A téma boncolgatása során elkezdtük kinyitni azt a teret, hogy mit nevezünk egyáltalán kultúrának: mit értünk alatta, miért fontos ez az emberi közösségek szempontjából, és arra is kísérletet tettünk, hogy a sokféle nézőpont között létrehozzunk egy közös alapot, amivel tovább tudunk dolgozni a jövő építésében.

Az ugyanis már a beszélgetés elején egyértelművé vált, hogy mindenki számára egy kicsit, vagy akár egészen mást jelent a kultúra definíciója.

A Magyar Értelmező Kéziszótár rögtön három megközelítést is kínál, amit jobban kibontottunk a beszélgetés során. Az első szerint a kultúra "azoknak az anyagi és szellemi értékeknek az összessége, amelyeket az emberi társadalom létrehozott történelme folyamán", vagyis műveltség, művelődés értelemben használja a szót. Lehet ez egyfajta egyéni műveltség is, melyben "valakinek művelt volta, különösen a léleknek az a kifinomult állapota, amely a tapintatos, figyelmes magatartásban nyilvánul meg". A harmadik definíció a termesztett növények vagy egy tenyészet által borított területre irányul. Növénykultúra mellett lehet egysejtű lények közössége is, gondoljunk csak például egy baktériumkultúrára.

A beszélgetés terét ezúttal is kreatív és interaktív elemekkel nyitottuk ki, hogy a közönség is teljesen bevonódhasson a témába, és bárki megoszthassa gondolatait.

Izgalmas kérdés, hogy a kultúra vajon emberi sajátosság-e, és csak az emberi társadalomban létrehozott értékekre korlátozódik, vagy része lehet más, több mint emberi élőlényközösség is. Ebben erősen megoszlottak a vélemények a résztvevők között, és az egyes álláspontokon belül is más-más dolog volt hangsúlyos. Ez pedig azt jelzi, hogy amikor kultúráról vagy kultúrával kapcsolatos változásokról, esetleg problémákról beszélünk, akkor fontos az eltérő nézőpontok tisztázása és megértése is. Az egyet nem értés pedig jó, ettől lesz színes a közösen létrehozott kultúránk.

A hagyományok és haladás egymásnak a feszülnek

Meghatározó téma volt a hagyományok és a haladás valós vagy látszólagos ellentéte is, ahol szintén többféle gondolat jött elő, építő vitát generálva. Közös pont volt a hagyományok fontossága és tisztelete, alkotóink is aktívan építenek ezekre munkájuk során.

A haladás, modernitás kérdése már jobban megosztotta a közönséget: van, aki szerint veszélyt jelent a hagyományokra és a közösségekre, mások szerint szükséges velejárója az életnek, ami a korábbi hagyományokra ráépülve új hagyományokat teremt.

Persze itt is kérdés volt a haladás definíciója, mert mást jelent egy gazdasági fókuszú, végtelen növekedésre építő megközelítés, vagy a fejlődés belső értékekre összpontosító változata. Ha előbbit vesszük alapul, akkor a kultúra és minden művészeti alkotás termékké válik, ahol a kulturális érték helyét az eladhatóság veszi át. Ebben a megközelítésben a hagyományokra valóban veszélyt jelenthet a haladás.

A változás azonban mindig része volt az emberi közösségeknek, így az is folyamatosan átalakult, mit gondolunk pozitív értelemben a kultúráról. Ami pedig egykor új és formabontó volt, az fokozatosan vált hagyománnyá, ez tehát egy folyamatos megújulást is jelent. Izgalmas kérdés, hogy a modernitás vívmányai vajon a jövő hagyományai lesznek-e, és tényleg aggódnunk kell-e amiatt, milyen lesz a jövőnk ebben az új világban.

Ez a közös alkalom jó lehetőség volt arra, hogy a meghívott alkotók története mellett egymás nézőpontját, gondolatait is mélyebben megismerhessük. Ez fontos a közös alap létrehozása miatt, amire közösségeinket építhetjük.

Közös alapra és társadalmi szimbiózisra lenne szükség

Az érdekes vita során lehetőségünk volt arra, hogy megismerjük mélyebben egymás álláspontját és világképét, és talán arra is találtunk utakat, hogy a hagyományt és a haladást, valamint a közösségi és az önmegvalósító alkotást ne ellentétként, hanem egymást kiegészítő, egyaránt fontos nézőpontként értelmezzük.

Az mindenképp fontos volt, hogy elkezdjünk beszélgetni ezekről a kérdésekről, hiszen végső soron mi magunk vagyunk azok, akik a közösségeket és így a közös kultúrát is létrehozzák. Akkor is hatással vagyunk a jövőnkre, ha nem akarunk részt venni az alakításában. Ezért tehát jobb út lehet, ha az aktív részvételt választjuk.

Ebben pedig fontos szempont, hogy a közös hagyományainkat és kultúránk múltját megismerjük és megőrizzük, de nyitottak legyünk a folyamatos újraalkotásra is.

Olyan szimbiózis ez, ahol a hagyomány és a haladás elválaszthatatlan egymástól, egymásból következnek, és végső soron közös alapot hoznak létre a közösségeink számára.

Hálásan köszönjük mindenkinek ezt az építő és inspiráló estét! ✨