top of page

"Ki lehet-e szállni a Facebookból?" – Generációk közötti párbeszéd a második Gondolatszikrákon

A kimaradástól való félelemről, algoritmusokról és a közösségi média pozitív és negatív hatásairól egyaránt beszélgettünk a második Gondolatszikrák eseményen, miközben régi barátságok elevenedtek fel, és generációk közötti inspiráló párbeszéd is kialakult.

Az első adventi gyertya, a Gondolatszikrák a gyertyagyújtás után kezdődött a Művelődési Házban. Fotó: Tóth Sándor Zoltán


„Ki lehet-e szállni a Facebookból?” – Csupán egyetlen kérdés a sok közül, amiről hosszasan beszélgettünk a legutóbbi Gondolatszikrák eseményen Subicz Beáta család- pár- és szexuálterapeutával, Barta József történelem-filozófia szakos középiskolai tanárral és a résztvevőkkel közösen.


A kiinduló kérdésre természetesen nem volt egyértelmű válasz. Volt, aki szerint ezt bármikor meg tudná tenni, ha szeretné, mások viszont úgy gondolták, hogy a Facebook a mai világban már megkerülhetetlen platform lett. Az sem mindegy, hogy mire használjuk: van, akinek munkaeszköz a közösségi média, mások kapcsolatépítésre, információszerzésre használják, de az is előfordul, hogy csak szórakozásként lépnek fel valamelyik oldalra. Mindenestere világszinten közel 2,9 milliárd felhasználóval jelenleg is a Facebook a legnépszerűbb platform[1], így a szerepe megkerülhetetlenné vált a hétköznapokban.

A témaindító kérdésekkel az volt a célunk, hogy minden résztvevőt bevonjunk a beszélgetésbe.


A FOMO, vagyis a Fear of Missing Out, magyarul a kimaradástól való félelem a legtöbb résztvevőt érintette valamilyen formában. Attól félünk, hogy valamilyen fontos dologról maradunk le vagy akár a társas közösségeinkből is kimaradunk, ha nem vagyunk minden percben naprakészek. Az információs áradatban viszont nem könnyű szűrni és szelektálni a tartalmakat, így előfordul, hogy túlterheljük magunkat, ami az ünnepi időszakban különösen igaz lehet.


A résztvevők közül többen úgy küzdenek meg ezzel, hogy kimondottan olyan csoportokat követnek, ahol a területen jártas, tapasztalt szakemberek osztanak meg ellenőrzött információkat. A résztvevők számára ilyenek lehetnek például gombákról, pszichológiáról vagy utazásokról szóló csoportok és oldalak, ahol tényleg olyan tartalmakkal találkozhatnak, amik valóban hasznosak számukra és persze megbízhatóak is.


Ez persze önmagában nem elég, ha nem követi valamilyen személyes interakció.

Az internet fejlődésének köszönhetően egyre kevesebb szükség lesz az emberi érzelmekre, hiszen ezek helyett a gépi algoritmusok fogják irányítani a logisztikává vált emberi létezést. Az emberi létezés „logiszitkálozódását” jól mutatja az, hogy karácsonykor már nem Jézus születését, hanem fogyasztási és logisztikai képességünk növekedését ünnepeljük” –

mondja a közösségi média és az ünnepek kapcsolatáról Barta József.


Vannak azért pozitív hatások is. Ilyen lehet például saját fotók megosztása a közösséggel, a bármilyen távolságon átívelő kapcsolattartás, régi ismerősök felkeresése, a közösségépítés vagy éppen egy-egy pozitív reakció, amit a posztjainkra kaphatunk. Mint mindennek, ennek is vannak persze árnyoldalai: a negatív reakciók önbizalomrombolók lehetnek, szélsőséges esetben akár depresszióhoz vagy más mentális betegséghez vezethetnek. A posztok valóságtartalma szintén okozhat a problémát, a sokszor csillogó felszín mögött ugyanis nem tudhatjuk, mi az, ami valódi, a csillogás pedig azt az érzetet keltheti bennünk, hogy nekünk is ilyen életet kellene élnünk, ami persze egyáltalán nem biztos, hogy igaz.


A generációk közötti párbeszéd új ajtókat nyithat a gondolkodásban


Tökéletes megoldás tehát nincs, a beszélgetés során pedig nagy előny volt, hogy szinte minden generációból voltak résztvevők, így sokféle nézőpont kerülhetett elő.

„Remek alkalom volt egy minket érintő probléma átbeszélésére. Különösen azért, mert több korosztály véleménye, tapasztalata találkozott”

– mondja az eseményről az egyik résztvevő, Parádi Levente. Amikor az eseményen szerzett benyomásairól kérdeztük, Subicz Beáta is a generációs sokszínűséget emelte ki. „Több generáció találkozott, a fiatalabbak említették a szülőket, nagyszülőket is”, ez pedig szerinte további érdekes beszélgetéseket hozott.


Képernyőidőben például egyáltalán nem volt akkora eltérés az idősebbek és a fiatalabbak között, mint amire elsőre számítani lehetett. Világszinten az internetezők átlagosan közel két és fél órát töltenek a közösségimédia-felületeken[2]. Az eseményen ugyan nem számoltunk átlagot, de voltak ehhez nagyon közeli értékek is, így csak elsőre tűnik soknak a napi 147 perc.

A beszélgetéshez érdekes adatokkal is készültünk, melyeket személyes történetekkel színesítettek a résztvevők.


A beszélgetést meghívott előadóink és az esemény résztvevői egyaránt sok-sok információval és személyes történettel tették színesebbé. Emellett az is cél volt, hogy az elgondolkodtató adatok mellett legyenek interaktív elemek is, például készültünk kvízkérdésekkel és gondolatébresztő rövidfilmet is vetítettünk.


„A beszélgetések során lehetett egymástól is kérdezni, mindenki a saját tapasztalatai alapján szólalhatott meg, egymásra figyelve sok információt és megerősítést lehetett kapni”

– mondja Beáta a csoportdinamikáról. „Sok rácsodálkozás is volt, nem olyan természetes mindenki számára az a hatás, ahogyan hat ránk a közösségi média”.


A beszélgetés nem érhet véget


Ahogyan az egy jó beszélgetésnél lenni szokott, az előre tervezett témák csupán harmadát érintettük a közel kétórás közös gondolkodás során. A végén még olyan izgalmas területek is előjöttek, mint az algoritmusok és a deepfake, melyek önmagukban is egy-egy egészestés témát adhatnának a jövőben.


Erre pedig lesz is alkalom, ugyanis a Gondolatszikrák első évada az ünnepek után is folytatódik, a következő alkalom terveink szerint rendhagyó módon a hónap első péntekjén, január 6-án lesz. Hamarosan jelentkezünk további információkkal, de addig is szívesen fogadunk bármilyen ötletet, véleményt, hozzászólást a jövőbeni beszélgetésekkel kapcsolatban.


A Gondolatszikrák célja, hogy összehozza a helyi közösséget egy-egy aktuális és izgalmas téma mentén. A beszélgetéseken keresztül jobban megismerhetjük egymást, beleláthatunk mások eltérő nézőpontjába, a közös gondolkodás végére pedig inspirációval és élményekkel gazdagodva írhatjuk tovább közös történeteinket.


64 megtekintés

Comentarios


bottom of page